2014. december 7., vasárnap

2. évad 46. fejezet: A mi happy endünk

Hát, akkor itt is lenne az utolsó, befejező rész! Remélem, hogy nem csalódtok benne, de nem szeretnék előre semmit sem elárulni!
Jövő hét elején hozok majd egy kis búcsúzkodást, meg pár információt is kaptok az új blogomról, szóval azt még lessétek meg, ha érdekelne titeket tőlem egy új történet! Köszönöm a sok támogatást, de ezt majd bővebben pár nap múlva! Most pedig jó olvasást! 



Sosem tartottam magam egy túlságosan határozott személyiségnek, de soha életemben nem voltam olyan bizonytalan, mint az elmúlt hat hónapban. Döntéseim napról napra, óráról órára változtak, és egyre nyomorultabbul éreztem magam. Nem iratkoztam be fősulira, hiszen nem tudtam, hol kellene megtennem, itt, Párizsban vagy esetleg Londonban. Azonban a következő tanévre már nem vállaltam a tanítást, habár nehéz szívvel mondtam búcsút a kicsiknek. A szívem valahogy Angliába húzott, mégsem tudtam rávenni magam, hogy magam mögött hagyjam Párizst. 
A számítottnál sokkal gyorsabban telt el az a hat hónap, nekem pedig még gondolkodnom kellett. Azonban eljött augusztus első napja, majd a második is, én pedig egyre kétségbeesettebb lettem, hiszen talán akkor dobtam el életem egyetlen lehetőségét a valódi boldogságra.
- Ashlyn Isabella Higgins, mégis miért nem találtalak meg ma reggel Paul házában? – keltem augusztus másodikán barátnőm hangjára, minek nagy ereje bántotta füleimet ezekben a reggeli órákban.
- Mit akarsz, Sarah? – nyögtem álmosan.
- Hol a fenében vagy, Ash?
- Hát, Párizsban, hol máshol? – sóhajtottam fel már teljesen éberen, hiszen az azonnali bűntudat egészen magamhoz térített.
- Ash,  neked teljesen elment az eszed? Felfogod egyáltalán, hogy mit adsz fel ezzel?
- Kérlek, Sarah, ne csináld. Még bizonytalan vagyok, és…
- Bizonytalan vagy? – szakított félbe teljes hangerőn. – Te őrült vagy nem pedig bizonytalan! Miért teszed tönkre a saját életed? Szereted Harryt, hát, nem igaz?
- De – leheltem elhalóan.
- Akkor meg mi a fenét keresel még mindig Párizsban, a határidő letelt! Egyetlen érvet kérek! Csak egyetlent mondj, amiért megéri ott maradnod!
- Én… Én csak… - akadt el a lélegzetem, mert bármennyire is kerestem egy megfelelő indokot, képtelen voltam olyat találni a sok értelmetlen kifogás között, ami felért a Londonban rám vártakkal.
- Én is így gondoltam – sóhajtott fel. – Neked teljesen elment az eszed… - morogta halkan.
- Most mit csináljak, Sarah? – kérdeztem zavartan.
- Elmondom neked, hogy mi lesz most! Foglaltam neked jegyet a következő londoni gépre, te pedig felpakolod a legszükségesebb dolgaidat, és felmondod a lakást. Elmész a nagyidékhoz, elköszönsz, és nagyon szépen megkéred őket, hogy küldjék utánad a maradék cuccodat, aztán felülsz a hatkor induló gépre, lepakolsz apádéknál, majd Harryhez mész, és bocsánatot kérsz.
- Mit fog mondani? – kérdeztem remegő hanggal, ahogy sietve kezdtem el a legfontosabbakat bőröndömbe dobálni.
- Imád téged, Ash, ez nem kétség és csak pár nap késésben vagy, de ha nem akarod elveszíteni, akkor nincs helye a tökölésnek, és igyekezz haza! – kaptam meg a parancsot.
- Otthon találkozunk – ígértem, és kinyomtam a telefonomat.
Idegesen rohangáltam fel-alá a lakásban, míg mobilomat a fülemhez tartva próbáltam mindent rekordidő alatt elintézni. Szívem a torkomban dobogott, ahogy magamban imádkoztam egy utolsó lehetőségért, hogy legyen még egy alkalmam helyrehozni, amit elrontottam.

Nem gondoltam soha magamról, hogy egy türelmetlen ember lennék, de a várakozás a reptéren egészen megőrjített. A nagyiéknál még volt időm egy rövid búcsúra, és megígértem nekik, hogy amint lehetőség van rá, újra látjuk egymást. Mindig távol éltek tőlünk, így sosem volt velük olyan erős a kapcsolatunk, mégis az elmúlt lassan egy évben azért eléggé megszoktam biztató közelségüket.
A repülő órákat késett, így már késő este volt, mire a gép felszállt, és hajnal, míg hazai földet ért a lábam. Bármennyire is bizonytalan voltam a hazajövetellel kapcsolatban, most akkora mosoly ült ki az arcomra. Féltem, hogy milyen lesz hazajönni, de az angol levegő igazi felfrissülésként hatott. Nem nyomasztott, mint egykor, mikor elmentem innen, úgy éreztem, hogy én valóban ide tartozom, hogy végre otthon vagyok.
Hajnali fél háromkor csengettem be kulcsok hiányában abba a jól ismert házba, ahol már lassan egy éve nem is jártam. Apáékkal megbeszéltük, hogy húsvétkor én látogatom meg őket, de végül rávettem az én öregemet, így ők jöttek Párizsba, mint karácsonykor is.
Apa fáradtan nyitott ajtót, szerintem még midig félálomban volt, de szemei azonnal kipattantak, mikor meglátott engem a küszöbön.
- Ashlyn! - tátotta el a száját, mikor bőröndömet elejtve a nyakába ugrottam.
- Szia, Apa! – kuncogtam elképedésén, és az őszinte örömtől.
- Hát, mit csinálsz te itt? Történt valami Párizsban? – kérdezte kissé aggódva és még mindig hitetlenül.
- Nincs semmi gond, egyszerűen csak elég volt Párizsból. Hiányzott Anglia, London, meg persze ti is. Ez az egész egy gyors döntés volt, és már nem volt időm szólni nektek – hadartam izgatottan a fülébe.
- Szóval akkor ez már végleges? – láttam megjelenni egy hatalmas mosolyt az arcán, mikor elhúzódtam tőle.
- Igen, teljesen végleges – mondtam sugárzón. – Ugye még megvan a szobám? – kérdeztem, ahogy beljebb léptem bőröndömmel a kezemben.
- Pont úgy, ahogy hagytad! – vette át tőlem a nehéz táskát, és követett fel az emeletre.
- Köszönöm – mosolyogtam rá, ahogy beértünk a régi szobámba, ami ez elmúlt egy év alatt egy cseppet sem változott. – Menj csak aludni, Apa, nyugodtan! – biztattam. – Holnap reggel mindent megbeszélünk, ígértem.
- Örülök, hogy végre itthon vagy, Ashlyn – mosolyodott el lágyan.
- Én is – vallottam be. – És holnap reggel is itt leszek, szóval, jó éjt, Apa, mert holnap kedd, azaz munkanap – húzódott széles vigyor a számra. Az én öregem csak nevetve csóválta meg a fejét, majd lassan elhagyta a szobámat. Nem igazán voltam benne biztos, hogy reggel még emlékezni fog-e a történtekre, és nem csak egy álomnak hiszi majd az egészet, amiért hajnalban vertem fel őt.
Sietve fürödtem le, miközben megállapítottam, hogy ebben a házban semmi nem változott, mióta elköltöztem innen. Lefekvés előtt még kisöcsém szobájába osontam be, és óvatosan túrtam selymes szőke fürjei közé. Édesen aludt még, és olyan nagyfiúnak tűnt már. Sajnáltam azt ez egy évet, ami kihagytam az életéből, de megfogadtam, hogy soha többé nem hagyom őt itt ennyi időre, hiszen mindig is imádtam ezt a kisfiút, mindennél jobban az egész világon.

Régen aludtam már ilyen pihentetően, mint aznap este saját ágyamban, mégis már korán kipattantak a szemeim a hajnali lefekvéshez képest. A ház azonban már teljesen üres volt rajtam kívül, apa munkában, míg Adam valószínűleg Dorotával tartott, amíg nem kezdődött el újra az ovi. Talán a közelgő esküvőt mehettek szervezni. Még jóval elutazásom előttre volt kitűzve az időpont, azonban Laurent édesapja hirtelen elhunyt, így elhalasztották az esküvőt, de a dátum most már egyre közelebbivé vált.
Korai kelésemet csakis az idegességnek tudhattam be. Habár szörnyen féltem az elutasítástól, amit valójában meg is érdemeltem volna saját butaságom miatt, mégsem húzhattam tovább a dolgot, most nekem kellett lépnem, hiszen Harry már így is annyi mindent tett a kapcsolatunkért, így én voltam ezúttal a soros. Sietve öltöztem fel egy lenge kis ruhába a nyári meleg miatt, és a gyaloglást választottam, hiszen nem kellett többet sétálnom pár utcánál, közben pedig sietve elfogyasztottam egy almát is.
A görcs a gyomromban egyre csak szorított, ahogy minden lépéssel közelebb kerültem ahhoz a jól ismert házhoz. Már messziről láttam a nagy fekete Range Rovert a kapufeljáró előtt, amiből arra következtettem, hogy Harry otthon van, de készül valahová. Szinte percekig álltam az ajtóban, és nagy levegőket véve próbáltam bátorságot venni magamon a csengetéshez. Kezemben a kis ezüstláncot szorongattam a rajta a gyönyörű jegygyűrűvel, ami azóta sem volt az ujjamon, hogy Harry a nyakamba tette volna, de azóta sem váltam meg tőle egy pillanat erejéig sem. Mégis mindhiába minden előkészületnek, mert egyszer csak kinyílott előttem a nagy faajtó, és azonnal egy smaragd tekintettel találtam magam szemben. Harry csillogó szemei kikerekedtek, ahogy megpillantott engem, és kiejtette kezei közül a nagy dobozt, aminek tartalma a földön csörömpölve landolt, és hangok alapján biztos voltam egy kis törésben is.
- Oh, sajnálom! Nem akartalak megijeszteni! – mentegetőztem azonnal, és máris lehajoltam, hogy összeszedjem a kihullott tartalmat. Furcsállva néztem, ahogy kanalak, majd villák akadtak a kezembe.
- Uhm… Hagyd csak… - sóhajtott Harry, majd sietve felvette a földről a dobozt.
- Összetört benne valami? Ha igen, esküszöm, kifizetem!
- Nincs rá szükség – vonta meg a vállát. – Semmi pótolhatatlan, maximum pár tányér. – Ekkor ugrott be valami, mert hirtelen bepillantást nyertem a házba, ami most szinte teljesen üresen állt.
- Elköltözöl? – csodálkoztam el.
- Igen – bólintott egy aprót, ahogy a kocsija felé ment. – Csak ide a közelbe – dobta be a dobozt a csomagtartóba a többi mellé.
- Oh, értem – motyogtam bután. Láttam, hogy menni készült, és nem volt szándékom feltartani őt, de utáltam, hogy olyan furcsán viselkedik velem, és képtelen lettem volna szó nélkül maradni.
- Meg akarod nézni? – kérdezte meglepetésemre.
- Öhm… Persze – bólintottam hevesen.
- Akkor szállj csak be! – csukta be maga után a kocsi ajtaját, és türelmesen várta, hogy helyet foglaljak az anyósülésen. – Mikor érkeztél? – kérdezte pár perc csend után, miközben napszemüveggel eltakart szemeit az útra szegezte.
- Ma hajnalban – válaszoltam halkan. – És te mikor döntöttél úgy, hogy elköltözöl?
- Két hónapja vettem meg a házat – vonta meg a vállát. – Kellett valami új – tette hozzá, mire kissé összeszorult a szívem. Reméltem, hogy nem így van, de féltem, hogy mi van akkor, ha csak a velem töltött időszakot akarta volna lezárni ezzel? Valóban ennyire elkéstem volna?
Az út további része azzal telt, hogy Harryt megpróbáltam minél kevésbé feltűnően bámulni, kisebb nagyobb sikerekkel. Haját még minden nem sikerült levágatnia, de így csak még nagyobb volt a kísértés, hogy ujjaimmal végigszántsam azokat a puha fürtöket. Rózsaszín ajkai olyan kívánatosak voltak, és nagy erőfeszítés kellett tennem, hogy egyszerűen csak ne csókoljam meg őket. Még pár perc kínos csendben telt kocsikázás után megérkeztünk egy hatalmas, mégis gyönyörű házhoz. Hasonlított Harry előző otthonához, és hiába imádtam én azt is, ez még sokkal jobban tetszett, legalábbis, amit kívülről láttam belőle. Nem tudtam, hogy nekem van-e még ez után is engedélyem, de beljebb léptem a házba, mikor Harry ajtót nyitott nekem.
- Ez gyönyörű – szökött ki ajkaim közül, mire Harry csak egy aprót biccentett, majd mintha egy kis szomorúságot láttam volna átsuhanni tekintetén, ahogy végignézett munkáján. A hatalmas terek ellenére az egész mégis olyan otthonosnak tűnt. Ízlésesen keveredett a régebbi és a modern stílus, miközben hatalmas ablakok voltak mindenhol ezzel tökéletes fényt adva az egész háznak. A legjobban mégis akkor tátottam el számat, mikor a nappaliban megpillantottam egy csodálatos és hatalmas méretű fekete versenyzongorát, amiről minden zenész csak álmodozhat.
- Te játszol? – kérdeztem még mindig elképedve. Közelebb léptem a mesés hangszerhez, de megérinteni már nem volt bátorságom.
- Nem, de talán megtanulok – vonta meg a vállát. – Az emeletet is megnézed? – kérdezte a lépcső felé mutatva, mire csak egy aprót bólintottam. Valamiért ma nagyon nem ment nekünk a kommunikáció. 
Követtem őt az elemeltre, amiből ebben a házban csak egyetlen egy volt Harry előző otthonával ellentétben. Az első szinten négy hálószobát számoltam össze két fürdővel és egy dolgozószobával együtt. Középen a legnagyobb hálóba léptem be elsőnek, és egyszerre tűnt gyönyörűnek és mégis kissé fájdalmasnak az egész. Harry már valóban egészen beköltözhetett, hiszen az ágyon már ott volt az ágynemű, igaz, csak az egyik felén. Egy nagy gardrób is nyílott az egyik oldalon, aminek minden polcát és szekrényét Harry ruhái foglalták el. Egy kis friss levegő lengte be a meleg szobát, én pedig ekkor vettem észre egy kis erkélyt, és csendesen tártam nagyobb az üvegajtót, majd kiléptem a meleg nyári napsütésbe. Az udvar is egészen gyönyörű volt a hőség ellenére zöldellő fűvel és pár fával, valamint a frissítőnek tűnő, nem túl nagy medencével.
- Reggelizhettünk volna itt, tudod? – zökkentett ki Harry hátam mögül jövő hangja álmodozó gondolataim közül. Arra gondoltam, hogy milyen lenne, ha Harryvel ketten élnénk itt. Milyen lenne mellette ébredni újból, és ebben a hőségben bebizonyíthatnám neki, hogy tudok már úszni, és talán még főznék is neki. – Annyiszor elképzeltem már, hogy milyen lenne végre nem egyedül reggelizni. Gyönyörködtem volna benned, ahogy a zongorán játszol nekem, még azt is megbeszélhettük volna, hogy folytasd, amit elkezdtél Párizsban, és taníthattál volna itthon. Adamnek is berendeztünk volna egy szobát, hogy néha velünk legyen. Nem lett volna már szükséged arra, hogy főzz, mert úgy bántam volna veled, akár egy hercegnővel – hangja szomorúan csengett, ahogy az erkélyen álló kis asztalkára, és a mellette álló egyetlen székre szegezte tekintetét. – De eldobtad az egészet – nézett rám, és szemei egyszerre sugalltak bánatot és dühöt.
- Sajnálom – sütöttem le szemeimet szégyenkezve. Tudtam, hogy butaságot csináltam, és csak reménykedtem, hogy még nem tettem akkora kárt, amit ne tudnék helyrehozni.
- Vártam rád, Ash – szólalt meg szemrehányóan. – Hat hónapon keresztül csak rád vártam. Biztos voltam benne, hogy el fogsz jönni. Elköltöztem ebbe a házba, hogy ezzel is csak a te helyzetedet könnyítsem. Megvettem mindent kettőnknek, arra is figyeltem, hogy neked is minden tetsszen.
- De már itt vagyok – suttogtam elhalóan.
- De késtél – vetette a szememre.
- Három napot – védekeztem halkan.
- Pont eleget ahhoz, hogy összetörd a szívem. Vártam rád a reptéren július utolsó napján. Tudtam, hogy az utolsó géppel fogsz jönni, de abban is biztos voltam, hogy ott leszel. Aztán megérkeztek az utasok, és te nem voltál közöttük. Órákig reménykedtem, hogy talán csak elkeveredtél, de hinni akartam, hogy jönni fogsz. Percről percre azonban egyre csak rájöttem, hogy egyszerűen ellöktél magadtól, és minden, amit olyan szépen felépítettem és elterveztem kettőnknek, az egy pillanat alatt összetört. – Szeme szikrázott, ahogy hozzám beszélt, én pedig gyorsakat pislogva tüntettem el egy könnycseppet a szememből.
- Annyira sajnálom, Harry - ismételtem elhalóan. 
- Hazajöttem, és kidobtam mindent, amit neked vagy kettőnknek vettem, egyedül a zongorát sajnáltam. Lemondtam rólad, és pont most tűnsz fel újra. Nem játszadozhatsz velem így, Ash. Nem egy tárgy vagyok, amit elrakhatsz a szekrénybe, és majd néha előveszed, ha már szükséged van rá. Nem hagyom, hogy kihasználj. – Szavai összetörték a szívemet, és rájöttem, hogy sokkal nagyobb kárt okoztam, mint az gondoltam volna. Az a három nap nem tűnt soknak, de Harry a poklokat járta meg ez idő alatt.
- Te is tudod, hogy mit jelentesz számomra – suttogtam. – Én csak olyan kétségbeesett voltam. Nem hittem el, hogy ilyen könnyen boldog lehetek. Veled akarok lenni, de mi a biztosíték, hogy nem jön valami, ami megint szétválaszt minket? – kérdeztem kétségbeesetten, és tudat nélkül, de ujjaimat a nyakamban lógó gyűrű köré zártam. Harry tekintete lecsúszott kezemhez, szemei pedig egy pillanat alatt elsötétültek.
- Még jó, hogy emiatt többé már nem kell aggódnod – vetette felém, és nekem hátat fordítva akart elsétálni.
- Kérlek, Harry! Képes vagyok vállalni a kockázatot! Ezért jöttem haza! – bizonygattam utána szólva. – Szeretlek, Harry… - halkult el a hangom, mire Harry egy pillanatra megfagyott, és felém fordult szomorú szemekkel.
- Én is szeretlek, de elegem van, Ash. Eleget harcoltam már érted, és egyszerűen belefáradtam. Most az egyszer rajtad van a sor, hogy tegyél valamit.
- Igazad van – gondolkoztam el. – Sosem hagytál engem cserben, és ezúttal én sem foglak téged. Be fogom bizonyítani, hogy nem hiába költöztél el ide, és vártál rám fél évet. Nem véletlen volt, hogy elfogadtam tőled ezt a gyűrűt, és nem nyugszom, amíg ugyan olyan biztossággal nem húzod az ujjamra megint, mint Párizsban – ígértem elszántan.
- Elképesztő, hogy mire vagy képes egy kis nyomás alatt – jegyezte meg kissé meglepődve, én pedig halványan elmosolyodtam.
- Akkor ez azt jelenti, hogy még találkozunk, igaz?
- Ez rajtad múlik – vonta meg a vállát, majd otthagyott az erkélyen buta mosollyal az arcomon. Végre éreztem egy kis reményt, és megértettem, hogy Harry csupán csak meg van sértve, de akarja ezt. Még akar engem, bármilyen buta is voltam, és cserbenhagytam őt, de soha többé nem fogom elkövetni ezt a hibát.  
Alig egy fél óra múlva pedig még ki sem pakolt bőröndömmel együtt léptem be a nyitva hagyott ajtón. Mellkasomban hevesen dobogott a szívem, hiszen benne volt a pakliban, hogy Harry egyszerűen csak kidob majd, de annyi meggondolatlanságot csináltam már, hogy ez még bőven belefért.
A ház azonban szinte teljesen üresnek tűnt, és sehol sem találtam Harryt. Felcipeltem hatalmas bőröndömet az emeletre, de ott sem volt a Göndörke. Letettem a táskámat a háló ajtajában, hiszen azt egyelőre nem tudtam, hogy szükség lesz-e arra, hogy egy ideig külön ágyban aludjak. Kimentem az erkélyre, és lenéztem az udvarra, ahol egy pillanat alatt megtaláltam szemeimmel a Göndörkét, amint fürdőnadrágban egy napozóágyon ülve olvasott. Szinte nem is volt időm megbámulni tökéletesen izmos testét, mert megérezhette, hogy nézik, és az irányomba kapta tekintetét. Kissé csodálkozva emelte el szemei elől napszemüvegét, talán csak, hogy megbizonyodhasson arról, hogy valóban engem lát-e. Széles mosollyal integettem felé, mire ő csak megcsóválta a fejét, és visszatért könyvéhez. Azonban láttam, ahogy gödröcskéi fel-felbukkannak szája sarkában, bármennyire is próbálja visszatartani híresen csábos mosolyát.
Szélesen vigyorogva mentem vissza a szobába, és csak ekkor tűnt fel, hogy mi változott fél óra alatt a házban. Apró változások voltak ezek, de nekem mindennél többet jelentettek. Az erkélyen az asztalka mellett már két szék állt, és az ágy mindkét oldala elő volt készítve az alvásra. A gardróbban kicsivel több mint egy szekrényt idő közben felszabadítottak, és meglepetésemre a fürdőben a zuhanyzó mellett női tusfürdőket és samponokat találtam egy új fogkefével együtt.
Tudtam, hogy ezzel még nincs egészen rendben a dolog, és éreztem, hogy van még mit tennem, hogy visszanyerjem magamnak Harryt, de abban is biztos voltam, hogy harcolni fogok kettőnkért, míg minden újra tökéletes nem lesz, amit már senki nem tehet tönkre.
Nem akartam Harryre rárontani, így arra használtam az időt, hogy kicsit jobban feltérképezzem a házat. Végül pedig a nappaliban a zongorán állt meg a tekintetem. Megmelengette a szívemet, hogy Harrynek még ez is eszébe jutott, mert hiába sosem mondtam, de előző házában hiányzott nekem valami hangszer. Tudom, hogy a Göndörkének is voltak a zongorával próbálkozásai, de talán egy nap még lesz alkalmam arra, hogy megtanítsam őt játszani. Most azonban én ültem le a hangszer mellé, mert nem tudtam ellenállni csábításának. Olyan gyönyörű volt, és sosem játszottam meg hasonlón. Imádtam a tiszta hangját, és úgy érezhettem magam, mint egy profi. Már egy jó ideje ott ültem, miközben lágy dallamok zengték be az egész nappalit, de annyira belefeledkeztem a zenébe, hogy hosszú idő után vettem csak észre Harryt a szemem sarkából. Azonnal megálltak ujjaim, és kissé zavartan néztem rá. Még mindig fürdőnadrágjában volt, de felülre sajnálatomra már egy pólót is felhúzott.
- Játssz csak, ne hagy abba – biccentett egy aprót, de arca érzelemmentes volt. Halvány mosollyal ültem arrébb a nagy zongoraszéken, és megpaskoltam magam mellett a bársonyos anyagot, majd újra játszani kezdtem. Már azt hittem, hogy Harry visszautasítja az ajánlatomat, mikor hosszú percek után szemem sarkából láttam, hogy helyet foglal mellettem. Pont úgy ült, hogy ne érjen hozzám, de bőrömön éreztem a belőle sugárzó meleget, ezzel pedig teljesen megőrjítve engem. Szívem hevesen dobogott közelségétől, és nehéz volt a levegővétel is, egyedül azt reméltem, hogy ő is érzi ezt. Hosszú percekig csak szemével követte ujjaimat, majd hirtelen derekam köré fonta egyik karját, mire kezeim elgyengültek, és lecsúsztak a zongora billentyűzetéről. Finoman dőltem neki, és nagyot sóhajtva hunytam le szemeimet. Harry az állam alá nyúlt, majd arcomat maga felé fordította. Szemeim kívánatos ajkaira tévedtek, de nem akartam rárontani, hiszen nem voltam olyan helyzetben, hogy megcsókolhattam volna őt. Azonban, mintha olvasott volna gondolataim, puha ajkait az enyémekre nyomta, és lágyan csókolt, mintha csak porcelánból lennék.
- Még mindig dühös vagyok rád, csak, hogy tudd – súgta, de hangja egy csepp haragot sem hordozott már.
- Szeretlek, Harry – vallottam halkan. – És mindent meg fogok tenni, hogy ez bebizonyítsam neked. Csak, hogy tudd – tettem hozzá az ő stílusában, és éreztem, ahogy elfojtott kuncogás rázza meg a mellkasát. Tudtam, hogy csak meg akar engem dolgoztatni, hogy ne legyen könnyű a helyzetem, de már régen megbocsájtott. Azzal is nagyon jól tisztában voltam, hogy nem érdemeltem gyors bocsánatát, de talán pont ezért voltunk mi olyan jók együtt.
A mi kapcsolatunk sosem két tökéletes emberről szólt, hiszen mindketten temérdek hibát követtünk el, miközben sok titok és hazugság, vagy az élet akadályai álltak közénk. De én őszintén kezdtem azt hinni, hogy van annak oka, hogy annyi távol töltött idő, és fájdalmas perc után még mindig volt remény számunkra. Most először igazán hittem a sorsban, hogy mi ketten valóban egymásnak lettünk teremtve.



