2014. november 30., vasárnap

2. évad 45. fejezet: Je t'aime, ma chérie!


Kislányos zavaromban lesütöttem szemeimet, majd nagy levegőt véve vettem érőt magamon, és elindultam az asztalunk felé. Minden lépéssel jobban remegtek lábaim, és a földet pásztáztam, mígnem a többiekhez értem. Épphogy a nekem hagyott, üres szék támláját támasztottam meg, mikor Niall karjai fonódtak körém.
- Helló, Kislány! – köszöntött. Én is szorosan öleltem őt vissza, miközben hatalmas, őszinte mosoly ült ki arcomra.
- Szia – kuncogtam a fülébe. Nem beszéltem vele már öt hónapja, csak egy-egy üzenetet váltottunk időközben, így már nagyon hiányzott nekem. Harry volt az egyetlen ok, amiért nem szívesen tartottam vele a kapcsolatot, ahogy a banda többi tagjával sem, de most szörnyen örültem, hogy ismét láthatom őt.
- Ezer éve eltűntél, csak azon csodálkozom, hogy még tudsz angolul – mondta, és vidámság csillogott tengerkék szemeiben, miután elhúzódott tőlem.
- Nem volt az olyan régen – vontam meg a vállam kissé szégyenlősen elmosolyodva. – De te is hiányoztál nekem, Niall! – nevettem halkan. Most jött volna az a rész, hogy Harry és én köszöntjük egymást, de ehelyett csak egy kis kínos csend ült szűk társaságunk köré. Niall Harryre, Sarah pedig rám bámult, hogy tegyünk már valamit, de mi csak hosszú másodpercekig zavartan egymás szemeibe bámultunk. Egyikünk sem tudta, hogy mi van velünk most, hogy mik is vagyunk mi egymásnak. Fogalmam sem volt, hogy mi lenne a helyes köszöntés, hogy hogyan kellene viselkednem vele.
Mégis Harry volt az, aki elsőnek mozdult, és elém lépve egy-egy lágy puszit helyezett arcom két oldalára.
- Jó téged látni, Ash – mondta halkan. Öt hónapja volt, hogy utoljára élőben hallottam a hangját. Szavai selymesen simogatták füleimet, ahogy nevemet formálták ajkai, és bizsergés futott végig a gerincemen. Annyival jobb volt, mint amit az álmodozásaim, emlékeim és a hangszórók tudtak közvetíteni. Olyan tökéletes.
- Harry – leheltem, de egy pillanat múlva már el is lépett mellőlem, és mintha nem is tudná, hogy mit mondjon nekem, leült a székére Niall mellé.
- Na, akkor rendeljünk! – törte meg a kissé kínos csendet Niall, mire én és Sarah is helyet foglaltunk, én Harryvel, Sarah pedig Niall-lel szemben.
- Imádom ezt a helyet – jegyezte meg Sarah, ahogy kinézett a vastag üvegen. – Ha Párizsban laknék, biztosan, mikor csak tehetném, ide jönnék.
- Én most járok itt először – vallottam be.
- Én nem az étteremre gondoltam, hanem az Eiffel-toronyra.
- Én is – vontam meg a vállam, és kezembe vettem az étlapot, majd tanulmányozni kezdtem, de Harry szemeit folyamatosan magamon éreztem, így szinte képtelen voltam odafigyelni az írott szavakra.
- Hogy lehet az, hogy valaki Párizsban él, és még sosem látta az Eiffel-tornyot? – csodálkozott el Niall.
- Láttam már, hiszen szinte mindenhonnan látni, és gyakran járok errefelé, de még sosem voltam itt fent. Egyszerűen csak így alakult – vontam meg a vállam.
- És milyen itt? – kíváncsiskodott Niall. – Hiányzik London, igaz?
- Igen – vallottam be lágyan elmosolyodva. – Csodás a város, és a nyelvet is már elég jól tudom, de valahogy nem érzem otthon magam itt egészen. A párizsiak pedig igazi sznobok, főleg errefelé, a központban, bár a kisebb városokban annyira nem vészes. De igen, hiányzik Anglia. El sem hiszed, milyen jó végre angolul beszélni – szélesedett el mosolyom. – Na, meg persze hiányoznak nagyon otthoniak. – Nem bírtam Harryre nézni, de tudtam, hogy tekintete nem hagyja el egy pillanatra sem arcomat, mire kezdtem zavarba jönni, és újból az étlapot nézegettem. Könnyedén olvastam el a francia ételeket, és már az angol nyelvi segítséget nem is kellett használnom.
- Hol laksz most? A nagyszüleidnél? – kérdezte meg Harry nagy meglepetésemre. Eddig a köszönésen kívül meg sem szólalt, én pedig hangjára most azonnal felkaptam a fejem. Nagyot nyelve próbáltam összeszedni szemei smaragdjának csillogásától szétszaladt gondolataimat.
- Nem. Már nem – ráztam meg a fejem. – Az első hónapban még a nagyiéknál laktam, akik szívesen fogadtak, de azért nem élnek egy olyan nagy házban, így muszáj volt egy idő után eljönnöm tőlük. Most egy lakást bérlek, itt a közelben – válaszoltam olyan nyugodtan, ahogy csak tudtam, bár néhol meg-megremegett a hangom. – Az elején apa segített fedezni a költségeket, de nem túl nagy a lakás, és elkezdtem tanítani, így már nagyrészt én fizetek érte.
- Tanítani? – húzta fel a szemöldökét, és minden figyelmét felém összepontosította, ahogy én sem tudtam levenni a tekintetem tökéletességéről. Teljesen más volt, mint mikor elmentem otthonról. Mikor Párizsba költöztem, még olyan összetört volt, és szinte betegesen nézett ki. Hozzám hasonlóan ő is láthatóan fogyott, bőre sokkal sápadtabb, szemei sokkal karikásabbak voltak, mint azt illett volna. Aggódtam értem, most viszont kicsattant az egészségtől. Bőre még a téli időszak ellenére is napbarnítottnak nézett ki, miközben smaragd szemei kíváncsian csillogtak, ahogy tekintetembe bámult.
- Igen – bólintottam egy aprót, miután kizökkentem elmélázásomból. – Kisgyerekeket tanítok zongorázni. Viszont nincs megfelelő képesítésem, ezért nem iskolában, csak otthon, és hozzám járnak a kicsit naponta.
Hosszan kérdezgettek még engem, Niall inkább Párizsról, az országról, na, meg a tapasztalataimról, miközben Harryt sokkal jobban érdekelte, hogy mit is csinálok én itt, messze az igazi otthonomtól. Elmeséltem nekik, hogy mennyire szeretek tanítani kisiskolásokat, és hogy tervezek beiratkozni egy főiskolára vagy egyetemre, hogy rendesen is csinálhassam majd egy kis tanulás után. Utána pedig ők - főleg Niall - meséltek a turnéról, arról, hogy mennyire élvezik a fellépéseket, a sok-sok interjút és a közönséget, még, ha már most el vannak fáradva pedig hosszú hónapok állnak még előttük. Igaz, épp egy pár napos szüneten voltak, ezért is nyílt alkalmuk arra, hogy most velem szemben üljenek.
A vacsora csodálatos volt a gyönyörű kilátással, finom borral és ízletes vacsorával. Idő közben én is kezdtem kezdeti felszültségemből feloldódni, de mégsem tudtam igazán elengedni magam, hiszen minden pillanatban Harry vizsgáló tekintetét éreztem magamon. Annyi kérdése volt, hogy alig győztem rájuk a válaszokkal, és néha meglepett, hogy milyen részeltekbe menően akar tudni mindenről. Mégis, fogalmam sem volt arról, hogy pontosan mit is akar most tőlem. Nem értettem, hogy miért van itt. Azt tiszta volt, hogy tudni akart rólam és beszélni velem, mégis sejtelmem sem volt, hogy mi is lesz ennek az egész látogatásnak a végkifejlete. Nem értettem, hogy most azért jött, hogy újrakezdjük, mert hiányzom neki, vagy egyszerűen csak örökre le akarja zárni, ami egyszer köztünk volt, mert a sok modell valamelyikében megtalálta azt, amit igazán keresett, és lelkiismeret-furdalásból jött csak engem még utoljára megnézni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy velem is minden rendben lesz?