Tizenkét év múlva

Az iskola egész területét nagy nyüzsgés töltötte be, ahogy kiszálltunk a kocsiból. Az idő is kedvezett ehhez a jeles naphoz, ami a szülők és hozzátartozók sokkal jobban vártak már, mint a diákok, akik alig győzték végigszenvedni a ceremóniát, hogy végre megkapják a jól megérdemelt szabadságot legalább az egyetem vagy főiskola kezdetéig. El sem hittem, hogy az én kisöcsém lassan felnő, és most hogy letette a végső vizsgákat, szeptembertől már főiskolát fogja kezdeni.
- Gyere, Ashlyn, keressünk ülőhelyet! – hívott apa sietve. Talán ő még nálam is izgatottabb volt, habár büszkébb biztosan nem lehetett.
- Elhoztad az ajándékot? – kérdeztem, miközben a sportcsarnok felé igyekeztünk.
- Azt hiszem… - tapogatta meg kabátzsebét. – Bent hagytam a kocsiba a jegyeket! – csapott a homlokára idegesen.
- Semmi baj, majd én addig foglalok helyeket, míg te visszamész értük – nyugtattam meg. Mindenféleképpen feltétlenül fontos volt, hogy meglegyenek azok jegyek, hiszen Adam már évek óta betegesen rajong a kosárlabdáért. Sajnos nem sokat értek ehhez a sporthoz, de annyit tudok, hogy öcsém megőrül érte, főleg az amerikai csapatért, így a nyáron repül is az Egyesült Államokba pár meccsre.
A Higgins családhoz híven pont az utolsó percekben érkeztünk meg, így csak a szerencsén múlott, hogy találtam még két szabad helyet. Leültem, és idő közben lassan elkezdődött az ünnepség is. Adamet rögtön megtaláltam a diákok között, és egyszerűen édesen… bocsánat, elég jóképűen festett az egyenruhában. Azonban apa nem jött, én pedig kicsit ideges lettem, mikor nem találtam meg az arcot, akit kerestem, pedig tudtam, hogy nem hagyná ki Adam ballagását.
- Helló, Mrs. Stlyes – búgta a fülembe egy jól ismert, mély hang, az én arcomra pedig mosoly ült ki egy pillanat alatt. Csak a magam melletti, pár perce még üres hely felé kellett néznem, hogy megpillantsam azokat a smaragd íriszeket.
- Tudtam, hogy el fogsz késni – csóváltam meg a fejem kissé rosszallóan, de képtelen voltam rá haragudni.
- Volt egy kis elintéznivalóm – vonta meg a vállát, majd derekam köré fonta egyik karját.
- Elhoztad az ajándékát? – kérdeztem suttogva, hogy ne zavarjam meg az igazgató biztosan szörnyen unalmas beszédét.
- Persze – vette elő a kis bársonydobozt bizonyítékként.
- Találkoztál apával?
- Igen, viszont nem talált helyet csak hátul, de majd úgy is találkoztok az ünnepség után.
- Akkor jó, mert azt hiszem, valahogy beszélnem kell vele, mielőtt találkozik Adammel – sóhajtottam egy aprót. – Meglátja a bizonyítványát, és teljesen ki fog akadni.
- Még mindig nem tud róla? - Ő csak jót mulatott az egészen, míg engem az őrületbe kergetett öcsém a titkolózásával. 
- Nem, és tudom, hogy ennek nem lesz jó vége – csóválta meg a fejem bosszúsan.
- Most mit csináljon, ha jobban érdekli a kosár, mint a kémia? – védte meg azonnal öcsémet.
- Én a matekot utáltam, mégis nem épphogy csak átmentem belőle.
- Ő egy fiú, és különben is, a kosárhoz nem kell a kémia.
- Ezt apának magyarázd be.  – Apa még mindig abban a tudatban volt, hogy Adam ma egy kitűnő bizonyítványt visz ma haza, ami valójában csöppet sem volt így. Az öcsémről már gyorsan kiderült, hogy nem szeret tanulni, ahogy a zene sem az erőssége, mint ahogy azt apa elvárta volna, de végül sikerült megbarátkoznia a tudattal, hogy a fiából sportember lesz. Csak azt a bizonyítványt kellene még előle eldugni, míg Adam el nem utazik Amerikába. 
- Ne idegesítsd fel magad nagyon – csúsztatta kezét enyhém gömbölyödő pocakomra, én pedig halványan elmosolyodtam, mikor lepillantottam összekulcsolt kezeinkre. Nyolc év után még mindig megmelengette a szívemet, mikor gyűrűjére néztem, ami csakis hozzám kötötte. Vártunk pár évet az esküvővel az én kérésemre, de nem sokkal Perrie és Zayn házassága után mi is véglegesen egymáséhoz kötöttük életünket egy szűkebb családi és baráti körben. Kapcsolatunk sosem volt zökkenőmentes, de az elmúlt tizenkét évben csak apróbb veszekedéseink voltak, és őrülten szerettük egymást még olyan sok idő után is.
- Jó, de segítesz beszélni vele, ugye? – néztem fel rá reménykedve.
- Hát, persze – mosolyodott el édesen. Szinte semmit nem változott az évek során. Ugyanaz a kusza, göndör haj, csillogó smaragd szemek és kisfiús mosoly, amit sosem tudnék megunni.
- Szerinted Adam nagyon csalódott lesz, hogy nem kapja meg a motort? – kérdeztem kis szünet után.
- Nem hinném – vonta meg a vállát, és megszakította a szemkontaktust, ami gyanús lett nekem.
- Ez meg mi volt, Harry? – néztem rá összeszűkült szemekkel. – Te titkolsz előlem valamit! – vádoltam meg. – Mutasd csak azt a dobozt! – nyújtottam felé a tenyerem.
- Ash, az csak egy órásdoboz, nem rejtettem el benne egy motort. – Csak a kulcsot hozzá…
- Esküszöm, kinyírlak – sóhajtottam fel.
- Az órát is megvettem, ha ez megnyugtat – próbálta menteni a helyzetet.
- Nem adhatod neki oda a motort még legalább két évig – kötöttem ki.
- Oké, Főnök! – bólintottam egy nagyot, de éreztem, hogy ennek a dolognak még lesz folytatása.

Igazából emlékeim szerint a ballagások sokkal hosszabbak és unalmasabbak szoktak lenni, bár csak diákkori tapasztalataimra támaszkodhattam. Kicsit megkönnyeztem, mikor Adam átvette az érettségi bizonyítványát. Még emlékszem, mikor olyan kicsi volt, hogy a karomban vittem, szeptembertől pedig már elköltözik otthonról.
Lassan mindenki szedelőzködni kezdett, így mi is Adam keresésére indultunk.
- Gratulálok, Öcsi! – öleltem szorosan magamhoz, és a sok hormontól talán kicsit túl érzelmesen is.
- Oké, oké, de azért nem kell túlzásokba esni – húzódott el tőlem gyorsan. Furcsa volt eleinte, hogy már én nézek fel az öcsémre, de mostanra azért már sikerült megszoknom.
- Hogy tetszik a szabadság? – fogott vele kezet Harry is. – Most jöhetnek csak igazán a bulik, na meg a csajok. Használd ki az időt az egyetemig! Emlékszem, én ilyen koromban már… - kezdett volna áradozni, mikor egy jól irányzott mozdulattal oldalba könyököltem, ezzel beléfojtva a szót. – Na, mindegy, szóval gratulálok! – veregette meg a vállát, és közben észrevétlenül csúsztatta a kezébe a kulcsot már doboz nélkül.
- Kösz, Haver! Te vagy a legjobb! – csillant fel öcsém szeme. Valamiért mostanában sokkal jobban kijött Harryvel, nekünk pedig csak a piszkálódás jutott, de gyakran jött hozzám, ha segítségre volt szüksége, és mindenbe beavatott, ez tett minket igazi testvérekké.
- Harry, erről még beszélünk – mutattam szúrós szemmel a Göndörkére. – Adam, te pedig gyorsan találd ki, hogy mit mondasz apának, mert mindjárt megtalál minket.
- Arra gondoltam… - lépett felém közelebb, miközben olyan lágy hangon beszélt, mintha csak egy lánynak bókolna, azonban ez rajtam már nem fogott. – Hogy esetleg megőrizhetnéd… Csak pár napra – vontam meg a vállát, de közben könyörgőn nézett rám.
- Nem, Adam, ez a te sarad! – jelentettem ki. – Én nem fogok neked fala…
- Hát, itt vagytok! – szakított félbe apa vidám hangja. – Gratulálok, Fiam! – ölelte meg gyorsan a legkisebb Higginst, majd átadta neki a borítékot a jegyekkel együtt.
- Kösz, Apa – mosolyodott el öcsém, miközben szeme sarkából könyörgőn nézett rám.
- Na, hadd lássam azt a bizonyítványt!
- Öhm… az most nem fog menni… - rázta meg a fejét az öcsém, és éreztem, hogy táskámba csúsztatja az érettségit. – Kérlek, kérlek! Te vagy a legjobb nővér a világon! – hadarta sietve a fülembe, hogy csak én halljam, miközben apa kérdőre vonta a bizonyítvány jelenlétét. Az egyetlen szerencséje az volt, hogy imádtam őt, és a többi lány mellett az én szívemet is könnyen meg tudta olvasztani. – Az igazgatónő elkérte, mert… mert ki szeretné rakni, mint egy követendő példát a következő generációk számára – húzta ki magát büszkén Adam, én pedig tátott szájjal el sem hittem, hogy vághat ennyire az esze. Harry velem ellentétben viszont rázkódott mellettem a nevetéstől.
- Tudtam én, hogy a nővéred nyomába fogsz lépni – veregette büszkén apa a fia vállát.
- Követném is nagyon szívesen a példáját – vágta rá az öcsém. – Örömmel kihagynék pár évet így, a fősuli előtt.
- Szó sem lehet róla, és azt se felejtsd el, hogy Ashlyn közben keményen dolgozott – figyelmeztette.
- Aha, én is szívesen utazgatnék a világban, és laknék egy évig Párizsban - forgatta meg a szemét.
- Héj, elvégeztem a sulit, oké! Lassan hét éve tanárként dolgozom, szóval állj le, Izomagy! – böktem oldalba, mire ő is azonnal támadást indított ellenem.
- Héj, csak óvatosan! – állította le őt Harry azonnal, és védekezőn átölelte derekamat, miközben tenyerét pocakomra simította. Habár Adam nem tett semmi rosszat, azonnal leállt. Azt hiszem, öcsém szemében Harrynek volt a legnagyobb tekintélye a családban. Két hónapja derült ki terhességem, azóta pedig a Göndörke fokozottan figyel rám minden pillanatban. Néha talán túlzásba is viszi a dolgot, azonban ezen nem tudok csodálkozni. Nyolc éve éltünk boldog házasságban, de mégis csak most sikerült elkezdenünk a babaprojektet. A tudvalevő okok miatt féltünk ettől az egésztől, és sokkal óvatosabbak voltunk, mint kellett volna, de akartuk ezt a babát most már nagyon. Én is már harminckettő voltam, míg Harry egyre jobban közeledett a harmincháromhoz, szóval épp ideje volt elhatározni magunkat, de muszáj volt túllennünk a kezdeti félelmen.
- Akkor mehetünk is, ugye? – kérdeztem végül. Lassan indultunk el a kijárat felé. Én Harry kezét fogtam, mikor egyszer csak öcsém jelent meg mellettem.
- Ash… - Tudtam, hogy megint akar valamit. – Nálad jobb nővért nem is kívánhatnék magamnak.
- Mit akarsz, Adam? – sóhajtottam fel.
- Tudod, ma este lenne kis összejövetel… - kezdte. – Csak pár haverral megünnepelnénk, hogy letudtuk a középsulit, de apa nem igazán lelkesedik az ötletért…
- Azt akarod, hogy falazzak neked? Megint? – húztam fel a szemöldököm.
- Hát… - nem akarta kimondani, de tudtuk, hogy mire játszik.
- De csak, mert megígéred, hogy jól fogsz viselkedni az ebéden, és világ életedben mintaöcsi leszel – kötöttem ki. Igazából sajnáltam őt, mert el tudtam képzelni, hogy milyen lehet majd végigszenvedni órákat egy felnőtt társaságban, és akartam, hogy megünnepelje a ballagást a barátaival is.
- Köszönöm, imádlak! – nyomott egy gyors puszit felvidulva az arcomra, majd elsietett a másik irányba.
- Nem irigylem apát – sóhajtottam fel, de közben elmosolyodtam.
- Nem rossz srác ő, csak kamasz – legyintett le Harry, ahogy kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.
- Szerinted eljön mindenki? – kérdeztem, ahogy elindult a motor.
- Biztos vagyok benne. Niall mindig benne van egy jó evésben, és a többiek sem hagynák ki – szorította meg a kezem egy pillanatra, majd visszatért a vezetéshez.
Hiányoztak a srácok már régóta. A One Direction már évekkel ezelőtt feloszlott, mikor Perrie terhes lett a házasságuk után. Nagycsaládot szerettek volna ők ketten mindig is, így már három kisfiú van, de elmondásuk szerint egy kislány érkezéséig meg sem akarnak állni. A másodikok a házasságban Eleanor és Louis voltak, most egy kislányuk van, őket pedig mi követtük Harryvel. Liam és Niall egyelőre még keresik az igazit, Niall hazaköltözött Írországba, míg Liam járja a világot, amiért nagyon irigylem őt.
A banda feloszlása után mindenki egy darabig csak élvezte a munkával töltött évek eredményét, majd lassan mindenki megtalálta a helyét. Liam bandákat menedzsel, Louis és Zayn a háttérben zenélnek, és dalokat írnak, míg Niallnek otthon egy lemezkiadó cége van. Sokáig reménykedtem Sarah és az ő szerelmében, és képtelen voltam elhinni, hogy ők ketten csak barátok lennének. Le is esett az állam, mikor pár éve Sarah esküvőjén Niall volt a tanú, de akkor kezdtem el hinni az ő barátságukban először. A srácok közül egyedül Harry maradt igazi énekes, de már ő sem csinálja olyan intenzíven, mint régen. Csak az országban koncertezik, és idén kapott szerződést az X-Faktorba mentorként, így mellettem tud maradni egész terhességem alatt. Őszintén büszke vagyok rá azért, amit elért, és boldog, mert megtalálta az egyensúlyt a munka és a magánélet között.
Ahogy beléptünk apaék házába, megrohamoztak minket az ismerős arcok. Ezernyi ölelést, és puszit kaptam az arcomra, majd Dorota felszolgálta az ínycsiklandó ebédet. Közben szánk be sem állt, és mindenki mesélt magáról, hogy mi történt velük az elmúlt években. Egyedül Adam unta az egészet, akit nem tudott lekötni sem a sok kisgyerek, sem a felnőtt társaság. Azt hiszem, sokkal inkább próbálta volna ki robogóját, mint hogy a mi társaságunkban üljön ott. Igazából az ebéd az ő tiszteletére volt szervezve, mégis inkább volt ez nekünk élmény, mint az ő számára.
Annyira jó volt látni újra egyesülni a bandát. Habár a fiúk távol laktak, az összhang valahogy sokkal nagyobb volt, mint még a One Direction idején. Nem voltak többé rivalizálások, hogy ki írja a legjobb dalokat, vagy kit szeretnek a legjobban a rajongók. Valamint a kicsik is szörnyen édesek voltak, alig vártam már, hogy Harryvel mi is nemsokára saját kisbabánkat foghassuk karjaink között.
A héten mindenki a városban maradt, így mindennapra programokat szerveztünk a régi szép emlékek felelevenítésére.
Sajnáltam, mikor estefelé mindenki haza, vagy a hotelbe indult, de egész nap segítettem Dorotának, így kissé én is elfáradtam. Adam már régen kilógott, mert sikerült rábeszélnem apát, hogy engedje el, amihez hozzájárult biztosan az a pár pohár pezsgő és bor is, amit az este folyamán megivott. Ő is korán ágyba ment, én pedig hazaküldtem Dorotát, aki így is nagyon kitett magáért az este, és már különben is a kisfiánál lett volna a helye otthon. Miután én végleg visszaköltöztem Londonba, végül ő is hozzáment Laurent-hoz és egy édes, most már nagyfiú büszke anyukája, de még mindig besegít nekünk a háztartásba, főleg ilyen különleges alkalmakkor. Azonban így ma a mosogatás második felé rám maradt, de legalább elütöttem az időt, míg Harry vissza nem ért, hiszen ő vitte vissza Liamet és Niallt a hotelbe, hogy ne kelljen taxit hívniuk.
Már éppen készen lettem, mikor meghallottam a bejárati ajtó zajait.
- Héj, Ash, megvárhattál volna – simította csípőmre tenyerét.
- Már kész vagyok – vontam meg a vállam, és karomat nyaka köré fontam. Szinte teljes súlyommal ránehezedtem, ahogy derekamat ölelte, én pedig lehunyva szemeimet szinte állva el tudtam volna aludni.
- Fáradt vagy? – kérdezte Harry lágyan.
- Nagyon – mormoltam álmosan. – Hosszú volt ez a nap.
- Nem kellene túlerőltetned magad, nem tesz jót a babának.
- A legkisebb Styles jól van és már régen alszik, ne aggódj – mosolyodtam el, ahogy álmos szemekkel nézem fel rá.
- És az anyukája? – mosolyodott el édesen.
- Tökéletesen van, csak kezd állva elaludni.
- Mit szólnál akkor, ha nem mennénk haza, hanem itt aludnánk a szobádban. Paulnak biztosan nem lenne kifogása – ajánlotta.
- Jó ötlet, Styles – bólintottam egy aprót, de képtelen voltam mozdulni. Azonban egy pillanat múlva már Harry karjaiban vitt fel az emeletre. – Tudok menni magamtól is… - ellenkeztem, de szemeimet ki nem nyitottam volna.
- Megérdemled, Mrs. Styles, ügyes voltál ma – adott egy puszit a homlokomra. Még annyira volt erőm, hogy gyorsan kibújtam ruhámból, és magamra húztam Harry egyik bő pólóját, és egy bugyit, majd befeküdtem szeretett férjem mellé a vékony paplan alá, aki azonnal átölelt, egyik kezét pedig a kis dudorra simította finoman a hasamon, majd édes szavakat duruzsolt a fülembe, míg el nem aludtam.
Bármennyire is meleg volt a nyár miatt, mégis megpróbáltam minél jobban hozzábújni. Imádtam mellette elaludni, ahogy védelmező karjait körém fonta minden este. De a legjobb érzés mindig is az volt, mikor reggelente az ő csillogó smaragdjait láttam meg először, és a napom reggeli rekedtes hangját hallva indult el. Annyi év után még mindig nem tudtam hozzászokni csókjaihoz és közelségéhez. Minden érintésére úgy válaszolt a testem, mintha csak tinédzserek lennénk még mindig. Néha képtelen voltam elhinni, hogy ő tényleg az enyém, és hogy valóban kettőnk kisbabája növekszik bennem.
A kapcsolatunkhoz nem illett semmilyen közhely, nem voltunk ellentétek, amik vonzották volna egymást, és azt sem mondhatnám, hogy ma is úgy szeretjük egymást, mint az első pillanatban. Mindketten változtunk az elmúlt évek alatt. Az a rajongás már elmúlt, amit tinédzserekként éreztünk egymás iránt. Megismertük egymás hibáit, és azokkal együtt megtanultuk szeretni a másikat, én pedig úgy hiszem, hogy ez az oka annak a megmagyarázhatatlan, mély és őszinte szerelemnek, amit egymás iránt érzünk.
Régebben sokszor a bizonytalanság és jövőtől való félelem tette tönkre a kapcsolatunkat, ahogy ez volt annak is az oka, amiért még annak idején Párizsban maradtam. Azóta végre sikerült megtanulnom, hogy nem kell mindig a holnaptól félni, nem kell attól tartani, hogy mi lehet a következő katasztrófa, ami majd megpróbál minket elválasztani. Többé már nem féltem. Tudtam, hogy nem jöhet olyan, ami el tudná szakítani a köztünk lévő tűzbiztos köteléket. Tárt karokkal vártam a holnapot, mert biztos voltam benne, hogy bármi is jön majd, nem fog ki rajtunk. Hiszen követtünk el hibákat, temérdek hibát, és követünk el még a mai napig is. Hiába nem voltunk tökéletesek, és hoztunk ezernyi rossz döntést, legnagyobb erényünk az volt, hogy tiszta szívből tudtuk szeretni egymást, és ez hozta meg számunkra a mi biztos happy endünket.


THE END


Ui.: Köszönöm. Xx, <3









Még egy kis önreklám, az új történetem. Köszönöm, ha benéztek, remélem, nem fogtok csalódni. :)

142 megjegyzés:

  1. Imadoom *-*Nem hiszem el hogy vege...Es hol van a kis Ash vagy a kis Harry? Fiu lesz vagy lány? Imádlak teged iis <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ide nem muszáj kommentelned ha nem szeretnél,mert lejebb írtam egy novellát neked :)

      Törlés
    2. Na, azért ez is elég aranyosra sikeredett, nem tudom szó nélkül hagyni. Köszönöm szépen. <33 A baba pedig olyan lesz, amit te elképzelsz. :))

      Törlés
  2. Teszenturisten!!!!!!!!! Imadlak nem is tudom mit irjak amikor elkezdted h Harry nem bocsajt meg neki meg ikyenek azsthittem feldobom a papucsot !!!! Most is szuper lett nagyon sajnalom hogy vege lett a kedvenc blogom volt :( majd irok meg tobbet is csak telorol nehez
    Remelem a tobbi blogodat is olvashatom majd

    VálaszTörlés
  3. És második. Imádom. Tökéletes lett. Csak ennyit lehet rá mondani. Majd kicsit ülepedtek bennem a dolgok írok egy véleményt de még nem vagyok rá képes. Nem akarom elhinni h vége van....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, de majdnem! ;) Köszönöm szépen. <33

      Törlés
  4. Úristen!!
    Nem nem nem...Nem hiszem el, hogy vége!
    Eszméletlen lett ez is, úgy mint a többi! *-*
    Kár, hogy itt a vége, még olvastam volna.:( Ez volt a ledvenc blogom!
    A következő blogodat is olvasni fogom! :*
    Imádlak ♡♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De aranyos vagy, nagyon imádlak! Köszönöm szépen. <33

      Törlés
  5. Rosszul vagyok a sírástól.
    Szerintem még akkor sem sírtam ennyit, amikor Ash beteg volt. .-.
    Miért van vége? Miért nem olvashatom örökre a történetüket?:( Hiányozni fog Ash és Harry és a vasárnapi részek (még akkor is, ha lesz új történet).
    DE köszönöm, hogy megírtad nekünk ezt a tökéletes sztorit és végigvitted majdnem 100 részen keresztül! <3
    Puszi, Tina T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, jól látod, pontosan ez volt a 100. rész. :)) Nem szeretném tovább húzni ezt a történetet, Hash nem érdemel még több rosszat, és félek, hogy innentől már csak elrontanám a blogot. :))
      Én köszönöm. <33

      Törlés
  6. Uristeen.ez nagyon jo lett.!!!Folynak a konnyeim.! <3 megegyszer nagyon jo <3

    VálaszTörlés
  7. Ennél cukibb és happy-b (egyáltalán van ilyen szó?) befejezést nem is írhattál volna. Imádtam az egész blogoddal együtt. Sok blogot olvastam már, de mint eléggé sablonos volt a tied pedig igazán egyedi és remek.

    Iszonyú jó volt végig kísérni Ash és Harry kapcsolatát a sok akadállyal és szerelemmel együtt.

    Így utólag gratula ehhez az egész bloghoz.

    Puszi:Saci :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. <3 Nagyon örülök, és köszönöm, hogy velem tartottál. :))

      Törlés
  8. Ennel jobb blogot meg nem olvastam!Potyognak a konnyeim ! :')

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy! <33

      Törlés
  9. Masodik es imadtam ♥Koszi hogy megirtad neKunk ezt a tortenetet. Imadtam es koszi megegyszer.♥♡♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm a sok biztatást és szép kommentet, meg hogy egyáltalán velem voltatok. <3

      Törlés
  10. Szia! :)
    Én nem nagyon kommenteltem neked ide, de gondoltam így most, hogy befejezted ezt a csodálatos történetet, írok valami olyat ami kissé több mint egy dícsérő komment. :)
    Mivel én is írok, csak mást, így az én stílusomban fogalmaztam meg a dolgokat.
    http://fightagainstthelife.blogspot.com/2014/12/pont-mint-legelso.html
    Remélem tetszeni fog.:D
    Fatly

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Istenem, el sem hiszed, mekkora meglepetés volt nekem ez vasárnap, az egyik legnagyobb az biztos. El sem hiszed, milyen jól esik. Olyan mosolyogva olvastam el aznap este, és azóta még nagyon sokszor. Köszönöm, hogy nem ítélkeztél rögtön a fiúk és a zenéjük miatt, hanem adtál esélyt a blognak, és ez által még többnek is. El sem hiszed, mekkora öröm nekem, hogy megszerettettem veled az ilyen fanficek olvasását, már ezért megérte elkezdeni ezt a blogot. :))
      Remélem, nem baj, hogy itt válaszolok, ahogy azt is, hogy eljut hozzád ez a pár mondat, amivel nem is tudom igazán kifejezni a hálámat. Csak ismételni tudom magam, hogy nagyon, de nagyon köszönöm szépen! <3

      Törlés
  11. Úúúúristeeeen, el sem hiszem hogy máris vége van ennek a történetnek!!! Nem, akarom, nem akarom, nem akaroooom!!!
    Deeee ez a rész is hihetetlenül jó volt!! Nem tudom kifejezni magam, egyszerűen elállt a szavam!:D Annyira hiányozni fog ez a történet, hogy azt nem tudom megfogalmazni<3
    Várom az új történetedet és további sok sikert mindenhez!:)) xoxoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most már épp ideje volt, hogy vége legyen, mert csak elrontotta volna a folytatás az egészet. :) Köszönöm szépen a sok szép kommentet, mert nem felejtem ám el, hogy tőled szinte minden rész után kaptam, és hiába nem mondom, azért megjegyzem, és nagyon sokat jelent nekem. Köszönöm. <33

      Törlés
  12. Imádtam.Nagyon várom a következő történeted. :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. <3 Nem szeretnék azzal sem csalódást okozni. :))

      Törlés
  13. Príma, tökéletes vég. Aranyosak és bár nekem is ilyen töretlen egyben halálig vezető kapcsolatom lenne.

    Imádtam a páros a kezdetektől. Imádtam ahogyan forgattad a szavakat. Nem is sejtettem az elején, hogy ez lesz belőle és én is kötődni fogok hozzá. Olyan mintha benne lettem volna.

    Fúhúhú emlékszem úgy találtam rád, hogy ez egyik oldal rakta ki amolyan "friss blogként." 2 vagy tán 3 részvolt fent. Azóta is szinte minden egyes részhez írok és olvasom.( Logikus :D ) Emlékszem legelején csak arról áradoztam, hogy könyvet kéne írnod. Engem is nagyon éltet az elején ki is vagy, de mostanság és az elmúlt évben lassan beláttam, hogy ennek ez a varázsa. Őszintén fel se fogom, hogy idáig tartott. Csodálatos élmény volt, de sokan ennek szavait csupán egy bloghoz, józan elme nem érti, de akkor kifejteném.

    Mikor az ember olyan történetet olvas melyben szívesen lenne, az maga a mennyország. Hogy az ember ez által beleéli magát és azonosul vele. A gondolatait bővítve olvassa tudván, hogy ez a lehetetlen, de még is jól érzi magát. Mintha olyan varázsnapló lenne és az ember kinyitná és belerepülne. Együtt nevetni és sírni a szereplőkkel.

    Mint mindenki, én is köszönöm az élményt, mondhatni némileg rajta is „felnőttem fel.” Káprázatos, hogy csupán egy ember gondolatai melyt levet, mennyire színt visz a napokba. De nem is mindegy,hogy. Értesz az íráshoz és bár nem fogsz könyvet írni, de ezt a szenvedélyed ne add fel. Ezt tanúsítja ez, a szinte 2 éve blog mellyel mindig minden időközben foglalkoztak. Várom ám, a következőt, de ahogy említettem ez a blog is közre játszott abban az időben míg "felnőttem" és tudom, hogy hiányozni fog. Hiányozni fog a folytonos töprengések egyes esetekben és nem is tudod, de sok nézetre tettem szert és fejlesztettem azt, csupán az irományodtól. Vagyis érthetőbben, több dologban kaptam rálátást az életben, mert ,meg annyi helyzet, volt és annak egyes megoldó kulcsai. Szóval most már teljes lezárásképpen, még egyszer köszönöm és hozzád nincs páratlan :) XX

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hú pasztmeg nem hittem volna, hogy ennyire sok lesz :D

      Törlés
    2. Jaj, köszönöm, Orsi! <3 Köszönöm neked, hogy az elmúlt két évben olyan sok örömet szereztél nekem a kommenteiddel és a fb-os aktívkodásoddal. Nem mondom sokat, de észben tartom, hogy te vagy az egyik, talán legrégebbi olvasóm, és azért is különleges vagy a többiek között. :)) Mindig annyira imádtam olvasni a találgatásaidat, és néha már féltem, hogy nem tudok neked újat mondani, mert általában beletrafáltál a dolgok közepébe.
      Igazából a lényeg annyi, hogy köszönöm neked, hogy az elmúlt két évben velem voltál, és nyomon követted a blogom, és tudd, hogy nagyon, de nagyon imádlak! <3

      Törlés
  14. Istenem.!! Ez..ez nagyon nagyon nagyon jó lett!! Azt kell, hogy mondjam méltó befejezést írtál ehhez a csodálatos bloghoz!!*--*
    Az egész történt fantasztikus! Ahogy Ash és Harry kapcsolata alakult..<3 minden annyira jó lett!
    1000x jobb lett a vége, mint amire számítottam! Annyira ügyes vagy! A blog egyik része se lett egy szokásos, nyálas, szánalmas fanfic. Amennyire lehetett a történeted valóságos volt és ezért is szeretem annyira<33 mindig figyeltél, hogy amit leíraz az ne legyen hülyeség és mindent úgy írtál le, hogy az akár a valóságban is megtörténhet.
    Örülök, hogy Harry és Ash a végén egymásra találtak és megkapták a nekik járó Happy Endet!;)
    Annyira szomorú, hogy vége!..:( mit fogok ezentúl olvasni vasárnap este?:oo
    Örülök, hogy olvashattam ezt a blogod, s végig nézhettem, ahogy az írásod egyre jobb és jobb lett! Azt viszont kicsit sajnálom, higy nem akarsz ezzel foglalkozni, mert van hozzá tehetséged, de a te életed, te döntésed!:*
    Várom az új blogodat, de addig is vigyázz magadra!!<333
    1000000 puszi, legnagyobb rajongód Panka (Pretty_girl) :$ :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is csak ezt tudom mondani: Istenem! Annyira, de annyira aranyos vagy! <33 Örülök, hogy tetszett a befejezés, mert sosem paráztam még ennyit egy résszel kapcsolatban, valami szépet és jót szerettem volna befejezésül. :))
      Nagyon szépen köszönök neked mindent, és nem csak ezt a kommentet, hanem az összeset, amit a blog során írtál nekem. Hidd el, egyike vagy azoknak, akiknek gyorsan megismertem a nevét. :))
      Próbálok majd a következő bloggal is nagyon igyekezni, hogy ne okozzak csalódást ott sem. :) Még egyszer szeretnék megköszönni mindent! <33