- Azt hiszem, ideje lenne lassan visszamennem a hotelbe, és gyorsan ágyba bújnom – szólalt meg Sarah, ahogy kiitta poharából az utolsó korty vörösbort is. – Hosszú volt ez a nap, korán kellett már kelni a repülő miatt.
- Igazad van, Brown – állt mellé Niall is. – Visszakísérlek – emelkedett fel a székéről.
- De hát még nem is voltunk fent a torony tetején – szólaltam kissé kétségbeesetten, hiszen jól látszódott, hogy ezek ketten mire játszottak. Azt akarták, hogy végre legyen egy kis időnk kettesben is Harryvel, én azonban erre még nem voltam készen. Nagyon nem.
- Ti még felmehettek – vonta meg a vállát Sarah. – Viszont holnap találkozunk egy másik étteremben, ugyanebben az időpontban, majd elküldöm a címet, de szerintem még úgyis találkozunk addig. Viszont most már tényleg mindjárt elalszol, szóval jó éjszakát! A számlával ne foglalkozzatok, azt mi majd rendezzük – ölelt meg gyorsan. – Hajrá, csajszi! – súgta a fülembe, hogy csak én halljam, majd Niall is kicsit magához húzott, aztán együtt indultak el a kijárat felé.
Hirtelen csendbe borult megfogyatkozott társaságunk, ahogy én idegesen piszkálgattam körmeimet, míg Harry finoman fürkészte arcomat.
- Megeszed még azt, vagy esetleg mi is mehetünk? – kérdezte egy kis idő után a félig elfogyasztott mandulás-citromostortámra mutatva.
- Uhm, nem. Mehetünk – válaszoltam kissé zavartan, hiszen képtelen lettem volna enni az idegességtől. Harry megvárta, míg összeszedem magam, és követett engem a kijárat felé, ahol megkaptuk kabátjainkat.
- Én azt hiszem, megnézem a jobban magamnak a tetejét is – mondta még mielőtt a liftekhez értünk volna.  – Esetleg velem tartasz? – kérdezte finoman.
- Hm… Persze – bólintottam rá túl gyorsan is, miközben át sem gondoltam a következményeket.
Csendesen léptünk a nagy sárga felvonóba, ami meg volt töltve mindenféle turistákkal. Kissé kilógtunk a tömegből elegáns öltözékünkkel, de legnagyobb félelmem az volt, hogy Harryt bármelyik pillanatban felismerhetik. Csendesen vitt fel minket a liftszerű gépezet. Egymás mellett álltunk Harryvel, mégsem szóltunk egymáshoz. Én a vastag üvegen keresztül bámultam kifelé, míg ő lehajtott fejjel a cipője orrában talált valami érdekeset.
- Félsz a magasságtól? – kérdeztem meglepődve.
- Nem, csak nem akarom, hogy bárki is felismerjen – vallotta be, ahogy felpillantva rám egy kissé elmosolyodott. Zavaromban újból az éjszakai fényekbe borult Párizst bámultam, míg fel nem értünk az Eiffel-torony tetejére. Ott a többi turistával együtt szálltunk ki a felvonóból, és a korlát mellé igyekeztünk. A hideg, téli idő a magasban még jegesebbnek hatott, és szorosan húztam össze magamon a kabátom. Valóban kár lett volna kihagyni pont ezt a városból, hiszen csodás látványt nyújtott, ahogy végignézhettem egész Párizson, ami most még sokkal lélegzetelállítóbb is volt, mint nappal.
- Gyönyörű vagy ma este, Ash – szólalt meg lágyan. – Azóta nem láttam benned ennyi életet, mióta… - hirtelen elhallgatott, hiszen ennyi idő után sem volt kellemes még a betegségemről beszélni, habár az utóbbi hónapokban az orvosok semmi nyomát nem látták a daganat kiújulásának. – Örülök, hogy megkaptad azt a költözéstől, amit kívántál. Sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnsz, és tele vagy élettel meg célokkal.
- Te sem nézel ki rosszul, Harry – mosolyodtam el halványan, és buta mosollyal bámultam az elénk táruló látványt.
- El sem hiszem, hogy sosem voltál még itt öt hónap alatt – szólalt meg Harry mellőlem újból, és az arcomat kutatta.
- Párizsra azt mondják, hogy a divat és a szerelem városa. Vásárolni már voltam, bár meg kell mondjam, mindenhol nevetségesen magasak az árak, viszont másik oldalról pedig az Eiffel-torony a város egyik legromantikusabb helye. Teljesen egyedül eljönni ide annyira kétségbeesettnek érződött – vallottam be halkan, miközben tekintetemet a város feletti sötétségbe mélyesztettem. Harry halkan elgondolkodva hümmögött magában, mintha csak meg akarná érteni szavaimat, de nem kérdezett többet, és nem szólt semmit. – Miért vagy itt, Harry? – törtem meg a köztünk álló csendet. Harry mély levegőt vett, amit halkan fújt ki telt, rózsaszín ajkai között.
- Meg akartam nézni, hogy hogy vagy itt. Mit csinálsz, és hogy érzed magad.
- Jól vagyok, láthatod – vontam meg a vállam.
- Igen, látom – láttam szemem sarkából, ahogy édesen elmosolyodik. – És büszke vagyok rád, hogy nem vesztél el. Az elején ezt hittem, hogy pár nap vagy egy hét múlva kétségbeesetten rohansz haza, de nem így történt, én pedig büszke vagyok rád – vallotta be lágyan.
- Felnőttem, Harry – sóhajtottam halkan.
- Tudom. Együtt nőttünk fel – mondta halkan. – Kicsit hihetetlen, hogy már másfél éve volt, mikor Paul elkényszerített arra a bizonyos turnéra.
- Igazad van – kuncogtam fel halkan. – Bár talán nem is olyan nagyon furcsa, ha belegondolsz, hogy mennyi minden történt ez idő alatt. Talán kicsit túl sok minden is – tettem hozzá elkomorulva. – De már jól vagyok. Tényleg – bizonygattam, hiszen az elmúlt hónapokban sokat felejtettem, és elfogadtam mindent. Most azonban szörnyen féltem a következő percektől, óráktól.
- Azt mondtad, hogy visszajössz, ha már készen állsz rá – emlékeztetett Harry. – De nem jöttél.
- Úgy éreztem, hogy nincs miért – vontam meg a vállam, miközben még mindig nem néztem rá.
- És az öcséd?
- Úgy hallottam, nagyon jó gondját viseled – mosolyodtam el halványan. – Amit köszönök is neked.
- Nem kell megköszönnöd. Rendes kissrác Adam, nem szívességből látogatom őt – vallotta be, ami igazán megmelengette a szívemet.
- Most már láthatod, hogy rendben vagyok, de mi a másik ok, amiért itt vagy? – kérdeztem.
- Látni akartalak, és beszélni veled. Csak tudnom kell, hogy várjak-e még rád. – Nem mintha eddig vártál volna. – Megígértem a reptéren, hogy még látni fogjuk egymást, de azt is tudom, hogy nem erőltethetem rád magam, ha te nem akarod. Döntenünk kell, hogy mi lesz velünk, hogy megpróbálunk magunk mögött hagyva együtt lenni, mint régen, vagy hagyjuk az egészet, és igyekszünk továbblépni. Most így, teljesen értetlenül állok az egész előtt, és fogalmam sincs, hogy mit lenne a helyes tennem. Azt hiszem, én már elég időt adtam neked, és te is megértheted, hogy nem várhatok rád örökké – mondta halkan.