      Törlés
    2. Fölöslegesen paráztál, mert szerintem (remélem nem baj, hogy a többiek nevében is írok), bármi lett volna a volna a vége, azt tőled imádtuk volna!!*--* <33
      Örülök, hogy kommentjeimmel tudtam egy kis örömet szerezni, s ezzel legalább, ha csak töredékét is, de visszatudtam adni, amit én kaptam tőled!:*
      Köszönök mindent, a Summer '09 mindig a kedvenceim között marad<33
      És szerintem ne aggódj a következő blogod miatt, mert ha csak fele ilyen jó lesz, mindenki imádni fogja! ;)

      Törlés
  15. Nem igazán írtam még neked kommentet, de így a végére úgy érzem szükség van rá. Amikor rátaláltam a blogodra fogalmam sem volt hogy mit gondoljak milyen az első 1-2 rész után, de volt benne valami ami miatt valahogy nem tudtam azt mondani, hogy "oké, elkezdtem, tök jó, majd szépen kiolvasom". Egy este/hajnal alatt végigolvastam az addigi összes részt, a 2. évad első néhány részéig volt fent akkor azt hiszem. Egyszerűen képtelen voltam lerakni és végtelenül csalódott voltam mikor abba kellett hagynom és most is, mivel végleg abba kell hagynom. Bátran kijelenthetem, hogy ez volt az első történet ami ilyen erős érzelmeket, egyáltalán érzelmeket váltott ki belőlem. Mivel ilyen végső összefoglalásnál tartunk, remélem nem bánod ha leírok mindent ami most végiggondolva eszembe jut egészen a legelső részig visszamenőleg. Kedvenc pillanataim: zseniális volt a szivatós rész az elején mikor a hotelben tönkretette a srácok idegrendszerét. Konkrétan napokig fetrengtem a röhögéstől attól ahogy Ash közölte az apjával, hogy ne féltse a szüzességét mert ami nincs azért kár aggódni... Hát ez nagyon megmaradt bennem és mai napig elképzelem apa arcát ha ezt így közölném vele egy alkalommal mikor fiúval lát:DDDDD Azután ott van az a Noeles rész mikor megfenyegeti őket Harry házában. Ott nagyon sírtam és aztán a felzaklatott idegállapotomra rápakoltad azt részt mikor ülnek a fán. Ott végleg szétcsúsztam. Most is gyakran előfordul, hogy mikor van velem valami és csak ki akarom adni magamból, elolvasom azt a részt.:') A következő amikor szó szerint nem kaptam levegőt attól a zokogástól amit produkáltam, mikor a rák híre után a buli után Harry mégsem adja fel és Ash ölében zokog. Ezeknél a részeknél én is mindig kicsit meghaltam belülről.:') Utána mikor Harry a kórház padlóján összetört a műtét közben, de közlik vele, hogy Ash él. Aztán a következő mikor leesik az első hó és odakint szórakoznak aztán fürdőkád:$ Közben most jutott eszembe mikor eléneklik Ashnek a Rock me-t. Na az ott ilyen "és lőn világosság" pillanat volt. Mindenre rájöttem hirtelen. Summer'09. Mert 2009 és mert tábor ezért nyár. És "do you remember summer'09". Oké, biztos én vagyok az egyetlen akinek rohadtul nem esett le még az elején, hogy Harry-t is csak egy zenetáborból 2009-ből ismeri és ehhez egy fél évad kellet, de nem baj. Azért akkor nagyon büszke voltam magamra hogy én azt ott most kitaláltam.:DD Hogy is felejthettem el! Svájc!!!! Hát az nagyon király. Az érzelmes pillanat csúcsa volt mikor Ash mondta Harrynek hogy mennyire utálja pedig persze hogy nem. Amin pedig aztán megint 2 hétig röhögtem, hogy "a hajléktalanszálló a következő utcában van". Hát azóta is csövesnek hívom ha szar a haja:'DD Aztán hogy visszatérjek a következő ami eszembe jut az a fájdalom amit szinte én is átéltem mikor Harry nem akarta a babát és a megkönnyebbülés mikor végre meglágyult a szíve, aztán a pokol mikor kiderült hogy Ash elvetélt:'( Bevallom nagyon utáltam ezt a Párizs dolgot. Természetesen azzal hogy csodálatosan írsz itt se volt probléma, de ugyanabban a hitben éltem, hogy a következő részt az lesz, hogy 2 nap múlva vissza is utazik mert nem bírja tovább. A szívem konkrétan megállt mikor megláttam hogy milyen sok hónap múlva és rettentően utáltam köztük ezt a távolságtartást akkor is mikor egymás mellett ültek épp...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most pedig egész pontosan úgy éreztem elmegyógyintézetben a helyem mikor megláttam, hogy úgy kezded nem akarok csalódást okozni. Már elképzeltem, hogy szétszeded őket és majd nagyon boldog lesz mindenki mert megtalálta valaki mással a boldogságot és bff-ek maradtak Harryvel. Már a szemem előtt lebegett a kép hogy juppi mindenki boldog amíg én a széttört laptopom felett bőgök:DDDDDD Viszont lehető legkellemesebb csalódást okoztad ezzel a résszel és örömömben meg is könnyeztem kicsit. Talán egyszer rám is vár egy ilyen szerelem... Szeretném neked kifejezni azt a mértéktelen hálát amiért a történeted használhattam mentsvárnak a világ elől. Nagyon tehetséges vagy és őszintén remélem, hogy szeretnél ezzel kezdeni valamit. Tudom, hogy valószínűleg nagy szavaknak fogod találni de a helyedben nagyon komolyan elgondolkodnék, hogy szépen kicsit esetleg csinosítva akár kiadd ezt a történetet és próbálj találni egy kiadót. Tudok olyat akinek ez sikerült;) Sosem foglak sem téged sem a blogod elfelejteni és egész biztos vagyok hogy fogok még visszaolvasni belőle:) Nagyon nehéz lesz elfogadni hogy nincs többé új fordulat, de bennem ígérem megmarad mindenestől. Mégegyszer köszönöm az élményt! Sok puszi, imádás, Esztixxx

      Törlés
    2. Omg, nem gondoltam, hogy ilyen sokat írtam bocsi, de pótoltam az eddigieket is<3

      Törlés
    3. Sosem vártam el senkitől sem a kommenteket, de te most aztán bepótoltál mindent még az összes nemkommentelő olvasó megjegyzéseit is. :D Nagyon köszönöm, hogy most írtál, és nagyon örülök, hogy akkor idetaláltál. <3 Szerintem nekem fog hiányozni a legjobban ez a blog, de olyan jó most veletek nosztalgiázni, és még olyan részleteket is felelevenítetek nekem, amikre már nem is emlékeztem teljesen. :)) Vannak olyan részek, amiket most már inkább kihagynék, de nem szeretnék javítani a blogon, ez így sikerült, így szerettétek, és nekem csak ez számít. :)) Mindig próbáltam kicsit úgy alakítani a dolgokat, hogy meglepődjetek, és tudjak nektek egy kis meglepetést okozni, de azért az esetek többségében mindig valaki kitalálta a következő lépeseket, ha viszont nem, akkor nagyon büszke voltam magamra. :D Szerettem volna a végét olyanra írni, hogy csak tényleg az utolsó részben derüljön ki a sorsuk, remélem, hogy ez a tervem sikerült. :)
      Nincsenek terveim az írással kapcsolatban, még írok egy utolsó blogot, aztán végleg befejezem, de örülök, hogy most még itt vagyok veletek, és remélem, hogy máskor sem okozok majd csalósát.
      Köszönöm szépen, hogy kaptam tőled ezt a csodás kommentet, nagyon megmosolyogtattál vele. Köszönöm a szép szavakat, és hogy velem tartottál. <3

      Törlés
  16. olyankor nincs szófosásom amikor kellene :c a lényeg: köszönöm, hogy megírtad ezt a történetet. asszem ilyenkor mondják, hogy egyik szemem sír, másik nevet. hiányozni fog ez a blog, viszont várom a következő történeted is. bármiről is fog szólni, én veled leszek. ha te írod, akkor rossz nem lehet :) nagyon boldog vagyok, hogy júliusban idetaláltam.
    és mégegyszer: köszönök mindent! <3

    Bia xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm. <33 Örülök, hogy idetaláltál, és igyekszem a következő blogommal sem csalódást okozni. :)

      Törlés
  17. Kedves Csakegylány!
    Úgy gondolom sikerült a bloghoz méltó befejezést írnod. Mikor elkezdtem olvasni a blogod első fejezetét rögtön megfogott, nagyon tetszett a fogalmazasáod,a poénok, minden. Ahogy egyre tovább olvastam mégjobban megszerettem ezt a blogot...imádtam Ash és Harry történetét,ahogy küzdöttek egymásért...
    Boldog vagyok hogy happy end lett a vége.
    Szerintem ez a fejezet pont jó illett ehez a bloghoz.
    Gratulálok a történethez. Sajnálom hogy vége Harry és Ash történetének de úgy gondolom nem illett volna még több bonyodalom a bloghoz.
    Még egyszer gratulálok és kíváncsian
    várom a következő blogod!! :)
    Xxx
    Lili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Lili. :)) Nagyon örülök, hogy velem tartottál, és hogy elnyerte a tetszésedet az én kis történetem. :)) Igyekszem nem okozni a csalódást a következő blogommal sem. :) Még egyszer köszönöm szépen. <33

      Törlés
  18. Akármilyen blogot elkezdek olvasni, és tetszik, az mindig befejeződik. Nincsen szerencsém a blogokkal, és ezen csak mosolyogni tudok. Nem szeretem a blogokat, ahogy a fanfectionöket sem, de ez ahogyan megvan írva, az valami eszméletlen. Még az 1. részei sem tipikus sablonok, amik akkoriban elég gyakoriak voltak, te már akkor is egyedi voltál. Örökre megfog bennem maradni a történet, abban biztos vagyok. Köszönöm, hogy ebben lehetett részem! Emlékszem, hogy kb. egy kehet kezdtem el olvasni a történetet, és minden pillanatban megmosolyogtattál. Amikor először könnyek szöktek a szemembe, az az volt, mikor Ash begyógyszerezte magát, mert Hazz visszaküldte anyjához. Sosem gondoltam volna, hogy egy blog miatt fogok sírni, de minden komolyabb összeveszésüknél sírtam, sírtam, mikor leállt a szíve. De hogy ne csak azt halld, hogy sírtam annál többet mosolyogtam/nevettem. Sosem fogom elfelejteni a "Bodri" elnevezést, és Horan, és Brown becézgetéseiket sem. Annyi minden van a fejemben, de nem tudom mit írhatnék még. IMÁDOM! Igen kimondtam. Egész éltetemben 3 blogot olvastam végig, és a tiéd a 3. Az amit elértél, az csodálatos, és biztos vagyok benne, hogy te is büszke vagy saját magadra, ahogy mi a 461+1 (én, mert nem iratkoztam fel, mivel már csak az utolsó rész volt) büszkék vagyunk rád. Ha keresnék, akkor sem találnék még egy ilyen blogot, ahol így ugranak a részekre. 20:53-kor tetted ki, és egy óra alatt ennyi kommentárt kaptál. Gratulálok! Nagyon hiányozni fog a blog, és kíváncsi leszek a következő alkotmányodra is. És végül, sosem foglak elfelejteni téged (főleg a fülbemászó bloggerneved alapján, amit ha elszeretnék felejteni, akkor sem menne)! Igazából fogalmam sincs hányadik ként kommntelek, de mikor elkezdtem írni 13-an voltak előttem, és biztos vagyok benne, hogy mire elküldöm, egy jó páran még lesznek. De azt remélem, hogy senki sem fog nálam hosszabbat írni, bár nem írtam én sem valami hosszan (és ez nem ellened, hanem büszkeségem miatt van, mert hosszú komiktól sosem vonnálak meg.) És most lehullott utolsó könnycseppem is ezért a blogért, és ezzel kijelentem, hogy nem fogok többet sírni érte! Kész, ennyi! Imádom, és téged is!
    Gratulál, ölel, puszil, nevet, mosolyog...: Corrinne Worrel (az ismeretlen, eddig sosem kommentározó olvasó, aki 1 hét alatt lebonyolította az egész történetet, és minden este, mint most is, a te blogodat bújta)
    Ui: Utolsó zárójeles mondatot "használatelőttkérjükolvassaelatájékoztatótvagykeressemegkezelőorvosátgyógyszerészét" gyorsasággal kellett volna olvasni.
    xoxo
    C.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :/ hupsz, a komi hosszúságában megelőztek xD

      Törlés
    2. Ah, nagyon, de nagyon szépen köszönöm! <33 Nagyon örülök, hogy idetaláltál, és olvastál, és szeretted, és most még írtál is. Csodás vagy. <3 Csak remélni tudom, hogy a következő blogom is elnyeri majd a tetszéseteket, próbálok azzal sem csalódást okozni, ígérem. :)) Nem tudok mást mondani, mint hogy nagyon köszönöm ezt a kommentet, és hogy olvastál! <3

      Törlés
  19. Első alkalommal megírt komment. :)
    Mikor belekerültem a fanfictionok világába, hirtelen tömérdek mennyiségű olvasnivaló tárult elém, aminek mérhetetlenül örültem. Sajnos elég hamar kiderült, hogy ezeknek az irásoknak a 3/4-e olyan szörnyű, hogy én süllyedtem el, amiért ilyeneket kiraktak a nyílvánosságnak. Ennek következtében a sztorik első fejezeténél, de volt, hogy még az első három mondatnál sem jutottam tovább, csak elborzadva néztem a képernyőt.
    Aztán valahogy ráakadtam a Summer '09-ra. Úgy gondoltam, hogy ez is csak egy újabb, úgymond "csapból folyó" történet. Ha jól emlékszem itt az első mondat után nyomtam rá az X-re. De aztán pár nappal később, valamiért újra rákerestem a blogodra, és továbbolvastam. És nem bántam meg, mert bár sok ilyen történettel találkoztam, te olyan beleéléssel és szóhasználattal vezetted a történetet, hogy közel került a szívemhez.
    Ez volt, egészen a 2. évadik. Borzasztóan tetszett, hogy olyan fordulatot vett a történet, amire egyáltalán nem számítottam. Azt goldolná az ember, hogy a rosszullétek szokás szerinti terhességet takarnak, de nem! Ashnél rákot diagnosztizáltak, amire nagyot ugrott a szívem. Még nagyobb beleéléssel vágtam bele a többi fejezetbe, aztán egyszer csak utolért a felismerés, hogy mi van, ha megint olyat mutatsz amire senki nem számít. Mi van, ha Ash belehal a rákba?
    Ezek, és csak ezek a gondolatok vettek rá, hogy befejezzem a blog olvasását. Úgy éreztem a szívem szakadna meg, ha bekövetkezne amitől félek, így a tudatlanság homályába menekültem az esetlehes fájdalom elől.
    Több hónap is eltelt. Közben felfigyeltem, hogy nem látok búcsúzó fejezetet, így arra gondoltam: meddig kínzod az olvasóidat az elkerülhetetlenig?
    Sokáig kínlódtam, mire úgy döntöttem, hogy lehet szenvedéses lesz, de folytatom az olvasást. Nem csalódtam, egyszerre tetszett, és töltött el félelemmel az olvasás.
    Végül pedig, mikor elértem a meggyógyulós fejezetekhez, tűrtőztetnem kellett magam, hogy ne csapdossam a fejem a falba, amiért voltam olyan hülye abbahagyni az olvasást, mikor egyáltalán nem az történt amire gondoltam.
    Ezzel arra akartam utalni, hogy ahogy Ash és Harry is egymáshoz, úgy én is mindig visszataláltam a blogodhoz, amibe visszavonhatatlanul beleszerettem, és kicsit a mindennapjaim részévé is vált.
    Őszíntén jelentem ki, hogy ez a legjobb fanfiction amit valaha olvastam. Kíváncsian várom, hogyan próbálod meg túlszárnyalni :)
    Ez persze nem biztosíték arra, hogy a következő történeted is követni fogom, de ha csak fele ilyen jó lesz, mint ez, akkor 100%-ig számíthatsz rám.
    Köszönöm, hogy megírtad, és velünk is megosztottad ezt a csodás történetet, melynek az idő mulásával a rabjai lettünk.
    Ash és Harry, azaz Summer '09 ÖRÖKKÉ!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy most írtál, nagyon sokat jelent, de tényleg. :))
      Igazából teljesen megértelek, amiért először kinyomtad a blogot, hiszen én magam is biztosan ezt tettem volna, és nem is vagyok büszke a blog elejére, talán az egyetlen pozitívum, hogy legalább latszik egy kis fejlődés. Legalábbis remélem. :D Köszönöm, hogy végül adtál esélyt a blognak, kétszer is. :)) Tudom, sok benne a sablon ötlet, de szerettem volna ezekből mégis valami egyedit csinálni több-kevesebb sikerrel. :))
      Nagyon remélem, hogy a következő blogom is elnyeri majd a tetszésedet, nem szeretnék csalódást okozni vele. :)
      Még egyszer köszönöm az esélyt, az olvasást, a kommentet, és hogy velem tartottál. <33

      Törlés
  20. Még a legelején kezdem olvasni a blogodat és ez volt az egyetlen amit vártam is és folytattam is a mai napig.:) Szomorú hogy vége van de te remek történet író vagy és ne hagyd abba!! Remélem még lesz hasonló történeted és hát nagyon ezután nincsenek szavak ugyhogy csak gratulálok és köszönöm hogy megírtad és elolvashattuk ezt mindannyian!! xxAncsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. <3 Tervezek egy utolsó blogot, igen, remélem, az is legalább ennyire tetszeni fog. :)) Nagyon örülök, és köszönöm szépen, hogy velem tartottál. <33

      Törlés
  21. Annyira sajnálom hogy befejezed a blogot mivel imádom, de ez a befejezès egyszerűen tökéletes volt, annyira imádom ezt rèszt h azt nem tudom szavakba önteni!Köszönök neked
    minden rèszt amivel boldoggá tettèl :-)
    Imádlak ès alig várom a következő blogodat!
    I ♥ SUMMER 09!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett. :)) Én köszönöm, hogy velem tartottál, és hogy megörvendeztettél a kommenteiddel. <33

      Törlés
  22. Drágaságom ♥!

    Azy nyit, te zársz... Micsoda párosítás, wháó :) DE, legalább nem unatkoztam ma este :) Köszönöm ♥! Köszönöm, hogy feldobtad a hétvégéimet ♥ :) Köszönöm, hogy megismerhettem egy te általad megformált Harry-t és egy olyan lányt, akinek sok mindenen kellett a boldogságig keresztül mennie... Mégis sikerült neki :3 Legyőzte a rákot, teherbe esett másodjára és férjhez ment a világ legédesebb pasijához :3 Jót vigyorogtam azon, hogy Ash nem hagyta faképnél Harry-t, amiért a fiú nem ugrott rögtön a nyakába... Kissé felhúztam magam, mert 3 nap miatt akadt ki Haz... 3 nap!! De Ash még időben volt, könyörgöm :33 Szerencsére minden rendbe jött köztük és ez a lényeg! :) Imádom a Higgins családot, egytől egyig :D A fenéket emelek ki itt egy családot, mindenkit csipáztam a történetben... Kivéve azt, akit nem :P

    Tűkön ülve várom az új történeted, rám számíthatsz ♥! További jó éjt és sok erőt a jövő héthez ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Drága! <33 Én köszönöm neked a sok szép bátorító szót, amit kaptam tőled, mióta rátaláltál a blogra. Tudod, hogy gondolok rád, ezért is vagyok boldog, hogy olvastál és velem tartottál. Minden hozzászólásodat imádtam, és őszintén már minden hétvégén vártam az új fejezetek után. :)) Büszkeséggel tölt el, hogy épp a te tetszésedet nyerte el az írásom. Köszönök neked mindent! <33
      Xxx, <33

      Törlés
  23. Fantasztikus. Imadtom/imádtam a blogodat.. Már az elején megfogott.. Ahogy a barátnômet is és mindig együtt vártuk hogy mikor lesz új rész:) Fantasztikus... Csak ennyit tudok mondani.. Ahogy írsz, a történet a boldog részek a szomorú, érzelmes szívszorító részek.. Mindet imádtam és fogom is:D és nagyon sajnálom hogy vége... :( nagyon nagyon nagyon.... De szeretném megköszönni hogy alkalmat adtál egy ilyen fantasztikus (bocsi tényleg nem tudok mást mondani mert tényleg az) blog/történet olvasására... Amikor olvastam egyszerüen csak arra figyeltem és szinte ott voltam... Át tudtam érezni minden érzést. Örömöt, fájdalmat, szomorúságot, vidámságot... És tényleg nagyon örülök hogy "bele csöppenhettem" egy ilyen nagyszerû történetbe. Szóval köszönöm Neked! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sosem kommenteltem... De most szeretném elmondani, hogy én mindkettõtöknek köszönöm... Csakegylány neked azért, mert megírtad ezt a csodálatos történetet... Hope neked pedig azért, mert elkülted nekem... Emlélszem ez volt életem elsõ blogja és szerintem ez is marad meg a legtovább... Imádtam a fordulatok... Volt amikor ugrálva örültünk Hopeval, és volt amikor teljesen szomorúan öleltük meg egymást... Nagyon várom már a következõ blogodat, de akárhányszor meghallom majd a Rock me-t, mindig a Summer'09 fog eszembe jutni...
      Köszönöm mégegyszer ezt az egészet!! :* <3

      Törlés
    2. Nagyon szépen köszönöm, Lányok! <33 Neked Hope duplán is. :))
      Nagyon örülök, hogy olvastatok, és velem voltatok idáig. :)) Remélem, hogy a következő blogom is elnyeri majd a tetszéseteket. :)) Tényleg nem tudok mást mondani, mint hogy nagyon, de nagyon köszönöm! <33

      Törlés
  24. OMG gyönyörű befejezes...hihetetlen hogy mennyire imadom a blogodat,ez az egesz tortenet fantasztikus! Ki kene adni konyveb iss:-) :-) :-) ahogyan te fogalmaztad meg a mondatokat hihetetlen ez a blog amin tudtam nevetni es sirni ia.nem tudom hogyan talaltam ra a blogodra de nagyon orulok neki hogy elntudtam olvasni <3 nagyon varom mar a kovetkezo blogodat is ...100000% hogy elolvasom azt is ,nagyon ugyes,tehetseges vagy <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) nem tudtam eloszor kivalasztani
      Hogy oda irja a nevem :) na jo csek en vagyok ilyen szerencsetlen

      Törlés
    2. Semmi gond, nagyon köszönöm, hogy írtál. <3 Örülök, hogy itt voltál, és hogy elnyerte a tetszésedet az én kis történetem. :)) Biztos vagyok benne, hogy nem lesz ebből a blogból könyv, sőt a nevem alatt sem nyomtatnak majd ki regényt sosem, de a célomat már elértem ezzel a bloggal, mert itt vagyok ti, az én csodás olvasóim. Köszönöm szépen. <33

      Törlés
  25. Jaaaj isteeenem most keszulj fel h hosszut irok. Hat eloszir us ossze szeretnem foglalni a blogod. En imadtam ez volt epetem harmadik olvasott blogja de a legjobb. Sok blogot olvastam mar szamszerint 15 ot de ez fantasztikus. En nem az elejetol vagyok veled meg oktoberben talaltam ra a blogodra es egyszeruen magaval ragadott. Amikor viszont megtudtam h ash beteg ott ugy gondoltam h ah ez szar nem olvasom tovabb de aztan megis erdekelt szoval olvastam es milyen jo h akk nem adtam fel... Imadtam a torteneteidet es megmondom oszinten amikor meglattam h azt irod remelem nem csalodtok majd hat akk azt hittem h Ash parizsban marad de aztan hala az ustennek sara felhivta es visszament a jomadar. Meg milyeneghato mar h Adam felnott es h Harryvel hazasok. Meg h picibabajuk is leszremelem kislanyuk is van jah meg Uristen Louis gyereke de cukii lehet má' kis orult bizti . Meg miaz h Niallnak nincs senkojee hat o pedig tok aranyos meg h nem Saraval van? Mindegy jobb igy remelem jokis veget irsz neki marmint ez a vege csak h meg lessz egy ilyen vege vege resz is. En naon imadlak telleg naon jo napokat esteket es hajnalokat olvastam vegig a blogoddal imadtam es teged is komoly an eggyut sirtam nevettem ashel es telleg nem az a sablonos tortenet hanem az az eletszeru es isszonyuan hianyozni fog ez a blog de egyszer mindennek vege van de sebaj ott a masik blogid:) telleg az mirol szol?? Figyel lehetne egy kerdesem? Az lenne h ha elvileg hianyozni fog neked a blog akk miert hagytad abba ilyen hamar?? Ezt en sosem ertettem pls magyarazd meg!
    Orok rajongod , Blanka
    xx
    Ui:4ever summer'09 bllooog <3 <3 <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Awh, köszönöm szépen, Blanka! <33
      Nem akartam túl tökéletes véget írni, tizenöt gyerekkel, és nem akartam mindenkinek megadni az igazi happy endet, mert az már nem lett volna valós, de nagyjából egyenesbe jöttek a dolgok, valamint hagytam, hogy kicsit a ti agyatok is dolgozzon, épp ezért nem írtam bele például a baba nemét sem. Olyan lesz, amilyet te szeretnél. :))
      Abbahagyni pedig pont azért kell, hogy ne legyen elrontva a történet, hiszen már így is elég sok mindenen keresztül mentek, még több bonyodalom pedig már nevetséges lenne. A másik ok pedig, hogy már lassan két éve írom a blogot, és szeretnék valami újat kezdeni. Az új blogról majd lassan kapjátok az információkat, nyugi. :))
      Köszönöm szépen, hogy esélyt adtál a blognak, és hogy velem tartottál. <33 Imádlak. <3

      Törlés
  26. El sem hiszem...
    Annyira, de annyira imádom/tam ezt a blogot.
    Élveztem olvasni, várni a részeket és átélni azt a csodát amit írsz. Ez a blog sokat jelentett hisz' végig olvastam az egészet úgy, higy nem volt bennem olyan érzés, hogy ez rossz unalmas vagy esetleg túl bonyodalmas.
    Imádom ahogy írsz, mert meg tudsz fogni vele. Jobban meg tudod ragadni a figyelmemet mint bármelyik tanár! Ami esetemben nem a legjobb... Volt olyan hétfő reggel amikor csak azért késtem a suliból, hogy elolvassam az új részt, vagy esetleg még az órán....
    A részhez:
    Nagyon-nagyon jó a befejezés. Egyszerűen semmi se úgy volt ahogy vártam! Minden más és ezesetben sokkalta jobb volt. El se hiszem hogy vége... Nagyon várom a következő rés... Blogodat :)
    Xoxo: ~DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen nagyon, de nagyon. Örülök, hogy tudtam meglepetéseket okozni, és hogy egyáltalán olvastál. Azért a suliból ne késs el miattam. ;) :D Köszönöm szépen, hogy velem tartottál, és nagyon fogok igyekezni, hogy a következő blogommal se okozzak majd csalódást! :))

      Törlés
  27. hmm.
    nem talàlok szavakat, nem tudom elhinni, hogy itt a vége, csodàlatos lett a befejezés ês bizony kipottyant egy két könnycsepp :)
    szerettem\ szeretem ezt a blogot,mindig vàrtam minden nap,mikor lesz új rész és most itt van vége :(
    elhiszem,hogy nem könnyű, de hidd el,hogy nekünk sem az.
    köszönöm ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nagyon örülök, hogy meg vagy elégedve a befejezéssel, és hogy egyáltalán velem tartottál. <33 Köszönök mindent. <33

      Törlés
  28. Drága Csakegylány!
    Igen, itt vagyok ezer év után, amit nagyon sajnálok. Úgy terveztem, hogy az előző részhez már írni fogok neked, de nem jött össze.
    Emlékszem, tavaly nyáron ismertem meg a blogot, a 29. fejezetnél, aminek a címe "egy epres palacsinta jól jönne" vagy valami ilyesmi volt. Nem értettem, hogy egy fejezetnek hogy lehet ez a címe, meg amúgyis milyen hülyeség lehet már.
    Én és az előítéleteim. :D
    Természetesen elkezdtem elölről elolvasni, mikor a végére értem 'húúú'-ztam egy sort.
    Akkor kezdődött el az a mániám, hogy vasárnaponként óránként minimum 10-szer frissítem az oldalt. Meg kell mondjam, mostanra már eléggé leszoktam a blogokról, most ősszel csak a tieidet és Azy blogjait olvastam, de azoknak is vége lett, akárcsak ennek. És ez olyan rossz. :( Mármint, igen, lesz egy új blogod, de abba nem lesz egy pontosan ilyen szerencsétlen páros. Hiányozni fog, hogy szidjam Bodrit (bár így a végére nem csak őt, hanem Ash-t is nagyon sokszor szidtam, amiért olyan hülye volt). Akit ugye végig utáltam, de így a végére kezdtem vele megbékülni. De azért még harcolnia kellett volna hogy szeressem, de sajnos ezt már nem igazán tudja megtenni. :(
    Le a kalappal előtted, kábé 100 rész, rendszeresen, úgy, hogy nem voltak közben eltűnésid. Ezeknek köszönheted azt a rajongótábort ami itt a blogon, meg a facebookon van (mert hát én azt is nézem haha). Amikor én még komiztam, akkor még lehettem első a regényemmel is, de most már ha akarnám se tudnék, mert olyan harc folyik az első helyért, amikor még csak el sem olvasták a fejezetet.. Nagyon jól írsz, valószínű a következő blogodat is nyolcmilliárdan fogják olvasni, amibe majd képzelj bele engem is, mert ki nem hagynám.
    Valljuk be, nem vagyok az az elérzékenyülős típus, az egyetlen film amit végig bőgtem az a P.S. I love you volt. Még a Csillagainkban a hiba c. filmbe is beletekertem, mert miután végigolvastam a könyvet rohadtul idegesített az egész. De a könyvnél is úgy voltam, hogy úristen, én ezt nem bírom, és legszívesebben kihajítottam volna az ablakon. Szóval tőlem nem várható el, hogy sírjak egy részen, és jelenleg nem is hazudom azt, hogy bőgtem ezen a fejezeten, mert az igazság az, hogyha bőgnöm kéne, akkor azon bőgnék, hogy vége van.
    A történetről: Az egyik legjobb blog, amit valaha olvastam. Egyáltalán nem általános, sőt konkrétan vannak benne olyan részek is, amiket én magamtól nem tudtam volna kitalálni. Célzok itt arra, hogy Ashlyn rákos lett, de túlélte, Mert ha nem élte volna túl, akkor a rajongótáborod szerintem képes lett volna tüntetni. Vagy esetleg a félreértés ügy, amikor tökre örültem hogy Harry megcsalta Ashlynt, és végre vége az egésznek Ash jó útra tér.. De neeeem, természetesen ezek a nyomik félreértették egymást. És csak ők lehettek ezek a nyomik, akik egy óriásit veszekedtek, de nem mondták ki, hogy min.
    A kedvenc szereplőim Sarah és Niall volt, sajnálom hogy ők nem maradtak együtt. De mivel Brown esküvőjén Horan volt a tanú, érzem, hogy ők nagyon jó barátok lettek.
    Sokat gondolkoztam a végén, tudtam hogy happy end lesz, sőt amiért a címből is kiderült, nem ért meglepetés. Nem pont ilyen végre számítottam, mert amikor Ash először babát várt, azt hittem onnan mindenki boldog lesz blabla, és vége. Bár gondolhattam volna, hogy ezt te írod, és ezzel nagyon nincs vége. :D
    Sokáig méláztam azon, hogy miért pont 12 év. De végül minden leesett. Hogy Adam akkor ment iskolába, amikor Ashlyn hazajött Párizsból, és 12 év kell az általánoshoz és a gimihez. Miután erre rájöttem nagyon büszke voltam magamra, és megjutalmaztam magamat egy csoki mikulással. :DD
    Adam-en látszik, hogy a stílusát kitől tanulta. Harold drága, szerintem nagyon sokat dolgozott ezen az egészen.
    Az egész történet úgy volt tökéletes ahogy volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És mivel nem lehet több a komment 4096 karakternél az egész itt folytatom azt a maradék két sort, amit nem engedett.
      Rengeteg emlék köt ehhez a bloghoz. Ide komiztam először, ez volt az a blog, ahova egy ideig rendszeren is írtam (egy ideig, hát öhm khm), ahol vitáztam néhány gonoszkodó névtelennel, ahol lefogyatékosoztak és én utána bevágtam a durcit. :D Én voltam Bloglovinon a 200. feliratkozó, és magdi anyus a chatben.
      Hiányozni fog a történet, az egész Summer 09.
      puszi,
      Sara

      Törlés
    2. De aranyos vagy! Annyira meglepődtem, mikor írtál! Hiányoztál már neked, te lány! :D Nagyon sajnáltam akkor, ami történt, és nagyon örülök most a fejemnek! :D Azt hittem, hogy már örökre eltűntél, és soha többé nem hallok rólad. :( De nem így lett, úgyhogy köszönöm szépen! <3 (El sem hiszem, hogy te voltál Magdi anyus! :D :D :D )
      Hidd el, nagyon jól emlékszem a kommenteidre, az összes őrülten aranyos elméletedre. És tudom, hogy már mondtam, de annyira örülök ennek az aranyos kommentnek, hogy el sem tudod képzelni! Nagyon imádlak, és köszönöm, hogy azért velem voltál, és olvastál! <33 Uh, most tényleg nagyon boldog vagy, köszönöm szépen! <33

      Törlés
  29. Csak egy átlagos csaj2014. december 8. 0:16

    Kedves Csak egy lány!! Kicsit érzelgősebb leszek mert BORZASZTÓAN BÜSZKE VAGYOK RÁD!!!!
    Tehát hol is kezdjem Na szóval ügye sokan írták hogy egyszer szeretnék a TE könyved olvasni s te erre azt válaszoltad hogy te ezt nem szeretnéd!!
    Pedig én nagyon is szeretném majd egyszer HA VÉLETLEN be tévedek egy könyves boltba a TE könyvedet megvenni SOKSZOR SOKSZOR elolvasni majd később tovább adni gyermekeimnek s büszkén azt mondani " Ez könyv aza sok sz*r amit ti annak neveztek nem az" Mert ez így is van olyan érzelmeket váltasz ki az emberekből hogy HUH Sok sok ember ki olvasta ezt a blogot minden héten tükön ülve várta a kövi részt s a bizonyos részeknél vagy sirtunk vagy nevettünk vagy éppenséggel izgultunk mi lesz a szereplők olykor mesebeli olykor pedig pokoli életével S minden eggyes résznél még hoztál magaddal valamit SZERETETET S CSODÁT HISZEN TE NAGY SZERETETTEL HOZTAD A RÉSZEKET OLYKOR MEGKÉSVE DE AKKOR MÉG TÖBB SZERETETTEL S CSODÁVAL MEGSPÉKELVE HOZTAD EL S MI BÜSZKÉN S RETENTŐ BOLDOGAN OLVASTUK S EZT KOMMENTELTÜK IS HISZEN ÍGY MI IS TUDTUNK EGY KIS CSODÁT VINNI ABBA A PILLANTABA MIKOR OLVASTAD S hogy valójában mi is az a csoda amiről itt hablatyolok sokat Az nem más mint TE MAGAD hiszen te egy CSODA VAGY a tehetségeddel együtt
    S ÉN mint olvaso akiből az érzelmeket ki hozod mint irtam s már ezt is amit most fogok leírni BÜSZKÉN ÉS HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM NEKED HOGY EZT A SZERETETET S CSODÁT AZ ÉN ÉLETEMBE is elhoztad lehet hogy csak percekre DE OTT VOLT S tényleg fontold meg ezt az írás dolgot mert így az egész világ életébe elhozhatnád a CSODÁT mely a TEHETSÉGED
    SZERETET mely BELŐLED ÁRAD
    BOLDOGSÁGOT, IZGALMAT, SÍRÁST IS akár csak az EGYSZERÜ DE NAGYSZERÜ TÖRTÉNETEDEL
    S ÉN RETTENTŐEN SAJNÁLOM HOGY NEM LEHETTEM VELED A BLOG ELEJE ÓTA hiszen ilyen csodát kár ki hagyni nade a lényeg az hogy most már itt vagyok s leszek is míg írsz S a következő blogodnál minden eggyes pillanatban ott leszek s tükön ülve várom mikor nevethetek, sirhatok vagy izgulhatok a szereplő miatt hisz ilyen apró csodák teszik szebbé az ember életét s NAGYON NAGYON SOK ember életét tetted szebbé ezzel a bloggal:) <3 <3 Lehet sőt biztos hogy ez egy kicsit TÚL érzékeny lett de nézd el nekem hiszen ezt TE váltod ki belőlem <3 ^_^ *-* Ha valaki azt mondja nekem egy hónapja hogy egy kemény csajból kit az évek sajnos túl keményre eddzettek :( ujra " érző" ember lesz ki rögögöm s most tessék ezt írom neked miben köszönöm hogy szebbé tetted az életem s hogy megváltoztattál mert ilyenre TE képes vagy szóval állj neki annak a könyvnek s tedd újra " érzővé" az embereket a könyveddel mert te komolyan olyan vagy mint Suparman (csak lányba) :) <3 Tehát rettentően köszönöm a szép és új életem
    HIPERSZUPER gyorsaságal hozd a kövi blogod mert nagyon várom
    NAGYON NAGYON SZERETLEK ÖRÖK RAJONGÓD DOMIMIKA
    Ui.: HATALMAS NAGY CUPPANÓS PUSZIT ÉS EGY HATALMAS NAGY ÖLELÉST KÜLD Csak egy átlagos lány

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahw, *-* annyira köszönöm szépen! <3
      Egyelőre még tartom magam, és nem tervezek kiadni könyvet, mert teljesen más céljaim vannak, amikbe ez nem fér bele, meg amúgy sem. :)
      Annyira jól esnek az a szavaid, hogy az hihetetlen, ez már komolyan túlzás, de annyira-annyira édes vagy! <33 Én köszönök mindent, hogy velem voltál, ezt a csodás kommentet és kommenteket, mióta idetaláltál. Nagyon örülök, hogy itt vagy, és nagyon imádlak! <3 De mindannyiótokat szeretem, mert annyi támogatást és szeretetet kaptam tőletek, hogy sosem gondoltam volna. A legkevesebb pedig, hogy megígérem, hogy igyekezni fogok a következő blogommal, hogy ne okozzak csalódást. Imádlak tényleg, és nagyon köszönöm ezt a szívmelengető kommentet! <33