- Szóval ezért jöttél – mosolyodtam el keserűen. – Az engedélyemért. Csak a lelkiismereteden akarsz enyhíteni, de ne aggódj, hiszen mindketten tudtuk már akkor is, hogy az a „szünet” valójában szakítást jelentett – válaszoltam neki olyan hidegen, ahogy ő beszélt hozzám. Az előbb még reménykedtem, de ezúttal teljesen lemondtam álmodozásomról, és csak arra vágytam, hogy befejezzük ezt a beszélgetést, és soha többé ne kelljen találkoznunk Harryvel. – Szóval, nincs gond, Harry – vontam meg a vállam. – Szabad férfi vagy. Légy boldog, akivel csak akarsz – vetettem felé, majd hátat fordítva neki elindultam a felvonó irányába.
- De nem kell így történnie – szólt utánam, mire megfagytam, és sietve fordultam meg tengelyem körül. Mióta feljöttük a torony tetejére alig pár perce, azóta most néztem rá igazán először.
- De igen. Miattam nem kell aggódnod. Örülök, hogy neked ilyen könnyen sikerült túllépned rajtam, én is jól leszek – biztosítottam.
- Leszel? – húzta fel a szemöldökét. – Szóval azt mondod, hogy te még érzel valami irántam?
- Sosem mondtam ezt! – védekeztem azonnal.
- Ash, nem azért vagyok itt, hogy szakítsak veled, hanem csak azért, hogy megtudjam, hogy te mit gondolsz kettőnkről, és így össze tudjuk rakni, hogy mi is legyen velünk. Tudom, hogy csináltam hülyeségeket az elmúlt hónapokban. Biztos vagyok benne, hogy láttad azokat a cikkeket. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az összes kitaláció. Az elején egyszerűen csak dacból voltam azokkal a lányokkal, aztán kicsit ülepedtek bennem a dolgok, és rájöttem, hogy valójában igazad volt, mert nekünk akkor és olyan körülmények között már nem volt jövőnk. Próbáltam megfogadni, amit mondtál, és komolyan akartam venni a lányokat. Először igyekeztem olyat találni, aki teljesen az ellentéted, hogy ne is emlékeztessen rád, de azok a lányok annyira idegenek voltak tőlem. Azután kezdtem el hozzád hasonlókat keresni, de egyik sem volt olyan, mint te. Muszáj volt eljönnöm hozzád, hogy megtudjam, hogy visszakaphatom-e még az igazit és a tökéleteset, mielőtt valami tökéletlen pótlékhoz fordulok. – Mondandója alatt teljesen eltátottam a számomat, és nem is hittem a fülemnek. Egy titkos szerelmi vallomást hallhattam Harrytől, ami egyszerre döbbentett le, és szédített meg.
- Harry… é-én… - dadogtam idegesen, de belül mégis reményteljes voltam megint.
- Mi a baj? – kérdezte összeszűkült szemekkel. – Találkoztál valakivel itt, Párizsban?
- Nem erről van szó… - ráztam, meg a fejem zavartan. – É-én csak… Csak azt hittem, hogy te már régen túlléptél, és… és most kissé össze vagyok zavarodva – vallottam be.
- Ash, én is férfiből vagyok, amit tudom nem mentség, és követtem el hibákat, de ugyanolyan kétségbeesett voltam, akár csak te. Nem éreztem, hogy mi a helyes, és elveszett voltam. Egy idő után mégis muszáj volt bevallanom, hogy igazad volt. Szükségünk volt erre a szünetre, még ha az elején, nem is akartam ezt belátni. Ha akkor együtt maradunk, talán csak még jobban elfajulnak a dolgok, de most itt állok előtted, készen az újrakezdésre, és csak arra várok, hogy rábólints.
- Ez nem ilyen egyszerű Harry – ráztam meg a fejem. – Sokáig nem voltunk együtt, és mindketten biztosan változtunk. Már nem azok az emberek vagyok, mint akik öt hónapja voltunk.
- Nem változhattunk olyan sokat.
- De talán épp eleget ahhoz, hogy ne működjön köztünk az, ami régen.
- És, ha csak annyira változtunk meg, hogy újra a régik legyünk? – lépett közelebb hozzám, miközben le nem vette volna reménykedő tekintetét rólam. – Mondd meg nekem, Ash – kérte halkan, hogy a többiek körülöttünk ne hallják meg szavait. – Az elmúlt öt hónapban egyszer sem gondoltál rám? Sosem gondoltál arra, hogy talán hiba volt eljönnöd otthonról? Egy pillanatig sem hiányoztam?
- De. Nagyon is – vallottam be kissé elpirulva. – De mi van, ha a régi Harry hiányzott, és nem az, aki most itt áll előttem? Mégis honnan tudod, hogy mi tényleg egymásnak valók vagyunk?
- Azért vagyok itt, hogy ez kiderítsem – mondta ki határozottan.
- És mégis mennyi időnk van erre? Két nap, amíg vissza nem mentek a turnéra? – kérdeztem hitetlenül. Akartam ezt, akartam Őt, nagyon, de nagyon, mégis valahogy nem láttam mást, csak a kettőnk közé álló akadályokat.
- Ne csináld ezt, Ash! Ne próbálj meg mindenben hibát keresni!
- De, ha nem látok mást? – sóhajtottam fel frusztráltan. – Mi van, ha már sosem fogom magam úgy érezni veled, mint régen?
- Csak egy mód van, hogy ezt kiderítsük – vonta meg vállát, miközben megragadott karomnál fogva, és közelebb húzott magához. Meleg leheletét éreztem a hideg levegőtől fagyos arcomon, mire teljesen lefagytam. Tudtam, mit akar, és azt is tudtam, hogy én mit akarok, mégis csak meredten bámultam ajkait. – Akarod? – suttogta mélyen szemeim közé nézve.
- És, ha nem lesz jó? – kérdeztem remegő hangon.
- Az Eiffel-torony tetején vagyunk – kuncogott halkan. – Annyira szörnyű biztosan nem lehet.
Hevesen dobogott a szívem, ahogy egy aprót bólintottam, és rebegve hunytam le szemeimet, miközben meleg ajkai az enyémekhez értek. Féltem, igazából szörnyen rettegtem, hogy nem érzek majd semmit, de akkor mégis mi volt ez az érzés itt a gyomromban? Miért szűnt meg hirtelen körülöttünk a világ, és hónapok óta miért pont most tűnt el belőlem minden rossz érzés és honvágy, miközben azt éreztem, hogy ennél tökéletesebb helyen nem is lehetnék? Olyan volt, mintha hosszú utazás után hazaérkeztem volna. Fagyos bőröm perzselt, ahogy Harry a csuklóm köré fűzte kabátja zsebében melegített ujjait. Nem volt ebben a csókban semmi sürgető, csak egyszerű megnyugvás és öröm. Éreztem, ahogy Harry belemosolyog csókunkba, mire csak még közelebb bújtam mellkasához. Gyomromban feloldódott a gombóc, miközben beletúrtam szabad kezemmel sötét hajába. Göndör fürtjei sokkal hosszabbak voltak, mint legutóbbi találkozásunkkor, és valahogy sokkal puhábbnak hatottak ujjaim között, mint emlékeimben. Az elmúlt hónapokban sokszor elképzeltem ezt a pillanatot, de ez a csók minden várakozásomat messze felülmúlta. Nem is lehetett volna tökéletesebb, az pedig, hogy az Eiffel-torony tetején történt, még legtökéletesebb álmomat is maga mögé kényszerítette.