      Törlés
  30. Húhh! Én most reggel 7:01-kor olvasom a blogod :D Nem tudtam úgy suliba menni,hogy nem olvastam el! Csodálatos volt ez a befejezés! Annyira örülök,hogy Ash újra teherbe esett,és hogy Harold még mindig ilyen kis cuki. Adam jól felnött. Nagyon jó volt ez a blog. Én nem fogom elfelejteni sohasem! Igaz csak nyár óta tartok veletek,de hiányozni fog minden vasárnap egy-egy bejegyzés. Neked is kijár a pihenés,de ez a sulival együtt nem hiszem,hogy menni fog :D Szóval köszönjük,hogy részt Vehettem/Vehettünk ebben a csodálatos páratlan eseménydús szerelmes blogban. Köszönettel tartozunk kedves írónőnk,hogy ennyire kitartottál,mert más Írók abbahagyják már 30résznél! Sohasem csalódtunk benned a hónapok során! Mindig olyan fejezeteket raktál elénk ami izgalmas. Nagyon köszönjük mégegyszer! Taps,taps! :D :) :')) imádlak és vigyázz magadra! Jó mikulást utólag is! <333 -Kelly Pataki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah, annyira köszönöm! <3 Olyan aranyos vagy! <3 Nagyon örülök, hogy nyáron idetaláltál, és hogy velem tartottál azóta. Én köszönök mindent! <33

      Törlés
  31. Már tegnap elolvastalak, de tudtam, hogy úgyis újra kell olvasnom, és majd akkor tudok véleményt is hagyni neked. Jobb ha tudod, hogy a héten két kedvenc történetem is befejeződött köztük a tied, szóval mikulás ide vagy oda, de most extra szomorú vagyok. Na jó, egy kicsit boldog is.
    Tudod azt hiszem nem az a jó író aki folyton tart egy szintet és már a sokadik oldalt írja ugyanúgy meg, hanem akit ha olvasol látod a fejlődést, és ez annyira jó érzés. Nagyon megszerettem a történetedet, hihetetlenül a szívemhez nőttek a karakterek legyen szó bárkiről, szerettem a történeted cselekményszálát is, és azt ahogy a dolgokat kifejted. Mármint, akár a legjobb példa ez a rész, soha nem mentél a giccs határáig, mégis mutattál igencsak szélsőséges válaszokat egyes élethelyzetekre, mint például az elején az öngyilkossági kísérlet vagy az, hogy Ash nem mondta el, hogy terhes és az ahogy Harry reagált az egészre, vagy ez az egész egy év Párizsban dolog.
    Szóval egy remekül összerakott, nagyon szép történet volt, egy tehetséges lánytól, én pedig nagyon-nagyon örülök a végének,tudod azt mondanám a legtöbb embernek, hogy egyáltalán nem vágyok a folytonos nagy boldogságra. De a te történeted esetében a szereplők kálváriája után semmi másra nem vágytam, csakhogy a befejező sorok egy nagy rózsaszín vattacukor masszából legyenek, tejszínnel és csokisziruppal leöntve, és te ezt még megdobtad egy koktélcseresznyével. Imádtam az egészet, ha lenne még tíz fejezetedet gondolkodás nélkül olvasnám tovább.
    Fájó szívvel engedem el a történetet, de tudom, hogy fogsz még írni, szóval nagyon várom a fejleményeket, és köszönöm szépen neked ezt a csodát aminek részese lehettem a történeteddel! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah, köszönöm, te lány! <3 Nem emlékszem, hogy mikor írtad az első kommentedet, de gyorsan megjegyeztem ám a neved, és minden rész után vártam az aranyos megjegyzéseidet vagy, hogy éppen megmond, hogy mi nem tetszett annyira, amikből viszont csak tanultam. :)) Szóval köszönöm szépen a támogatást, az építő kritikákat és egyszerűen mindent! <33

      Törlés
  32. Huh.....először is: tudnod kell, hogy ez volt az első blog, amit az elejétől a végéig elolvastam. És imádtam. Az első betűtől az utolsóig. Együtt sírtam és együtt nevettem a szereplőkkel, teljesen beleéltem magam. Hogy miért?? Mert csodásan írsz! És annyira megfogó történet, hogy nem csodálkozom a 460+ feliratkozón és a rengeteg kommenten, Amik mind-mind pozitívak.
    Ez az első kommenten ezen a blogon, mert október vége fele találtam rá az írásodra, fogalmam sincs hol. :''D
    De elkezdtem s egyáltalán nem bántam meg!
    Próbáltam úgy olvasni, hogy legalább az utolsó résznél tudjak egy véleményt írni.
    Na de most kifejtek! mindent, amit érzek a történet iránt(igazából nem mindent)!
    Ugye említettem, hogy ez volt az első blog, amit végigolvastam, szóval nem nagyon reménykedtem az elején, hogy pont ez lesz az a blog, ami meghozza a változást. De ez volt. Tényleg imádtam. Annyira hatni tudsz az emberekre, hogy wooo-hooo (és velem ellentétben normálisan fogalmazol! :DD ).
    Emlékszem, volt amikor 6 részt olvastam egyben és anyunak már úgy kellett elrángatnia (persze csak képletesen :D ) a géptől, mert annyira jó volt és nem akartam, hogy vége legyen, de hát vége lett. Sajnos. Mert minden jónak vége van egyszer.
    Járok infó szakkörre (suliújságíróra xD ) és valamikor kapunk szabadidőt és barátnőim már unták, hogy ,,Betti! Már megint ezt az izét olvasod!˝ és én nem válaszoltam, mert hát nyilván egyértelmű. És egyszer megkérdezték, hogy ,,Mikor lesz már vége??˝ erre én ,,Már nem sok van.....sajnos˝ és itt gyakorlatilag pezsgőt ontottak. :D

    Ma, suli után hazafele említettem barátnőmnek, hogy milyen befejezést akarok (happy endet, természetesen :D ) és erre rávágja: ő is. Na, ebből kilogikáztam, hogy azért akarja, mert:
    1. ha vége lesz, nem kell nézni a rózsaszín blogot xD
    2. ha nem lesz happy end képes vagyok írni az írónak, hogy írjon egy szép befejezést :D
    .
    .
    Ha jól tudom, akkor most 11.-es vagy, szóval már vannak fakultációid (vagy mi az?? :D érettségi előkészítőid), és nem tudom, mit választottál, de nagyon rémélem,hogy írói, vagy legalábbis kommunikációs pályára mész, mert beszélni tudsz (abból köveztetek, hogy nem rövidek a részek - persze nem baj) és fogalmazásod, ááááááááááááááá. :D
    .
    Bocsi, hogy ilyen összeszedetlen a véleményem, de annyira sok gondolatom van, nem is tudom, mit mondjak.
    U.i.: Én azt hittem, hogy Niall nyit egy Nando's-t :O
    .
    Többet akartam írni, de anyu ideges. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, Betti! <33 Én úgy imádlak, ugye tudod? (Már csak elvből is, mert töltési vagy. ;) ) Nagyon örülök, hogy idetaláltál, és hogy most írtál. :)) Köszönöm szépen az aranyos kis kiírásokat meg a népszerűsítést a facebookon, mert láttam ám az összeset! ;) :D
      Igen, már vannak faktjaim, és bioszt, kémiát meg oroszt választottam, mert orvos leszek, ha minden jól megy. Ellentétben az írással, ami talán nem megy rosszul, beszélni azt nem tudok, és szörnyen lámpalázas is vagyok, szóval a kommunikáció nem nekem való. :D
      Imádtam a kommentedet, ne aggódj, és nagyon, de nagyon köszönöm szépen! <33

      Törlés
  33. Ajj! Kár, hogy vége, mert olyan fantasztikus volt! Remélem azért még folytatod az írást, mert iszonyat tehetséges vagy!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tervezek még egy utolsó blogot. :) Remélem, az is legalább ennyire tetszeni fog, mint ez, igyekszem nem okozni csalódást! :) Köszönöm szépen! <3

      Törlés
  34. Sziaa. Siettem hogy én legyek a 3. Komizó ezért ott nem tudtam kifejteni az érzéseimet. Szóval...kezdjuk ott hogy ezt a blogot még el fogom olvasni újra legalább egyszer...El sem tudod képzelni hogy mennyi érzelem kavargott bennem olvasás közben. Volt,amikor megnevettettél de volt olyan is amikor megsirattál. De én élveztem. Tiéd az első Harrys blog amibe beleszerettem. Már beszéltem veled arról,hogy blogot szeretnék nyitni és hogy a segítségedet kérném. Az első amit ehez hozzáfűznék hogy nekem nincs nagyon "kedvencem" de ha kellene választani valakit akkor egy másik sráchoz húzna a szívem (direkt nem írok nevet) de nem Harry az...bár mióta olvasom ezt a csodálatos történetet meginogtam...Ezért is blogolnék Harryről és nem a "kedvencemmel". A másik hogy nem véletlenül választottalak téged (a segítségkérésben). Jobban írsz mint némely írók. Hidd el. Nem kell szerénykedned. Ez az igazság. A történeted magával ragadott és elvitt egészen a történet végéig. Annyira boldog lennék ha Harryre is rátalálna a szerelem egy olyasmi lányban mint Ash. (Tényleg...Paulnak nincsen lánya? :D ) Csodálatos vagy és a történeted is az. Amikor a nővérem megmutatta nekem ezt a tökéletességet,azt hiszem hogy még nem tartottál a 2. epizódnál. Mikor megláttam hogy hány rész van már meglepődtem. Majd aznap (pedig este kezdtem el olvasni) elolvastam vagy 20 részt. Ez a cskda egy drog. Nem lehet leszokni róla!! Majd megláttam a kommenteket is és onnantól biztos voltam benne hogy ez egy elképesztő történet lesz. Nem is gondolnád,hogy mennyien szeretünk. Pedig nem is ad mindenki jelet magáról. Köszönöm..Vagyis köszönjük ezt a.. nem tudom szavakba önteni hogy milyen tökéletes csodát. Kicsi Ash lesz végül vagy kicsi Harry? Vagy az még ki fog derülni? Na mindegy...imádunk és ez a legfontosabb. Remélem elolvasod ezt az unalmas kommentet...Lehet (sőt biztos) hogy olyan mint a többi de nem zárulhat le ez a történet úgy hogy nem tudod a véleményünket. Remélem nem unod halára magad. Summer '09 Forever <3 Kérlek,hogy sose hagyd abba az írást. A következő blogodat is figyelemmel fogom kísérni...abban biztos lehetsz. Szeretünk. Nagyon. Mégegyszer Köszönöm hogy ráébresztettél nagyon fontos dolgokra és hogy létezik ez a blog,ahova visszajárhatok.
    Huh...és ez még nem minden. Csak nem tudom szavakba önteni az érzéseimet. Bocsánat a helyesírási és bármilyen gépelési hibák miatt,bocsi hogy ilyen szértszórt minden csak nem tudok ilyen helyzetben és ilyen érzelmekkel teli pillanatban összeszedetten írni. Remélem hogy a rossz pillanatokat nem az életeből szedted. Na jó...befogom. Kíváncsi leszek,hogy mennyit írtam. :) ♡ Utoljára is...köszönök mindent! Puszi:Lau ;) Ha kifelejtettem valamit akkor majs még harmadjára is jelentkezem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, végre ide is elértem! :D Nem gondoltam volna, hogy ennyien fogtok írni, és még a netem is elromlott idő közben, de most már neked is tudok végre válaszolni. :))
      Nagyon örülök, hogy tudtam neked segíteni a blogoddal kapcsolatban, és ha bármi van, akkor tudod, hogy hozzám bármikor fordulhatsz fb-on vagy bárhol, ugye? :))
      A kérdéseidre válaszolva pedig: Paulnak, ha jól tudom, van egy kislánya és kisfia is, de ők még picik, ilyen pici Adam korúak.
      Azt pedig direkt nem szerettem volna elárulni, hogy kisfiú vagy kislány lesz-e a baba, mert inkább a ti képzelőerőtökre hagyom a dolgot, ahogy ti gondoljátok, vagy szeretnétek. :))
      Nem is tudom, mit mondhatnék még neked, amit eddig nem említettem. Viszont tényleg én köszönök nektek mindent, hiszen nélkületek ez a blog most nem itt tartana már. Köszönöm a sok támogatást és szeretetet. Ez a komment pedig egyszerűen csodálatos lett, szóval ne is merj bocsánatot kérni! :D Még egyszer köszönök mindent, és tudd, hogy nagyon, de nagyon imádlak! <3

      Törlés
  35. Szia!:)
    Emlékszem még amikor rátaláltam erre a blogra. Keresni akartam egy olyan blogot ami nem olyan "gyerekes" és kiváló megfogalmazással íródik. És neked már az első fejezeted is annyira jóóó hogy csak naaa. :D De tényleg ha csak most majd úgy is biztos fogom,elolvasom megint ezt a csodát és azért tényleg észrevehető a változás. Egy nagyon szuper író lett belőled. Nagyon sokat fejlődtél. És mondtad hogy lesz majd másik blogod...na én ebben reménykedtem :3 nem akartam volna hogy abbahagyd mert tényleg te dobod fel a vasárnapjaimat és már annyira megszokott volt hogy mindig kilenc órakor jöttem ide és olvastam a csodát amit feltettél. Szóval majd azt is kellő izgalommal várom. :3 Szóval csak képzeld el ahogy én vasárnap a sötét szobában olykor hatalmas vigyorral, avagy könnyekkel áztatva -amilyen a szöveg- fekszem és olvasom a fejezetet. Szóval igen, érdekes hogy nem várom a vasárnapot mert hétfő és iskola, de közben meg várom mert felteszed a részt. :D Egyébként nem tudom hogy te hogyan gondolod milyen blogot írtál,mert rám tényleg nagy hatással volt. :) Van néhány dolog amit ennek a blognak a segítségével másképp látok. :) Akár te is tudod akár nem (de most már tudod) ez így van. :3 Szóval köszönöm mégegyszer hogy egy ilyen csodát olvashattunk és sosem tettél fel elkapkodott vagy összecsapott részt. :) Akkor mindig kértél időt és mindig be is tartottad, de ha nem tetted volna akkor se lehetett volna egy szavunk se. :) De hát szerintem a részek utána kárpótoltak mindenkit :)
    Tehát nagyon szépen köszönöm neked ezt a csodálatos blogot, remélem a jövőben is ilyen gyönyörű munkát hagysz magad után :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah ,de édes vagy! Nagyon szépen köszönöm! <33 Nagyon örülök, hogy idetalál akkor, és hogy velem is tartottál egészen idáig. :)) Örülök, hogy sikerült feldobnom kicsit a vasárnapjaidat, már ezért megérte elkezdeni ezt a blogot. :)) Örülök, hogy sikerült kicsit meggondolkodtatnom téged, és megváltoztatnom pár dologban a nézőpontodat. :))
      És a legfontosabb, hogy nagyon köszönök szépen mindent! <3

      Törlés
  36. Ez a rész is legalább olyan jó lett, mint a többi. Nagyon fog hiányozni a történet, annak ellenére, hogy nem rajongok különösképpen a bandáért. De te ezt is elérted, hogy róluk olvassak egy történetet, ezért hatalmas elismerésem, mert néha még olyan blogokat sem olvasok, amiknek a központi témája engem is érdekel. Sok sikert az új bloghoz, és köszönök mindent, amit ezzel a történettel adtál nekem.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy adtál egy esélyt a blognak még a fiúk ellenére is. :)) Én köszönök mindent! <3

      Törlés
  37. Szia! Az egesz blogodat elolvastam és ..... isteni volt...... sosem untam meg!!! Nagyon jo vege lett olyan Summer 09' os es ez nagyon tetszik!! Tehetseges vagy ! Sok sikert es olvasot az uj blogodhoz! BIZTOS FOGOM OLVASNI !!! Koszonok sok mindent amit ez a tortenet tanitott nekem !! TOVABBI SIKEREKET !!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. <3 Ígérem, igyekszem nagyon, hogy az új blogommal se okozzak csalódást! :))

      Törlés
  38. Még le kellett volna írni a baba nemét szerintem. Kár,hogy csak ilyenkor született gyerekük. :( De jó rész volt és biztos újra fogom olvasni a blogot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom mit csinálok a saját blogommal, és direkt nem említettem meg a baba nemét, és nem véletlen, hogy csak most lett gyerekük, de köszönöm szépen. :))

      Törlés
  39. Először is nagyon jó, másodszor pedig még így a végére van nálam neked egy díj ;) http://onedirectionfanfictionbyn.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  40. Szia! Elsősorban gratulálni szeretnék , le a kalappal előtted. Alig 5 napja találtam rá a blogodra és azonnal meg fogott. Meglepő ,hogy mennyire átlátod a dolgokat. Rák,Csalódás,Baba elvesztése, Szerelem. Nagyon sajnálom h vége lett. egy nap 3-4 órát is olvastam a fejezeteket. Nem tudom ,hogy egyáltalán olvasod e még a hozzá szólásokat vagy már nem,csak annyira meg szerettem a blogot ,hogy muszáj volt le írnom a véleményem.
    Remélem van másik blogod is aminek neki állhatok, ha nincs kezdj el írni mert van hozzá tehetséged. Köszönöm a szép napokat és egyben a síros estéket. Remekül írsz ! jóéjt Szandi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, Szandi! <33 Nagyon örülök, hogy idetaláltál, hiszen jobb később, mint soha. ;) Boldog vagyok, hogy elolvastál, és köszönöm szépen, hogy most írtál. :)) Januárban fogom kezdeni az új blogomat, és ha az is tetszik, akkor szívesen várlak majd az olvasók között. :))

      Törlés
  41. Nem is tudom, mit kene irom. Tul friss meg ez az egesz. Ez volt a kedvenc blogom, es most veget ert. Azt hiszem, ezt meg fel kell dolgoznom.
    Elnezest szeretnek kerni, amiert nem irtam az utobbi idoben, de elfoglalt voltam. Ugyebar itt vagyunk Angliaban, ami szep meg minden, viszont a kezdeti lelkesedes lecsendulese utan mar szornyen unalmas. Tudniillik nyolcadikos vagyok, es hogy meglegyen a nyolcosztalyosom Magyarorszagon, ezert magantanulo leszek es ev vegen vizsgazok. Iskolaba meg nem jarok, mert nem tudtuk meg elintezni. Szornyu, ami itt van Angliaban Karacsony elott. Mintha megallna az elet, vagy nem tudom. Tehat lehetetlen kuldetes ebben az idoszakban barmit is intezni.
    Amugy tenyleg gyonyoru. En szemely szerint nem Londonban lakom, hanem Londontol nem messze egy kertvarosban, Guildfordban. Rengeteg kepet csinaltam, ha kivancsi vagy, szolj es kuldok nehanyat Facebook-on.
    Igen, tudom a tortenetrol nem sokat beszeltem. A lenyeg, hogy annyira boldog vagyok. A megallapodasunk neveben: Milyen nevre szoljon a repjegy? :)
    Bucsuzkodni nem fogok. Majd a bucsubejegyzesben ;)
    Elnezest az ekezet hianyaert, es az esetleges elgepelesert, csak telorol irok, ami angol, tehat... Remelem, megerted.

    Jo ejt! :)
    Puszi: Awen

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah, de örülök, hogy írtál! :)) Persze tudtam, hogy van jobb dolgod is, de ezért hiányoztál! :)) De most nagyon boldog vagy. :)) Azért ne várd, hogy sajnáljalak :D , de imádlak nagyon! <33 Örülök, hogy jól alakultak a dolgok veletek ott kint, remélem, továbbra is minden okés lesz. Ha van kedved, akkor nyugodtan küldj képeket fb-on, mert nagyon-nagyon érdekelne. :)) A repjegyet is ott majd megbeszéljük! ;)

      Törlés
  42. Drága, Egyetlen ~Csakegylány~-unk!
    Nehezemre esett megírni ezt a kommentet, mert lehetséges, hogy ez az utolsó kommentem itt, ezen a blogodon! :) (ha az Írói utószót, vagy mit nem számítjuk bele, akkor ez az utolsó :'( nem akarom, hogy vége legyen, még nem!)
    Na szóval... egy TÖKÉLETES történetet olvashattunk TŐLED! És ezt nem nyalásból mondom, hanem azért, mert ez az igazság! Mindig is csodáltam azokat az embereket, akik pár oldallal is képesek voltak érzelmeket kiváltani másokból! (köztük belőlem is, s Te is köztük vagy, mint aki átadja ezeket az érzelmeket)
    Nem igazán tudok sokat írni, pedig mikor nekiláttam elhatároztam, hogy igenis megpróbálkozom vele, és tessék... nem tudok még mit írni, ugyanis mindent elmondtam már az első kommentemtől egészen idáig, ami Téged, illetve a történetet illeti, szóval fogalmam sincsen, hogy mások hogyan tudnak annyit írni, amennyit. :D De megpróbálkozom vele xd
    Igaz, hogy én a történet vége felé jöttem ide, nagyon az elején, de mióta olvaslak, azóta imádlak, ahhoz képest, hogy nem is ismerlek valójában, csak annyit tudok rólad, amiket leírsz magadról. :) Egyszer szívesen megismernélek, de tudod, nem gépen keresztül, hanem szemtől-szemben :3
    Hogy bírnak ennyit írni? Én már most megpusztulok, mivel most is vagy fél órája itt ülök fölötte, s gondolkodom, hogy mégis mit kéne írnom ennek a fajintos, per-fect lánynak! :3
    Istenem, köszönöm, amiért az utunkba sodortad ezt a lányt! Köszönjük, köszönjük, köszönjük!
    Mit kéne még, hogy írjak? Jah, igen, meg van...! :D Benne lennél egy cserében? xddd Blog: http://illiuzio-niallhoran-lindensky.blogspot.hu/ (a másikat már ne keresd, mert bezártam, és privátra tettem :D) Nálam hamarosan kit vagy, csak még Chat-et kell csinálnom, meg olyan Cserés modult :D
    Na jó, nem koptatom tovább a billentyűt, ha már nem tudok mit írni!
    További szép estét, és kellemes hétvégét (?) kívánok Neked! <3
    P.S.: Mellesleg kellemes ünnepeket, ha addig nem ,,beszélnénk"! :)
    Ezer ölelőd, s legnagyobb rajongód,
    Linden Sky xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, azért hosszúra is sikeredett, meg nem is! :D

      Törlés
    2. Nagyon, de nagyon szépen köszönöm! <3 Köszönöm a sok szép kommentet, amik úgy megmosolyogtattak, azt hogy egyáltalán velem voltál, a sok szép szót és támogatást! <33 Ez a komment is tökéletes, ahogy van, szóval ne aggódj! :)) Én is nehezen búcsúzkodom a blogtól (tőletek még nem szeretnék :)) ), ezért nem is jutottam még el a búcsúzós bejegyzésig. :(
      Természetesen benne vagyok a cserében, már ki is raklak egy percen belül. Nem tudom, miért törölted az előző blogodat, de ez is biztos olyan csodás lesz, mint az előző. :)) A kinézet már most csodálatos. :))
      Nem is tudom, mit mondhatnék, szóval egyszerűen csak még egyszer megköszönök mindent! <33

      Törlés
  43. Jézusom, de perfie lett*-* imádom!, ahh*-*

    benne lennél egy cserében, esetleg?:$
    ha igen ide írj: http://anothercornylovestory.blogspot.hu/
    puszi. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. <3 Mehet a csere, nálam már kint is vagy! :))

      Törlés
  44. Szia. :)
    Bocsi, hogy csak most írok, de csak most jutottam géphez. :P
    Ugyanúgy, mint a többi rész, ez is iszonyatosan jó lett!!! :)♥ Hihetetlenül jól írsz. Sajnálom, hogy vége lett a blognak, hiszen nagyon szerettem és türelmetlenül vártam a részeket. :)
    Együtt sírtam / nevettem / örültem / szomorkodtam a szereplőkkel... :)) De végül egymásra találtak és ez olyan jóóóó (volt :( )...!! :)♥
    Az új blogodba is rendszeres olvasó leszek, ebben biztos vagyok!!! :)♥
    Egyszerűen ez az egész blog, az elejétől a végéig ( :'( ) TÖKÉLETES!!! :)♥
    IMÁDLAK!! :)♥
    Puszii. xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! <33 Remélem, hogy a következő blogom is elnyeri majd a tetszésed, igyekezni fogok nagyon, hogy ne okozzak csalódást! :)) Köszönök szépen mindent, nagyon imádlak! <3

      Törlés
  45. Es vegre, elerkezett az en idom is. Nem tudom, hogy ezt mikor fogod elolvasni, de felesleges hisz szinte mindennap feljovok ide, visszaolvasgatok ezt-azt. Szoval nosztalgiazok, ugyanis lesz mit hianyolnom az idok vegezeteig. Mar varom az ujat, nem arrol van itt szo, csak tudod a summer 09 egy olyan blog, amit KEPTELENSEG elfelejteni. Hiaba probalkoznank. Es higyj nekem, te sem fogod egykonnyen elfeledni az uj iromanyoddal Hash tortenetet. Egy olyan borzalmasan tokeletes paros, akik neha az agyamra mentek mert annyira szerettek egymast, hogy nem lehettek egyutt, meg stb. Neha mar a falra masztam toled, bebi. Komolyan. Ennyi dramat, ennyi fordulatot meg egy blogban sem olvastam. Kurvajo. Csak ennyi a lenyeg.
    Amikor meglattam a cimet, elkapott a sirhatnek. Tudtam, hogy vege. Nyilvanvalo volt, hogy ez az utolso. Mar tisztaban voltam vele, de ugytunik megse voltam vele annyira tisztaban. Rohadtul fajt, hogy nem lesz tobb resz. Bezar a bazar, mint az elozo blogodban, amit meg mindig szivesen olvasok. Hihiihahi.
    Bevallom, en olyasmit vartam a vegere, hogy gyerekuk lesz, amit mar oly reg ota vartak, nem csak terhes lesz. Viszont Adam. Aaaaahj kis szerelmem, aki mar nem is olyan kicsi. Csodalatosan irtad le az egesz befejezest, en csak a babocat hianyoltam. De ez az en problemam tudom.
    Nagyon-nagyon-nagyon, elkepesztoen szomoru voltam a Brown+Horan paros miatt, akiket neha Narahnak hivok. Valahol meg ereztem a remenyt, hogy nem igy lesz vege a kapcsolatuknak, de sajnos igy lett. Viszont iszonyatosan orulok, hogy Nillci tanu volt Brown eskuvojen, mert az azt jelenti, hogy tenyleg nagyon szoros baratsagban maradtak. Nekem is van egy fiu legjobb baratom, tenyleg sokkal tobbet tud rolam, mint a legjobb baratnom, de nem zavar. Veke ezermillioszor jobban erzem magam mint barkivel. Baratnoje van, de az ismerosei folyanatosan osszekevernek vele. Mindenki ossze akar minket hozni, de Adam hu a baratnojehez, aki en is imadok, en pedig kurva hu vagyok a baratsagunkhoz, ami mar vagy 10 eve el es virul, meg ha fiatalabb is, mint en. Szoval, ezzel azt akartam, hogy el tudom kepzelbi Narah helyzetet.
    Tokeletes befejezese egy tokeletes blognak. Es sajnalom, hogy eddig nem irtam, nem tudod mennyire ideges vagyok emiatt. Legszivesebben megkiveznem magam. De tanulnom kellett az irasbelimre, a felevi vizsgahoz, meg magantanarokhoz jartam, meg a roki galara keszultunk es etc. Szoval oszinten rostellem magam.
    Basszus, amikor meglattam, hogy mennyien kommenteltek es milyen hosszusagut, hat azt hittem lehidalok. Tuti nem tudom uberelni oket, de kivetelesen nem ez a cel. Mondjuk sosem ez volt, de most mas helyzet van. El akarom mondank az erzeseimet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mivel nem enegedett tobbet, mint 4069 vagy mennyi karakter, ezert ide irom tovabb. Szoval erzelem kifejezesnel jartunk.
      Ezt amugy az elejen kellett volna, de whatever. Sosem voltam jo a bevezetes-targyalas-befekezos dologban. So. A blogra ugy az elso evad felenel talaltam ra. Amikor az elso reszeket olvastam, nagyon eluntam es abba is hagytam az olvasast, mett sablon sztori volt. Bevallom eleg szkeptikus vagyok, ami tudom mit jelent es hogy nem illik ide, de jol hangzik. Ugy gondoltam, hogy ezen is a reszeket majd havi rendszeresseggel latjuk, es hogy ilyen total bena lesz, mert minden masodik blog errol szol. Na nem, mintha a mienk nem lenne sablon, a kis maffias hatterevel. Viszont. Egyre tobb es tobb helyen lattam megosztva, ezert kivancsi lettem mi tirtent azota a bloggal. A design megvaltozott, es maris az elso evad vegenel jartunk. Elkezdtem elorol olvasni. Direkt azert szoktam olyan blogokat valasztani, ami hosszu, mert akkor nem kell varni az uj reszre, mert van mit olvasni. Na de marmost, ennel a blognal konkretan nem tudtam letenni a telefonomat. Annyira perfectul volt megirva es annyira izgalmas kis tortenetet varazsoltal belole, hogy nagyon. Beleszerettem. Elso latasra es visszavonhatatlanul. Vagy hogy van ez.
      Sosem kommenteltem. Sehova. De halal komolyan, sehova. Utaltam annyit irni, most viszont meg mar pasztmek imadok. Vagyis csak ehhez a bloghoz. Mindig kisregenyeket irtam es annyira jo volt. Nem ismerlek szemelyesen, de jo volt veked beszelni. A kis vilagkoruli turnenkrol, ami meg all, csak ugy szolok. Tudod a legtobb titkomat, egy nyitott konyv vagyok szamodra. Es nem felek, hogy barkinek is elmondanad oket. Mondjuk nem is ismernenek, de akkor is. Bizom benned es a baratnomnek tartalak. Imadlak, cuni. Koszonom, ezt a csodalatos elmenyt. Csodalatos blogot. Egy csodalatos baratsag kezdetet. A csodalatos mindent. Mindent koszonok, amit ertunk tettel. Az olvasoidert, akik mindig ott lesznek neked. Legalabbis en. Tamogatlak az uj dolgokban, nem feledve a regieket. Halal var arra, aki azt keri, hogy felejtsem el Hashlynt. Mint mondtam, keptelenseg.Meg igy utoljara itt. Paponak elmeseltem a torteneted veget. Egyet ertett velem, hogy bar elegge klise lenne, de jo lett volna a kisbabas veg. Es megdicsert. Hogy ilyen fiatalon ilyen ugyes vagy. Azt mondta, az o idejeben teged hiressegnek neveztek volna, mert ennyire ismert vagy. Minden masodik ember ha.neg hallja azt, hogy summer 09, akkor az tudja, hogy csakegylany. Na es mondtam neki, hogy mennyire szonoru vagyok, amiert vege. Erre megolelt es azt mondta nagy bolcsen, hogy "egyszer minden elmulik, de ami igazan lenyeges volt szamodra, az orokke megmarad a szivedben". Birom a burajat az oregnek, mert vagja a szitut. Megert engem es megvigasztalt. Hat ha nem tette volna, akkor mar reg belefojtottam volna magam a Dunaba.
      Nem akarok nyalas lenni, tudod, hogy nem vagyok az. Remelem a komimban megemlitettem mindent, amit akartam.Igazabol egy szoval is kifejezhettem volna. Koszonom. Igy egyszeruen. De persze nekem meg pofaznom kellett.
      Jo igy egyutt, igy utoljara. A kovetkezo komit a kovetkezo blogodnal talalod majd, mert szerintem nem akarom tovabb ragozni ezt a hozzaszolast az iroi utoszohoz. Szoval, oda ne varj esztipeszti komit. En itt lezartnak tekintem ezt a dolgot. Nem szeretnek oda is ilyen erzelgos dolgomat irni, mert akkor sirni fogok.

      Baszott nagy mazlista vagyok, hogy itt vagy nekem. Szeretlek. Nagyon-nagyon.

      Summer09 forever and ever. A vegtelensegig es tovabb.

      Csakegylany. Orokke szolgad leszek es imadni foglak.

      Csokoltatlak.

      Törlés
    2. Hu hat ez eleg sokra sikeredett. Szep volt Eszter.

      Törlés
    3. Jaj, Eszti, már úgy vártalak! :D Természetesen most is felülmúltad a többieket a kommenthosszúságoddal, pedig akadtak még olyanok, akik szép terjedelmeset írtak. Szerintem sosem kaptam tőled ilyen hosszú megjegyzést, ugye? ;)
      Igazad van, szerintem sem fogom elfelejteni ezt a blogot hamar, mert már most elkezdett hiányozni. Fura, hogy nem rakok fel ma részt, nem várok majd este a kommenteitekre, nem azzal töltöm el a kedd estémet, hogy nektek válaszolgatok. :)) De másfelől pedig nagyon izgatott vagyok a következő blogom miatt, és remélem, hogy nektek is legalább annyira tetszeni fog, min a S'09. :))
      Bevallom, nem akartam olyan húha de nagy happy endet a végére, ezért is lett későn gyerekük, azért is nem kapott Paul papa új feleséget, ahogy Niall és Liam sem barátnőt, és A szőke Sarah-val sem jött össze, ahogy vártátok volna. Viszont úgy érzem, hogy Hash mégis egy szép véget kapott. :))
      A barátoddal pedig teljesen megértem a dolgot. Nekem is vannak fiúbarátaim, mondjuk nem ilyen régóta. Viszont szerintem nem könnyű egy fiúval igazából barátkozni, mert másik "parasztok" jönnek, és rögtön elkezdenek belemagyarázni mást is. De nagyon örülök, hogy nektek sikerült. :))
      Eszti, szerintem már ezerszer elmondtam, de ha kell most is elismétlem, hogy ne merj mér megint bocsánatot kérlek, mert ellátogatok a Bocskaiba, és... és addig majd kitalálom, hogy mit csinálok veled. :D
      Köszönök neked mindent, a sok szépe és nagyon hosszú kommentet, amiket egytől egyig imádtam mind, a fb-os beszélgetéseket. Nagyon örülök, hogy barátomnak mondhatok egy ilyen csodás lányt, mint te. Annyira imádlak téged a papáddal együtt, hogy az csoda! <3
      Nem is tudom, mit mondhatnék neked, amit még nem említettem, de csak tényleg annyit tudok mondani, hogy őrülten imádlak, és köszönök szépen mindent! <3
      Xxx, <33
      Ui.: a világkörüli utunkat pedig nem felejtettem ám el! ;)

      Törlés
  46. Nagyon-nagyon gratulálok ehhez a bloghoz!Bár én most kommentelek először,d mindig is követtem a blogot.Szeretnék még gratulálni a ahhoz is,hogy bírtad követni a srácok programjait.Örömmel fogom követni a további blogjaidat is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! <3 Ígérem, nagyon fogok igyekezni, hogy a következő blogommal se okozzak majd csalódást! :))

      Törlés
  47. Szia. Azt szeretném kérdezni, hogy te hogyan népszerűsítetted a blogodat? Valamint hogy tudsz ajánlani valakit, akinél lehet fejlécet rendelni?
    Előre is köszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, igazából pár fb csoportban szoktam megosztani a részeket. Igazából ennyi. :) Én a legutóbbi fejlécemet Briana T.-től rendeltem. Nagyon szépen dolgozik, csak ajánlani tudom. :)

      Törlés
  48. Egy csodálatos ember vagy, és örülök, hogy összesodort minket a sors. Mert ennek így kellett lennie. Belekezdtem valamibe, és reméltem valamit, elkezdtem blogolni, de közben ezzel igazából egy nagyon jó barátot szereztem magamnak, akiben feltétel nélkül megbízom. Örülök, hogy a barátom lehetsz, és ismerhetlek teljesen (oké, ez túlzás), de nagyjából, és csak azt tudom hangsúlyozni (bár nem olvastam még végig a blogot, de igyekszem), hogy a részekből is visszasüt, hogy neked mekkora szíved és lelked van. Az ilyen embereket meg kell becsülni, mert kevesen vannak, őrizni kell, mint egy kincset. És boldog lehetsz. Már letettél valamit az asztalra. És nem semmi az a valami! Ez az egész blog... mit blog, könyv!! Fantasztikus. Lebilincselő. És roppant értesz ahhoz, hogyan írj olvasmányosan, úgy, hogy a soraid lekössék az olvasót, és a képernyőhöz ragadjon. 2014 egyik legjobb történése volt, hogy megismerhettelek, és a kapcsolatunk barátivá fokozódott. Megdöbbentő (és a legnemesebb értelemben), hogy milyen jó ember vagy, mennyire más (és ezt úgy értem, hogy nem a megszokott tucathoz tartozol, akik menőznek), hanem egy jószívű, barátságos, okos, és tehetséges személy vagy, akivel jól el lehet beszélgetni, és nagyon megértő. Köszönöm a bizalmat. Az a lépés hatalmas volt, amit mindketten megtettünk: hogy megnyíltunk egymás előtt, mint barátok, és a másikba fektetett hitünk biztatott bennünket, hogy felszabaduljunk, és barátokká váljunk. Köszönöm. És ezt legszívesebben százezerszer leírnám. Lehet, hogy ez most "csöpögősen" hangzik, pont tőlem... de így van. Azt akarom, hogy érezd, hogy sokat jelentesz nekem, és bár időhiány miatt (mert igazából mindketten időhiányban szenvedünk, és azt hiszem, még akkor se lenne elég időnk, ha egy nap 48 órából állna), néha keveset beszélünk, de beszélünk, és ez a lényeg. Jó visszaemlékezni a hosszú beszélgetésekre még az elejéről, nagyon meglepődtem és egyszerre örültem is, hogy olyan személyiségű emberre leltem benned, amilyenre. Nem írom meg Facebookon, hogy ki voltam, de kíváncsi vagyok, megismersz-e? :D Ha igen, írd meg Facebookon. Tudom, hogy rájössz. Bízom benne. :D Hiába mondod, hogy csak blogokat írsz, egyszer úgy is író leszel, minden mellett, amolyan hobbiként (vagy többként), és akkor én fogok a legjobban nevetni, mert úgy lett, ahogy gondoltam. Az írás nem olyasmi, amit fel lehet adni. Főleg nem egy ilyen hosszú és tartalmas blog után, ami könyvben több, mint 1500 oldal lenne.... :) Az írást félre lehet tenni, sokáig és hosszú időn keresztül, de valami ismeretlen erő úgy is oda fog húzni... Az alkotás felé. :) Imádlak. <3 <3 <3