Homlokomat mellkasának döntöttem, és karomat szorosan fontam dereka köré, miközben hatalmas mosoly ült ki az arcomra.
- Kinyírtalak volna, ha elrontod az első csókomat az Eiffel-torony tetején – kuncogtam, majd Harry dallamos nevetését hallgatva megkönnyebbültem hunytam le szemeimet.
- Azt hiszem, megkaptuk a választ a kérdésre – ölelt magához szorosan, és arcát a hajamba rejtette.
- Hiányoztál – súgtam.
- Az elmúlt öt hónapban egy perc sem telt el, hogy ne gondoltam volna rád. Arra, hogy éppen mit csinálhatsz, hogy hogy vagy olyan távolt tőlem, hogy elfelejtettél-e már, vagy neked is gyakran eszedbe jutok-e még – mormolta lágyan a fülembe.
- Bárcsak ne kellett volna soha elmennem.
- De igazad volt. Szükségünk volt a szünetre, habár messze nem ilyen sok időre – sóhajtott halkan. – Megígérted, hogy könnyebb lesz, és az elején még hittem is neked, de egy idő után a többi lány már nem tudott pótolni téged, és napról napra egyre jobban hiányoztál az életemből.
- Sajnálom – mondtam halkan és őszintén.
- Nem kell – rázta meg a fejét lágyan. – Ha tudom, hogy ez lesz, már sokkal előbb felkerestelek volna, de abban bíztam ez idáig, hogy talán magadtól is visszajössz.
- Nem mertem – vallottam be. – Olvastam azt a sok cikket, és féltem, hogy csak elutasítást kapnék tőled, de azt nem bírtam volna ki, habár megérdemeltem volna, hiszen én voltam az, aki elhagytalak téged.
- Szóval akkor végre elengedhetjük a múltat, és továbbléphetünk? Együtt?
- Igen – bólintottam, és csillogó szemekkel néztem fel rá. – Kezdjük újra, és felejtsünk el mindent. Minden rosszat, de még a szebb pillanatokat is, mert azok is csak a fájdalmas emlékekhez kötődnek. Ismerjük meg egymást újra minden előítélet nélkül, és gyűjtsünk új emlékeket.
- Rendben, ha ezt szeretnéd – mosolyodott el édesen, én pedig felpipiskedve egy rövid csókot nyomtam ajkaira, majd miután szétváltunk, szorosan bújtam hozzá. – Szeretlek, Ash – súgta halkan, ahogy én Párizst, ő pedig az arcomat kémlelte.
- Szóval gyorsan akarsz haladni ezzel az újrakezdéssel – állapítottam meg mosolyogva, és ő is halkan felkuncogott.
- Az érzéseimet nem felejthetem el irántad – magyaráztam egyszerűen, majd lágyan simított végig arcomon. - Tudod, mikor hiányoztál a legjobban? - kérdezte lepillantva rám. - Karácsonykor. A tavalyi együtt ünneplés sem jött össze a betegséged miatt, és azt reméltem, hogy legalább idén veled tölthetem a szentestét.
- De még fogod. Ezer karácsonyunk lesz még együtt, ígérem - mosolyogtam fel rá. Minden olyan tökéletes volt, ezért is voltam olyan bosszús, mikor egy francia hangot hallottam meg mellőlem.
- Te nem Harry Styles vagy véletlenül? – kérdezte egy tizenéves éves kislány.
- Nem. Összekevered valakivel – válaszoltam neki azonnal ezzel menteni próbálva a helyzetet. A lány egy kis ideig összeszűkölt szemekkel nézett minket, majd végül feladta, és arrébb lépett tőlünk, de szemét még így is magunkon éreztem.
- Ez meg mi volt? – kérdezte Harry.
- A felhívásunk a távozásra – válaszoltam, és sietve a felvonó felé kezdtem őt húzni kezénél fogva. Szemem sarkából láttam az előbbi lány és pár barátnője kissé feltűnően jön utánunk, mire kérdőn néztem Harryre. Igazából én már így is meglepett voltam, hogy ennyi ideig rejtve tudott maradni a kíváncsi szemek elől.
- Majd elintézem – biztosított, és halkan, angolul kezdett el beszélni a felvonót irányító dolgozóval. Nem sokat értettem, de elég világossá vált a helyzet, mikor egy gyors mozdulattal Harry a férfi kabátjába egy bankjegyet nyomott, és már be is szállhattunk csak kettesben a nagy fülkébe. Mikor bezáródott mögöttünk az ajtó, még láttam a lányok bosszús tekintetét, majd elkezdünk leereszkedni az Eiffel-torony tetejéről.
- Hál’ Istennek – hallottam, ahogy Harry az orra alatt morogja, ahogy kiléptünk a szabad levegőre.
- Szóval mégis csak félsz a magasságtól? – kérdeztem, miközben figyeltem, ahogy leint egy taxit.
- Nem. Nem félek tőle – ellenkezett azonnal, és egy pillanatra rám nézett. – Egyszerűen csak nem szeretem – próbálta kimagyarázni magát, én azonban csak nevetve hagytam rá a dolgot, és beszálltam az első taxiba, ami megállt nekünk.
- Akkor hozzám vagy hozzátok? – kérdeztem, mert a sofőr várakozón nézett ránk.
- Egy szobánk van Niall-lel, úgyhogy inkább hagyjuk a hotelt.
- Miért? Úgy gondolod, hogy Sarah az éjjel egyedül fog maradni? – kérdeztem kissé elmosolyodva. Picit határozatlanul csúsztattam kezemet Harry ujjai közé, akinek azonnal felcsillant a keze, és közelebb húzott magához.
- Ne akard megérteni kettejüket – rázta meg a fejét nevetve. – És különben is kíváncsi vagyok, hogy hol élsz most, szóval menjünk hozzád – döntötte el.
- Rendben – bólintottam egy aprót, majd a sofőrnek lediktáltam a címet, és már indulhattunk is.

- Ne számíts semmi különlegesre – figyelmeztettem Harryt, ahogy felértünk a másodikra, én pedig kissé megfagyott ujjakkal próbáltam előhalászni táskámból a kulcsomat. – Csak egy kis lakás – léptem beljebb Harryvel a nyomomban. – Tudom, hogy a te hatalmas házadhoz nem is hasonlítható, de én szeretem, és telj… - magyaráztam kissé zavartan, miközben ledobtam cipőimet, és Harry után indultam, aki már régen körbenézett magának.
- Ash, nyugi! – nevetett fel Harry ezzel félbeszakítva mondandómat. – Nem is tudnék jobbat elképzelni hozzád. Teljesen olyan, mint te vagy, ezért pedig már most szeretem.
- Szóval szereted? – mosolyodtam el sejtelmesen, ahogy elé lépdeltem, és finoman fogtam kezeim közé zakójának drága anyagát.
- De nem jobban, mint ahogy téged szeretlek – mondta ki ma már másodszor, én pedig fülig elvörösödtem. Én valójában komolyan gondoltam azt az újrakezdést, és valahogy nem is éreztem helyesnek kimondani a körülmények miatt ezt a nagy jelentésű szót, de mégis olyan csodálatos volt hallani Harry édes ajkai közül. Viszonzásul pedig egy lágy csókot nyomtam ajkaira.
- Te csak szolgáld ki magad, én addig elmegyek átöltözni valami kényelmesebbe – tájékoztattam őt, majd a háló felé vettem az irányt.
Mióta feljöttünk a lakásomra, egészen sikerült felmelegednem, habár kész csodának tartottam volna, ha nem jelentkeznek majd rajtam pár napon belül a megfázás első jelei, hiszen egészen átfagytam rövid ruhámban és nem elég vastag harisnyámban még az Eiffel-torony nyitott tetején. Mégis egy pillanatát sem bántam meg, és képtelen voltam letörölni mosolyomat, vagy csillapítani hevesen verő szívemet, mikor gondolataim a nappaliban lévő fiú felé terelődtek.