    ~B.<33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, persze, hogy tudom, hogy ki vagy! :D Pont Téged ne ismernélek meg? :D Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék, mert csak folyamatosan ismétlem magam, de nagyon szeretlek, és szörnyen szerencsésnek érzem magam, amiért egyszer régen rám írtál. Köszönök neked mindent, és főleg a barátságodat. <3 Olyan szépeket írtál, hogy csak pirulok itt, a gép előtt. <33

      Törlés
  49. Szia Drága! :)
    Jaj,hogy tudtam én,hogy happy end lesz! :D Annyira cukik,és Adam is olyan... Awh. Imádom az egészet. Téged is,a blogot is,Hasht is... Fú. Mit fogok most várni a vasárnapokban? :( Hiányozni fog a blogod,nagyooon! De azért majd visszajárogatok ide,és ha úgy van kedvem újraolvasom. :D A következő történeted tűkön ülve várom! :)
    Addig is,boldog Karácsonyt meg ilyenek! :)
    U.i.: Ne haragudj,hogy csak most írok kommentet,de most volt rá időm. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne is kérj bocsánatot, én köszönöm nagyon, hogy olvastál, és most írtál nekem. <33 Örülök, hogy velem tartottál. :)) <3

      Törlés
  50. Szia!
    Én még sosem ìrtam neked,mert láttam hogy végeztél ezzel a történettel és gondoltam majd írok neked most ha végehez értem.
    Nagyon nagyon nagyon köszönöm hogy ezt a történetet megírtad. Egyszerűen csodálattal nézem ahogy írsz. Nincsenek szavak arra hogy mit éltem át ezzel a történettel kapcsolatban. Ahogy forogtak a kockák és minden olyan csodálatos volt. Pár nap alatt elolvastam mind a két évadot annyira hiányzott amikor nem ezt olvastam hogy arra vártam mikor is ülhetek le hogy elolvassak vagy 10fejezetet,hülyén hangzik de éjszakába nyúlóan is ezt a történetet olvastam. Volt hogy reggel 2órán keresztül feküdtem az ágyban és csam ezt olvastam. Hihetetlenül jól írsz. Nagyon sajnálom hogy vége lett,de remélem még elő drukkolsz egy Harry-s történettel. Köszönök mindent nagyon és Kellemes Ünnepeket kívánok!!
    xo. Bella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy írtál, és nem léptél át azonnal egy másik blogra, mikor ezt a befejezted. :)) Nagyon örülök, hogy idetaláltál, és nagyon jól esik a visszajelzés még pár héttel a blog zárása után is. :))
      Januárban kezdem el az új blogomat, remélem, hogy az is elnyeri majd a tetszésedet, én nagyon igyekezni fogok! :))
      Neked is kellemes ünnepeket! :))

      Törlés
  51. Hello darlin'!

    Csak most bukkantam rá a blogodra, de, mint kíváncsi és szófosással rendelkező bloggerina elolvastam előre ezt (szóval üssetek le egy nagy lapáttal érte :c) Be kell valljam nagyon tetszik és hamarosan jelentkezem ide vagy chatbe vagy a drága Harry tudja hova egy hosszabb beszámolóval. Azért remélem még megkapod és elolvasod.

    Tshók és Csillámpóni, Boo Mc

    VálaszTörlés
  52. Komolyan kétszer küldtem el?! De szemét vagyok. Törlöm is :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi gond. :D
      Ajánlanám, hogy ne olvasd teljesen az elejéről, mert azok a részek nagyon szörnyűek, még az én szememmel is. :D
      Természetesen el fogom olvasni, bárhová is írsz majd. Remélem, hogy tetszeni fog! Jó olvasást! :)))

      Törlés
  53. Imadtam az egsz tortenete az elejetol a vegeig. :) 2.napja kezdtem el, es most fejeztem be. Nagyon megteszett a blogod kar, hogy nem lesz folytatas.:/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy idetaláltál. :) Folytatás már biztosan nem lesz, viszont jövő héten kezdem az új blogom, remélem, az is hasonlóan tetszeni fog. :))

      Törlés
  54. nagyon jjól írsz ne hagyd abba az írást :D neked van tehetseéged hozzá gratulálok hogy ilyen jókat írtál és írj még vagy 100 sajnálom hogy ezt a blogodat bekellett fejezni de nagyon jó lett én síírtam is rajta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Nagyon aranyos vagy. <3 Valamikor muszáj lesz befejezni, de az még nem a közeljövőben lesz. ;)

      Törlés
  55. Kedves ~Csakegylány~!
    Emlékszen,hogy csak egyetlen egyszer hagytam beked ezen kívül kommentet,ugyanis elmondtam neked,hogy nem szokásom. Most nem azért jöttem ilyen későn,mert nem foglakoztam a bloggal csupán halogattam elolvasni az utolsó néhány fejezetet. Az sem zavarna,ha ezt te már nem is olvasod,de leakartam írni. Nem akarok érzelgősen hosszú és kimondottan nyálas üzenetet hagyni,mert nem azon van a lényeg. Egyszerűen csak köszönetet szeretnék mondani az eddigiekért és tudatni,hogy mélységesen tisztellek amiért ennyire kitartóan vezetted a blogot. Köszönöm! <33
    U.I.: Imádtam a Brown-Horan párosítást és kissé haragszom amiért elhanyagoltad őket,bár tudom,hogy nem rajtuk volt a hangsúly.
    U.I.2.: Büszke vagyok,mert még mindig elmondhatom magamról,hogy enyém a leghosszabb komment a blogodon. :D (az első,otztbővebben dumálok a véleményemről majd keresd meg. ;) )
    Örök hálám:
    Dóri :) x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. U.I.3.: (mert én megtehetem :D) a 2. 28 részénél van a hattagolásos kommentem. Xx

      Törlés
    2. Jaj, hát persze, hogy emlékszem arra a csodás kisregényre, meg persze rád is! Sosem csináltam kutatást, de biztosan a te kommented volt a blogon leghosszabb! :D Nagyon aranyos vagy, hogy újból rávetted magad egy kis véleménynyilvánításra még a végén! :)) Köszönöm, hogy itt voltál! <33
      Utólag én is sajnálom, hogy elhanyagoltam a mellékszereplőimet, de nem szeretnék visszajavítgatni, inkább próbálok az új történetemre koncentrálni, és nem elkövetni ezeket a hibákat! :))
      Még egyszer köszönöm! <33 :*

      Törlés
  56. AZTAA!! Mikor ratalaltam a blogra egyből beleszerettem! Jezus! Négy nap alatt elolvastam, és egyszerűen fantasztikus! Az nem baj hogy éjjel addig olvastam, hogy másnap törni elaludtam és az angol tzt is befejeztem hogy sunyiban de ezért megérte! Fantasztikusan írsz, és köszönöm hogy ilyen izgalmasokka tetted az ehszakaim! És a vége? Pont ahogy elképzeltem! Persze a banda feloszlása nélkül, de a lényeg ugyan ez. BEST BLOG FOREVER <3 <3 <3 <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy itt is írtál! Nagyon örülök, hogy valahogy sikerült idetalálnod! Imádlak! <33

      Törlés
  57. Uramisten.. Annyira jóó lett!!!!!!!Annyiszor megsirattál,annyiszor megnevettettél..Volt hogy már azt hittem nem fognak összejönni,de mégis..És amikor Ashlyn rákos lett...sírtam azoknál a részeknél(bevallom).
    Nagyon-nagyon-nagyon jól megírtad ezt a történetet!!!Gratulálok!!!
    Pusziiiii��������������
    Egy olvasód

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah, olyan aranyos vagy! <3 Köszönöm szépen. <33

      Törlés
  58. Úr isten*---*! Hát ez valami hihetetlen jó.! :) Annyiszor sírtam és nevettem volt mikor a kettőt egyszerre csináltam.. ☺ De kifejezetten nagyon jó irő vagy! ♥ Remélem szint úgy a többi blogofat is tudom majd olvasni☺!
    Tényleg eszméletlen jó lett.. Anniy kérdésem lenne de egyiknek sincs értelme:'D ..
    Tényleg hihetetlen blog.☺♥
    -Mindnekinek csak ajánlottam.☺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy írtál, bocsánat, a késői válasz miatt, de már csak ritkán jövök fel erre a blogra. :) Nagyon szépen köszönöm a csodás szavakat, még ennyi idővel a blog vége után is hihetetlenül jól esnek! <33

      Törlés
  59. Szia! Nem tudom, hogy szoktál-e még ide jönni, vagy hogy látni fogod-e amit írok, de én azért leírom. Nagyjából egy hónapja találtam rá a blogra, valaki megosztotta, már nem tudom. A sok blog közül ezt szúrtam ki (hosszú lista volt), magam sem tudom miért pont ezt. Sohasem szerettem a 1D-t, sőt mondhatni utáltam őket. Aztán elkezdtem olvasni és az első pár rész után teljesen beleszerettem. Rájöttem mennyire másként ítéltem meg őket, mint amilyenek, megértettem az eddig elhagyott tartalmakat a számaikból, elkezdtem tisztelni őket. Nem mondom, hogy fan lettem, de mint emberek, nagyon sokra tartom őket és becsülöm, hogy mennyi mindent tettek azért, hogy ott legyenek ahol most vannak.
    Minden nap alig vártam, hogy hazaérjek és olvashassam tovább, és minden egyes rész végén rácsodálkoztam, hogy hogy a fenébe tudsz ennyire zseniálisat alkotni. Köszönöm, hogy ennyi csodálatos pillanatot okoztál, nem csak nekem, hanem másoknak is. Köszönöm, hogy végig követhettem a két főszereplő történetét, hogy sírhattam, amikor majd megszakadt a szívem és, hogy nevethettem amikor valaki elsütött egy jó kis poént.
    Ez volt az eddigi egyik legjobb és legkidolgozottabb írás, amit valaha olvastam és nagyon hálás vagyok neked, hogy olvashattam. Azt hiszem ennyit szerettem volna. (Ezelőtt már elkezdtem írni egy hozzászólást, csak az túl érzelmesre sikeredett, úgyhogy kicsit átdolgoztam és nem mellesleg lerövidítettem.)
    További nagyon sok sikert kívánok neked, legyél továbbra is ennyire szuper, adj sokat másoknak még a tehetségedből, de legfőképp élvezd amíg csinálod! :)
    Sok-sok ihletet, gratulálok! :)

    VálaszTörlés
  60. Amikor a végét, az utólsó pár mondatot olvastam, egy kicsit lejjebb görgetve megláttam a nagy betűs THE END feliratot, idegesen vissza is görgettem, mert nem akartam, hogy vége legyen. Annyira jó volt! Az biztos, hogy egy jó hétig újra meg akarom majd nyitni, a blogot, hogy tovább olvashassam. Nem hiszem, hogy ki fogom bírni. Úgy megszerettem (az eddig általam gyűlölt) Harryt, Asht, és a One Directiont, de úgy magát az egész blogot, hogy biztos nagyon fognak hiányozni az olvasással töltött esték amikor még fél kettőkor is a képernyőt bámultam, és titkon azon kattogott az agyam, hogy le ne bukjak, hogy még mindig nem alszom. Nagyon-nagyon tetszett a történet, ez a nagyon erős kitartó szerelem elbűvölő volt. IMÁDTAM!! (és /pill még mindelig imádom) SZUPER VOLT! NAGYON-NAGYON TEHETSÉGES VAGY! ♥♡♥

    VálaszTörlés
  61. El sem tudod hinni milyen mérges vagyok leírtam ide egy hosszú kommentet erre félre nyomtam a francba is kezdhetem előlől.
    Elösször is bocsi az esetleges szóismétlésért.
    Imádtam ezt a blogot amikor elkezdtem 3 napja olvasni lattam h már két éves az első rész (ha jól emlékszem bocsi ha több) nem sok esélyt láttam benne aztán elolvastam a figyelmeztetésed h több mint 2 éves az első rész szóval kezdjem máshonnan de én mindent szeretek az elejétől kezdeni szóval csak olvastam és olvastam és egyszerűen imádtam minden szavadat. Valószínűleg még sokszor elfogom olvasni szóval ha eltudnád küldeni pdf vagy valamilyen formátumban hálas lennék. Most így írás közben rájöttem h lehet már 4 éves az első rész furcsa belegondolni h akkor még nem is hallgattam 1Dt (2012 elején kezdtem). Már majdnem feladtam amikor Ash nem ment el időben a találkára olyan mérges voltam h lehet beílyedni életed szerelmétől. Egyáltalán h lehet 6 hónapot várni én tuti h masnap rohantam volna utána. Így a történet végére egy dolog bánt h azt írtad már nem szeretik egymást úgyan annyira mint régen. Ez azért fájt mert hinni akarom h ennyi idő után is lehet még valakit úgyanolyan hevesen gyermeki rajongással szeretni. Hisz erre vágyik minden nő és sok férfi is remélem megkapjuk mindannyian a happy endet remélhetőleg rák vetélés ilyen sok szakítás nélkűl bár ha cserébe utána ezt kapjuk talán meg is érné.
    Ui.: Remélem kapok választ hiába zártad már rég be ezt a történetet. Nem húzzom tovább mert mennem kell fürödni de örülök h rátaláltam erre a blogra
    -F

    VálaszTörlés
  62. Nekem 3 honap alatt sikerult elolvasni .. Koltozes szb miatt! Annyira elvezetes volt olvasni hogy hihetetlen , a legrosszabb pillanatjaimban is az olvasas viditott , csititott el. A lenyeg hogy van tehetseged az irashoz , gondolkozz el azon hogy mivel is tervezed a jovot. Most igy ezen az utolso reszen ugy megkonnyeztrm mert ezek az evek alatt kialakult egy fajta kotodes ami faj , faj hogy megszunik hogy el jott a THE END ideje. Rossz hogy idaig tartott. Igen lehet hogy tul erzelmes egy bloghoz ilyet irni, de ami tetszik ahhoz ragaszkodom. Es nagyon sok reszt vegig sirtam, iskolai oraimon is volt hogy csak azon gondolkoztam hogy MIERT? Hogy miert nrm bekulnek mar ki.. Egyreszt olyan jol irsz es a tortenet annyira jol meg lett fogalmazva hogy mar ahogy olvasom bele elem magam! Es ezzel a bloggal megtanitottal arra hogy milyen is az IGAZ SZERETET mert eddig magam sem tudtam milyen lehet valolyaban. De ez a tortenet mindannyiunkqt megtanitott arra hogy milyen is lehet igazan szeretni valakit es hogy semmi sem lehetetlen az eletben. Egyszoval egy jo blog avagy konyv megtanitja az olvasokat a lenyegre. Koszonom/juk ezt a csodas lehetoseget arra hogy elolvashattuk , a rossz es szomoru perceket , a meghatoan edes perceket , es a jobbnal jobb reszeket. Meghato most irni az utolso kommentemet a kedvenc blogomra , de sajnos ez az ido is eljon egyszer:( nagyon sok szerencset szeretnek kivanni neked oszinten az elethez mert TEHETSEGES VAGY es remelem megtalalod a helyed, es esetleg irsz megegy ilyen fantasztikus blogit! Remelem meg ennyi ido utan is hogy befejezted a blogot megnezed a kommenteket es jo erzessel tolt el a sok dicsero komment amik oszintek! Es csodalom es enis mosolyogva nezem azt hogy mennyi embernek tetszett es mennyien sok szerencset kivannak ebben az irigy vilagban! Egy szo mint szaz nagyon tetszett a blogod gratulalok! Remelem egyszer majd valaszolsz ra es mindannyian mosolyogva gondolunk vissza az elso reszre hogy milyen is volt! 💖 Olel es sok szerencset kivan xx Pálfi Petra!

    VálaszTörlés
  63. Úristen ez a legmeghatóbb legfantasztikusabb blog a világon . Ilyen eszméletlen jót soha nem olvastam nagyon megható a történet szószerint bőgtem mi közben olvastam csodálatosan írsz nagyon sok történetet írj mert tényleg tudsz irni

    VálaszTörlés
  64. Drága ~Csakegylány~!
    Nem is tudom szavakkal kifejezni,hogy mennyire tehetséges vagy. Van szókincsed, nagyon nagy fantáziával és képzelőerővel rendelkezel,ami miatt kissé irigyellek...
    No de.
    A történet elején nagyon abban az érzésben voltam,hogy 'Jajj,ez is egy sablon story...' de bebizonyítottad,hogy mekkorát tévedtem!
    El sem tudod képzelni,hogy milyen gyorsasággal olvastam végig ezt a 2 évadot.. Alig léptem ki a szobám ajtaján,és ha ki is léptem,a telefonomat bújtam😤
    Megmutattad nekünk,hogy milyen egy tündér mese. Milyen az IGAZ szerelem a Te fejedben. És... Mit ne mondjak,nagyon tetszik.
    Szerencsésnek mondhatom magam,hogy akkor akadtam rá a blogodra,mikor már befejezted,így nem kellett görcsölnöm hetente,hogy 'Na vajon mi lesz a folytatásban?'.
    Nagy csavarokat raktál bele,amik nagyon is tetszettek. Sőt...
    Nagyon ügyesen kitaláltad a történetet,ami nem könnyű 'feladat' de neked sikerült. Nagyon is!;)
    Sajnos 'személyesen' nem ismerlek,de csak hogy tudd,nagyon büszke vagyok rád!
    Minden egyes részhez illett volna kommentelnem,szóval bocsánatot kérek,amiért nem tettem.
    Sok zsepit használtam el,szóval majd behajtom rajtad a számlát😉
    Mind a nevetés és mind a sírás miatt.
    Egyszerre volt vidám és szomorú. Az első évad az úgy még elment... Ott nem bőgtem halálra a fejem. De a második... Anyám😂😂 Nem is tudtam,hogy van ennyi könnyem.
    Olyan érzelmesen és valóságosan írtál(írsz?),hogy beleképzeltem magam Ashlyn helyébe... Amikor összejöttek... Mikor minden olyan jó volt... Mikor kiderült,hogy beteg lett... Mikor szenvedett... Mikor meggyógyult... Mikor ismét boldog lett... És így tovább. Szerintem neked nem kell magyaráznom...
    Egyszerűen... Annyira magával ragadó a történeted,hogy nem bánja meg senki (még egy olyan személy se,aki ki nem állhatja ezt az 5 Adonis-t) aki elolvassa.
    Fantasztikus,komolyan.
    És mikor megláttam a 'The End' feliratot,kisebb sokkot kaptam és csak egy kérdés járt a fejemben... 'Miért?'
    De hát,minden jónak egyszer vége szakad,ahogy ez a blog is befejeződött.
    És mikor megláttam a címét... 'Summer 09' El sem tudod képzelni mennyire kíváncsi lettem!😂
    Nagyon ügyesen,aranyosan,fantasztikusan (stb...stb..) raktad bele a történetbe ha úgy vesszük magának a címnek a jelentését.
    A visszaemlékezős részek pedig... Najó,nem kezdek el még egy sok-sok soros novellát írni az utolsó (...) rész alá,szóval befejeztem.
    A végére csak annyit,hogy...
    Köszönöm! Nagyon szépen köszönök mindent!

    xZ

    VálaszTörlés