Sietve vettem elő magamnak egy hosszú pizsamát, majd kibújtam a harisnyámból. Épp a ruhám cipzárjáért nyúltam volna, mikor hallottam, hogy a háló ajtaja lassan nyílik ki. Nem fordultam hátra, hiszen tudtam, hogy csakis egyetlen egy ember lehet a betolakodóm, de lefagytam mozdulataim között. Éreztem Harry meleg leheletét, ahogy mögém lépett, mire jóleső borzongás futott végig a gerincemen. Egy pillanatra megakadt a lélegzetem, és kiesett a harisnya a kezemből, mikor Harry hosszú ujjai a ruhám cipzárjához tévedtek. Szinte kínzó lassúsággal húzta le azt, én pedig halkan felsóhajtottam, mikor egy kis segítséggel lecsúszott testemről a fehér anyag. Harry meleg karjai lágyan fonódtak körém, ahogy hátamat mellkasának húzta. Ekkor vettem csak észre, hogy már rajta sincs semmilyen felső testét takaró ruhadarab, míg én fehérneműben álltam előtte.
- Olyan gyönyörű vagy – súgta a fülembe a vállam felett. Kissé szégyenlősen, de halvány mosollyal az arcomon fordultam felé, és karomat nyaka köré fonva húzta magam felé, ahogy ajkaim újra az ő ajkaira tapaszthassam. Ujjaim végül selymes fürjei közé túrtak, míg Harry ölelő karjai erősebben fonódtak körém, egyik tenyere pedig lecsúszott a derekamról a fenekemig. – Akarod? – kérdezte kissé zihálva, mikor egy pillanatra elváltunk.
- Akarlak – néztem csillogó szemeibe, mire gödröcskéi előbukkantak, és egy pillanat múlva már nem saját lábaimon álltam, hanem Harry vitt el egészen az ágyamig. Óvatosan helyezett le a puha paplanra, miközben ő csípőmmel a lábai közt térdelt, majd csodálva nézett végig testemen, mire én egy kissé szégyenlősen lehunytam szemeimet.
- Gyönyörű vagy – mormolta ma már sokadjára. Egyik kezemmel ujjai után kutattam, majd finoman húztam magam felé Őt, hogy egy újabb szenvedélyes csókban egyesüljünk.
- Szeretlek… Olyan rohadtul szeretlek… - zihálta, én pedig halkan nyögtem fel, ahogy puha ajkaival nyakam bőrét kényeztette.
Nem ez volt megbeszélve, egyáltalán nem, de nem bántam. Erre vártam már öt hónapja, így nem engedhettem el. Szükségem volt Harry minden perzselő érintésére, és forró csókjaira, amik igaz, nem pótolhatták az elmúlt időt, de gyorsan enyhítést hoztak nemrég még szenvedő szívemnek.
Tudtam, hogy még tengernyi beszélnivalónk van, és hogy még így is annyi megoldatlan probléma áll előttünk. Különben is, lassabb tempóban kellett volna haladnunk, mint a kapcsolatunk elején is. De abban a pillanatban az a bölcsesség, miszerint a szabályok csak azért készültek, hogy megszegjük őket, életemben először értelmet nyert. A többit pedig majd még kitaláljuk.
Együtt.

Az éjjel természetesen senki sem foglalkozott a redőny lehúzásával, így másnap az ablakon át a hóra vetülő gyenge nap fényének csillogására ébredtem. Furcsa volt hosszú idő után újra valaki mellett ébredni, de ez mégis egy olyan furcsaság volt, amit nagyon könnyen újra meg tudtam volna szokni.
Épphogy kinyitottam a szemem, Harry édes mosolyával találtam szemben magamat. Azonnal elképzeltem, hogy mit is tud ő tenni azokkal az édes ajkakkal, és teljesen belepirultam a tegnapi emlékekbe.
- Jó reggelt – motyogtam kissé rekedtes hangon, aminek oka reményeim szerint csak a fáradtság volt, nem pedig egy jó kis megfázás.
- Jó reggelt, Gyönyörű – énekelte bársonyos hangján. Ekkor tűnt csak fel, hogy míg engem csak a vastag paplan takar, rajta teljesen normális ruha van, nem a tegnapi öltöny, hanem egy sötét, szűk farmer egy világoskék pólóval.
- Elmentél? – kérdetem, és hangomon azonnal hallatszódott még akaratlanul is egy kis csalódottság.
- Csak pár percre még pár órája, hogy átöltözzek, és vegyek egy gyors zuhanyt – biztosított édesen mosolyogva, ahogy lehajolt hozzám, és egy lány reggeli csókot nyomott ajkaimra.
- Olyan hosszú a hajad – állapítottam meg halkan kuncogva, ahogy egy puha, göndör tincsét fogtam ujjaim közé.
- Én most szeretem így – vonta meg a vállát.
- Én is – vallottam be mosolyogva. – Csak ne legyen hosszabb, mint az enyém – nevettem halkan. Az én hajam is eléggé megnőtt az elmúlt hónapokban, habár a kemoterápia miatt levágattam még annak idején, de mostanra már egészen a vállam alá értek szőke tincseim. – Találkoztál a reggel Sarah-val vagy Niall-lel? – kérdeztem kíváncsian.
- Nem nevezném igazán találkozásnak. Mindketten aludtak még, mikor odaértem, szerintem éjjel filmezhettek, mert tele volt a tévé előtt minden kajás zacskókkal – mondta, mire halkan felkuncogtam.
- Biztos vagyok benne, hogy ezek ketten nem maradnak sokáig távol egymástól – tippeltem meg, miközben elképzeltem, ahogy azok ketten édesen alszanak a földön, kissé összeölelkezve. - Tudtál beszélni valamelyikükkel?
- Niall-lel, mikor még félálomban volt. Valamit arról hadovált, hogy Sarah-val elmennek az Eiffel-toronyhoz ma, szóval csatlakozhatnánk, de miután már voltunk ott, gondolom, nem tartunk velük.
- Mutathatok neked mást is, annyi minden van még itt, Párizsban. De itt is maradhatunk – hunytam le a szemem, miközben magamba szívtam bódító illatát.
- Támogatnám az ötletet – fonta szorosabban körém karjait, miközben egy lágy puszit lehet fülem tövébe.
- Minden rendben köztetek Niall-lel, igaz? – kérdeztem felnézve rá, mert eszembe jutott, hogyan is hagytam őket ott a reptéren még hónapokkal ezelőtt.
- Persze – bólintott egy aprót, miközben jókedve egy pillanatra sem ingott meg, ami csak azt jelentette, hogy már régen túl vannak az incidensen, én pedig emiatt felhőtlenül boldog voltam. – Akkor csak elborult az agyam, és nem gondolkoztam normálisan.
- De akkor is azt gondolni, hogy Niall belém van zúgva… - csóváltam meg a fejem hitetlenkedve.
- Őrültség volt, tudom. De kétségbe voltam esve, hogy elmész, és nem akartam elfogadni, hogy csakis azért, mert mi már nem vagyunk jók együtt, így próbáltam valakire rákenni az egészet – vallotta be. – Azóta is én fizetem Niall minden ebédjét. Szeretem a Nando’s-t, de öt hónap után még a csirkét és a krumplit is meg lehet unni. Csak azt nem értem, Niall hogy nem került még kórházba – bosszankodott kissé, én pedig csak halkan kuncogtam mellkasába. – A kórházról jut eszembe! Jársz rendesen a vizsgálatokra, ugye? – kérdezte Harry, ahogy a lehető legközelebb húzódott hozzám.
- Persze – bólintottam egy aprót. – Remélem, hogy szerencsém lesz, és soha többé nem kell majd újra befeküdnöm oda, mert már így is többet voltam bent, mint egyesek egész életük során – bosszankodtam.
- A következő alkalom már csak akkor lesz, mikor a kisbabánkra fogsz vigyázni – csúsztatta kezét finoman a hasamra.
- Szeretnéd? Mindazok után, ami történt? – kérdeztem kicsit meglepve.
- Még nem most, de egyszer határozottan igen – válaszolta. – Nem azt mondom, hogy már sosem gondolák rá, és sikerült elfelejtenem, de azaz időszak csak rádöbbentett, hogy mennyire is szeretném ezt az egészet veled együtt.
- Jó ezt hallani – vallottam be. – Most minden olyan tökéletes, de mikor fog valami megint elromlani? – kérdeztem kissé bosszúsan.
- Tanultunk a hibáinkból, és nem fogjuk őket elkövetni újra. Én sem foglak soha többé elengedni.
- És nincs benned semmi félelem? Hiszen annyi rossz történt már velünk.
- Ez egyetlen, amitől félek, hogy egyszer csak meggondolod magad, és újra faképnél hagysz – vallotta szomorú szemekkel.
- Harry, nem foglak elhagyni – emelkedtem fel kissé párnáimról, miközben szorosan fogtam magam köré a takarót. – Ígérem.
- És ha ez nekem már nem elég? – kérdezte, és felült velem szemben. – Az ígéretet olyan könnyű megszegni. Nekem valami biztosabb kell.
- Valami biztosabb? – húztam fel a szemöldököm kíváncsian. – Mit szeretnél Harry?
- Gyere hozzám. Legyél a feleségem. – Szavai hirtelen csaptak még, és először nem is hittem a fülemnek. Úgy éreztem, mintha még mindig álmodnék, és vártam, hogy végre felébredjek.
- Mi? Nem! Te teljesen bediliztél! – szólaltam meg kikerekedett szemekkel, és kimásztam az ágyból, hogy gyorsan felöltözzek.
- Miért? Mi ilyen nagyon hihetetlen ebben az egészben? – kérdezte kissé csalódottan és sértetten.
- Harry, tizenkilenc vagyok, te lassan húsz. Nem házasodhatunk össze! – fakadtam ki, ahogy nadrágomat húztam magamra. – Azt mondtuk, hogy kis lépésekben fogunk haladni, nem? Te pedig most a közepébe ugrasztasz bele mindkettőnket.
- A tegnap este megváltoztatta a véleményemet – állt fel. – Tudom, hogy hirtelen érintett most ez az egész, de abban is biztos vagyok, hogy mi összetartozunk. Hát nem érezted tegnap? Neked az nem jelentett semmit?
- De, Harry. Nagyon is sokat jelentett, de akkor sem lehetünk ilyen meggondolatlanok, hiszen alig csak pár órá…
- Ha megint arra hivatkozol, hogy talán megváltozunk, akkor nagyon gyorsan verd ki a fejedből. Tudom, Ash, hogy ugyanazt érzed, amit én is érzek irántad, még ha nem is akarod egyelőre bevallani. Én pedig túl sokat vártam már így is rád. Az elmúlt öt hónapban nyomorultul éreztem magam nélküled, és soha többé nem vagyok hajlandó átmenni ezen.
- És miért nem elég csak az ígéretem? Miért nem bízol a szavamban? – ráncoltam össze szemöldökömet.
- Hányszor ígérted már meg nekem ugyanezt, és mégis hányszor elhagytál. Nekem már több kell, mint az ígérted. Magamhoz akarlak kötni, hogy egy buta ötlet vagy hirtelen gondolat ne tudjon közénk állni.
- Miért, azt hiszed talán, hogy nekem olyan nagyon egyszerű volt? – nevettem fel keserűen. – Szerinted nekem nem tört össze a szívem minden alkalommal, mikor már lányoknak fogtad a kezét, vagy csókoltad őket? Tegnap pedig megjelensz itt, és felborítod az érzelmeimet. Először hidegen viselkedsz, majd hirtelen már őrülten szerelmes vagy belém, most pedig megkéred a kezem. Én nem tudom tartani ezt a tempót. Fontos vagy nekem, de most annyira össze vagyok zavarodva, és fogalmam sincs, hogy mi a következő lépés. Annyi hibát követtem már el, hogy szeretnék végre helyesen cselekedni – halkult el a hangom.
- Mindig abból adódott a hiba, hogy a fejedre hallgattál. Mi lenne, ha végre azt is megértenéd, amit a szíved mond? – kérdezte lágyan, ahogy elém lépett, és összekulcsolva ujjainkat finoman köröket rajzolt a kézfejemre.
- Az agyam azt mondja, hogy hatalmas nagy őrültség lenne igent mondani – vallottam be egy kis csend után. – A szívem pedig, hogy nehogy hozzámenjek valakihez, aki még rendes lánykérésre sem veszi a fáradtságot – néztem rá szúrósan, és hátat fordítva neki a konyhába igyekeztem. Hallottam még, hogy halkan nevet a halóban, majd követni kezdett.
- Szóval ezt szeretnéd? Egy gyűrűt? – kérdezte, miközben láthatóan jót mulatott rajtam.
- Hát, minimum! Nem vagyok én olyan „modern” lány, hogy egy „gyere hozzám”-ra rögtön rohanjak is a templomba – mondtam, miközben tojást vettem ki a hűtőből.
- Ha ezt tudom, esküszöm, veszek még gyűrűt is – nevetett fel halkan.
- Harry, most komolyan – fordultam felé egy pillanatra. – Gondolkodnom kell. Át kell gondolnom ezt az egészet. Fogalmam sincs, hogy mi lenne a helyes ebben a helyzetben, és félek, hogy rossz döntést hozok. Egy kis időt kérek.
- Én pedig azt, hogy ne kombináld túl a dolgot – ült le sóhajtva a konyhaasztalhoz. – Szükségünk van egymásra, nekem pedig egy kis biztosítékra, hogy tényleg az enyém leszel. Adok neked időt, de tényleg csak egy keveset, mert döntened kell.
- Köszönöm – sóhajtottam egy aprót gondterhelten.
- Ash… - állt fel az asztaltól hirtelen, és mögém lépett átkarolva a derekamat. – Nem akarom, hogy elrontsa ez az egész ezt a pár napot, rendben?
- Persze, csak kicsit hirtelen jött ez a dolog – vallottam be, miközben elkezdtem felkeverni a tojást.
- Akkor csak felejtsd el egy kis időre, és emészd, de csak akkor válaszolj, ha tényleg biztos vagy benne.
- Rendben – bólintottam egy aprót, miközben Harry egy lágy csókot nyomott az arcomra, majd nyakam hajlatába.
- Kell segítség? – kérdezte egy pár másodperc múlva.
- Felvágatod a sonkát? – adtam a kezébe egy kést, és vágódeszkát.
- Mit is csinálunk most? – kérdezte, miközben szorgalmasan munkához látott.
- Omlettet.
- Biztos vagy te ebben? – húzta fel a szemöldökét kérdőn, kissé bizalmatlanul.
- Harry, egy hónapig a nagyszüleinél laktam, és ragadt rám valami.
- Ragadt rád valami? – kérdezte, miközben láthatóan jót mulatott rajtam, és nem igazán hitt nekem.
- Meg lennél lepve.
- Igazán? Szóval ezért nem haltál éhen teljesen egyedül?
- Ezt sértésnek veszem! – böktem oldalba finoman, de közben nehezen fojtottam vissza mosolyomat.
- Ne vedd a szívedre, de fél éve még a zacskós levest is sikerült tönkretenned, most pedig egy omlettel próbálkozol, és kissé félek, hogy a mai napon nem sok mindent fogok enni – vallotta be.
- Tudod, nem mindenki a szexuális életén keresztül vezeti le a szerelmi fájdalmat – szűkültek össze szemeim, miközben szúrósan néztem rá. – Én megtanultam főzni és úszni veled ellentétben, aki minden második lányt megfektetett.
- Rendben ezt megérdemeltem – biccentett egy aprót. – De te voltál hosszú hónapok után az első, akihez vissza is mentem – kacsintott felém, én pedig csak rosszallóan, de mégis mosolyogva csóváltam meg a fejem.
Harry figyelmesen követte tekintetével mozdulataimat, mintha attól félne, hogy bármelyik percben lángra kaphatok a tűzhely mellett. Azonban az omlettben nagy gyakorlatom volt, és több tucat tojást tudhattam már magam mögött szénné égve a kukában. Viszont még csak az első tojást csúsztattam át egy tányérra, mikor a csengőt hallottam meg. Sietve gondolkoztam el, hogy ki látogathat meg ilyenkor, hiszen a nagyiék még nem érhettek vissza Párizsba, Niall és Sarah pedig elvileg az Eiffel-tornyot látogatják éppen. Azonban egy pillanat múlva kikerekedtek szemeim, és beugrott valami.
- Harry! Milyen nap van ma? – kérdeztem kissé bepánikolva.
- Öhm… Hétfő.
- Ó, Istenem! – csaptam a homlokomra idegesen. – Tíztől órám van, de teljesen kiment a fejemből – hadartam.
- Semmi gond, Ash – nevetett fel Harry. – Ezt majd én befejezem, te pedig csak csináld, amit szoktál – vette át tőlem a kezemben lévő lapátkanalat.
- Köszönöm, imádlak – adtam egy gyors csókot az arcára, majd sietve indultam a bejárati ajtó felé. Gyorsan még egy pillantást vetettem a tükörbe, és kicsit beletúrtam enyhén kócos hajamba, hogy ne nézzek ki úgy, mintha csak pár perce keltem volna ki az ágyból, ami igazából meg is történt.
Kicsit zavarban voltam, hiszen eddig még sosem fordult velem elő, hogy elfelejtkeztem volna egy órámról, de Harry valahogy teljesen felforgatta az életemet és az érzelmeimet alig fél nap alatt.
- Áh, szia Colette! – tártam nagyra az ajtót, és köszöntöttem a lányt, aki tizenkét éves magántanuló létére már egyedül, szülői kíséret nélkül járt hozzám. Egy fél nap alatt annyira megszoktam az angolt, hogy most megint furcsa volt francia szavakat használni. – Gyere csak beljebb!
- Jó napot, Miss Higgins! – mosolyogott rám édesen a vörös kislány.
- Bonjour Mademoiselle! – jött ki Harry a konyhából, és sugárzó mosolyt villantott a kislány felé, aki egy pillanat alatt lefagyott, és kiejtette kabátját a kezéből, amiből épp csak kibújt.
- Bo-bonjour – dadogta kikerekedett szemekkel. Valamiért kezdtem azt hinni, hogy egy kis rajongóval van dolgunk.
- Kész van a reggeli, Tanár néni – mosolygott rám Harry. – Különben is, kell az energia munka előtt.
- Colette, nem lenne kedved egy kis teához vagy valami tízóraihoz, mielőtt kezdünk. Úgy is fel kell melegíteni azokat a megfagyott ujjakat – fordítottam a kislánynak, aki csak egy aprót bólintott még mindig teljesen lefagyva, én pedig mosolyomat elfojtva vezettem őt be, a konyhába.

- Még hányan vannak hátra? – kérdezte Harry az ajtófélfának támaszkodva, miután Colette egy közös képpel és autogrammal, valamint hatalmas mosollyal az arcán ment ki az ajtón.
- Még ketten jönnek. Elvileg tíz perc múlva egy kisfiú. Nagyon imádnivaló – áradoztam, ahogy leültem egy pillanatra a kanapéra.
- Akkor azt hiszem, nem zavarok be, hogy tudjatok dolgozni is – mondta, mire halkan felnevettem, hiszen az előző kislánnyal még a zongora közelébe sem kerültünk.
- Akkor az étteremben találkozunk? – kérdeztem.
- Eljövök érted fél hétre.
- Rendben, köszönöm – mosolyodtam el lágyan. - Mennyire kell kiöltözni? Milyen helyre megyünk?
- Szerintem semmi elegáns nem kell, csak valami csinos – lépett közelebb hozzám.
- Akkor fél hétkor – adtam egy lágy csókot ajkaira, ahogy lehajolt hozzám.
- Szeretlek – súgta a fülembe lágyan, és kissé csalódottan nézett, mikor nem válaszoltam neki, csak halványan elmosolyodtam. Még egy puszit nyomott az orrom hegyére, és visszaintegetett az ajtóból, majd már távozott is. Már most hiányzott, de valahogy valami furcsa, kellemetlen érzés mart a lelkembe. Felpattantam kanapéról, és sietve szaladtam a folyosó felé, de Harry sehol sem volt már, így visszaszaladtam a lakásba egyenesen az ablakhoz, és szélesre tártam azt.
- Harry! – kiabáltam kihajolva a fagyos levegőbe a másodikról. A Göndörke épp egy taxi felé sétált, de kiabálásomra visszafordult, és megtalált szemeivel.
- Te meg mit csinálsz? Teljesen meg fogsz fázni! – szólt fel kissé rosszallóan, de mégis nevetve.
- Csak azt akarom mondani, hogy… hogy én is téged.
- Te is engem mit? – húzta fel a szemöldökét.
- Én is szeretlek - mondtam talán kicsit túl halkan.
- Tessék? Nem hallom egészen tisztán – ráncolta össze szemöldökét. Sietve néztem körbe, és örültem, hogy senki sincs éppen az amúgy általában forgalmas utcán.
- Szeretlek – mondtam már valamivel hangosabban.
- Mit szeletelsz? – húzta fel a szemöldökét. – Nem vagyok éhes, köszönöm. – Annyira tudtam, hogy csak játszadozik velem.
- Menj a fenébe, Styles! – nevettem fel. – Este találkozunk! – kezdtem volna becsukni az ablakot, mikor gyorsan utánam szólt.
- Én is szeretlek, Ash! – kiabálta, hogy teljesen tisztán hallottam.
- Szeretlek, Harry – mosolyogtam vadul, ahogy újra felé fordultam.
- Hogy is mondjátok itt? Je t'aime, ma chérie! – vigyorgott, és szeme jobban csillogott, mint az éjszaka frissen esett hó.
- Szeretlek, te bolond! – kiáltottam teljes szívből. – Este találkozunk! – dobtam még neki egy gyorsan puszit, majd visszamenekültem a melegbe hatalmas, levakarhatatlan vigyorral az arcomon.

- Jó estét! – köszöntött minket hét óra után pár perccel egy mosolygós pincérnő, mikor Harryvel megérkeztünk az étterembe.
- Jó estét – mosolyogtam én is, és mindketten átadtuk kabátjainkat. Tanulva tegnap esti hibámból most egy elegánsabb nadrágot vettem fel, így legalább nem is fagytam meg, míg elértünk a taxitól a kis étteremig, ami messze nem volt olyan elegáns, mint a tegnapi esti Eiffel-torony tetején, de igazából tetszett nekem az otthonos hangulata. Sosem szerettem olyan nagyon kiöltözni, maximum csak pár alkalommal az évben. Jobban szerettem, ha nem kell szűk ruhában feszengnem, hanem egyszerűen magamat elengedve jól érzem magam.
Összekulcsolt kezekkel mentünk lefoglalt asztalunkhoz, ahol természetesen már vártak ránk barátaink, hiszen Niall mindig benne volt egy jó kis evésben. Azonnal összefont ujjainkra vetették tekintetüket, és egy hatalmas pacsit nyomtak le egymásnak, nekem pedig muszáj volt felkuncognom.
- Helló, szerelmes pár – köszönt Sarah, és őszintén boldog mosoly ült ki az arcára. Egy-egy hosszú öleléssel köszöntöttük őket, majd helyet is foglaltunk a tegnap esti ülésrend szerint, egymással szemben. A hangulat ez alkalommal sokkal felszabadultabb volt, mint egy nappal ezelőtt. Niall és Sarah élménybeszámolóit hallgattuk, miközben lopva egy-egy szerelmes pillantást vetettünk egymás felé.
- Nem megyünk ki egy kicsit a teraszra? – kérdezte Harry, miután már desszertjeinket is elfogyasztottuk.
- Jó ötlet. Nem árt egy kis mozgás ennyi kaja után – nyújtotta ki lábait Niall. Sarah-val felálltunk az asztaltól, én Harry kezét fogtam meg, míg ő a szöszi mellé lépett.
Kiléptünk a kis, üveggel fedett teraszra, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a hóval betakart Párizsra. Csodálatos volt Harry karjai közt állni, még ha nem is volt hideg, de természetesen a szép pillanatot Niallnek muszáj volt megszakítania.
- Na, most már mehetünk? – kérdezte, és úgy gondolom, őt egyáltalán nem kötötte le a romantikus pillanat.
- Még egy perc – engedett el Harry, majd csendesen becsukta magunk mögött a terasz ajtaját. Nem tudtam, mire készül, de azonnal megértettem, ahogy felém lépett, és letérdelt előttem. Sarah halkan felsikkantott, én pedig kikerekedett szemekkel bámultam a Göndörkére, és imádkoztam, hogy az egész csak egy hatalmas félreértés legyen. Azonban összeszűkült a gyomrom, és hányingerem lett, mikor elővett a zsebéből egy apró bíborszínű bársonydobozt.
-  Harry… - motyogtam, de elhalt a hangom.
- Ash… - lehelte, ahogy csillogó szemekkel nézett fel rám. – Tudom, mit gondolsz most, hogy fiatalok vagyunk, és őrültség ez az egész, de engem nem érdekel, hogy mit gondolnak mások. Magam mellett akarlak tudni, és egyszerűen csak boldoggá tenni téged. Nem akarok semmit sem felejteni, ami velünk történt, csak minden rosszat felülírni, valami csodás élménnyel. Van még min dolgoznunk, és habár annyi minden akadály után valahogy mindig visszataláltunk egymáshoz, nem akarok többé egy percet sem nélküled lenni. Kérlek, csak hallgass a szívedre, és ne gondolkozz túl sokat. Csak tegyél engem a világ legszerencsésebb bolondjává azzal, hogy hozzám jössz. Szeretlek, Ashlyn Isabella Higgins, és örökké veled akarok lenni. Teljes szívemből kérlek, hogy engedd, hogy boldoggá tegyelek. Légy a feleségem – nézett mélyen könnyes szemeimbe.
Annyira nem volt fair ez az egész. Döntés elé állított, és ehhez kellett neki Niall és Sarah közönsége is. A finom bársonydobozt felnyitotta, és remegő ujjaim közé helyezte. A gyűrű egyszerűen gyönyörű volt azzal a nagy gyémánttal a közepén és a többi kicsi kővel kirakva az oldalán. Segítségért esedezve néztem fel Sarah-ra, akinek arcán csak egy hatalmas mosoly ült. Ő is cserbenhagyott engem.
- Szeretlek, Ash. Mindennél jobban – suttogta Harry, és kis kétségbeesés ült ki vonásaira. – Kérlek. Könyörgöm, hogy mondj igen.
- Harry… - súgtam remegő hangon, és könnyek kezdtem el záporozni arcomról. – Igen – szipogtam, és mondtam ki az első szót, ami a nyelvemen volt már oly régóta. – Hozzád megyek.
- Ó, Ash – pattant fel azonnal térdeiről, és szorosan ölelt magához.
- Miért csináltad ezt? – kérdeztem sírva, ahogy szorosan bújtattam arcomat ingébe.
- Muszáj volt választás elé állítanom téged – súgta. – Sajnálom, de nem tudtam kivárni, hogy túlságosan átgondold, és esetleg rosszul dönts.
- Annyira utállak most – szipogtam.
- Talán meg is érdemlem, de ha ez megnyugtat elég nyomorultul éreztem magam, mikor azt hittem, hogy újból vissza fogsz utasítani – mondta kis könnyedséggel és megkönnyebbüléssel a hangjában. – De legalább tetszik? – kérdezte, ahogy kivette kis dobozt remegő kezemből, és újra felnyitotta.
- Csodálatos – vallottam be.
- Egész Párizs végigjártam, míg meg nem találtam a tökéleteset, de még így sem olyan gyönyörű, mint te vagy.
- Ne bókolj, Harry, mert most nagyon nem szeretlek - néztem rá szúrósan.
- De legalább felhúzod? – kérdezte kisfiús lelkesedéssel. Egy aprót bólintottam, és felé nyújtottam kezemet, ő pedig édes mosollyal arcán húzta fel a gyűrűt az ujjamra. Gyönyörű volt, ezt meg kell hagyni, de akkor is szörnyen dühös voltam Harryre, még ha belül majd kiszakadt a szívem a boldogságtól. Tudom, hogy ez kellett nekem. Egy kis nyomás, hogy kimondjam, ami igazán szeretnék, de akkor is csúnya dolog volt ez tőle.
- Hol vannak Sarah-ék? – kérdeztem, miközben letöröltem könnyeimet, hiszen a két jómadár, már valahova el is tűnt.
- Visszamentek a hotelbe, gondolom – vonta meg vállát, és csak nehezen tudta levenni a szemét kezemről.
- Köszönöm – nézett fel rám, és édes mosolyával meglágyította a szívemet. – Nem fogod megbánni, ezt megígérhetem.
- Tudom, Harry. Tudom, hogy melletted lehetek csak igazán boldog, hiszen már most boldog vagyok – vallottam be, ahogy mosolyogva néztem fel rá, miután végre bosszúságom lecsillapodott, és már csal öröm maradt a helyében. - De muszáj még megbeszélnünk pár dolgot. – Egy aprót bólintott, és kíváncsian nézett rám. – Mi lesz, ha ti holnap délután visszamentek a turnéra? – komolyodtam el pillanat alatt.
- Jöhetsz velünk, ez nem probléma.
- Nem mehetek veletek a turnéra, Harry – csóváltam meg a fejem. – Az utazgatás a te munkád, és nem pedig az enyém.
- Akkor marad a terv, amit még öt hónappal ezelőtt megbeszéltünk. Te meglátogatsz engem, mikor csak tudsz, én pedig minden szünetben hazajövök.
- Harry – sóhajtottam egy nagyot. – Én nem megyek vissza veletek Londonba.
- Tessék? – kerekedtek el a szemei.
- Nekem most már itt van az életem. Pár hónapja minden hívó szóra hazarohantam volna, de mostanra sikerült beilleszkednem, és nem hagyhatok magam mögött mindent. Tanítványaim vannak, terveim, és már a sulit is kinéztem magamnak, ahova az év végén beiratkozom.
- Kell lennie valami megoldásnak – engedett el, és gondterhelt arccal támaszkodott a terasz fém korlátjának. – Csak most még nem tudom… – csóválta meg lehajtott fejét, és erősen gondolkozott valami megoldás reményében. – Nem tudom, Ash! Csak gyere velünk holnap haza. Elintézünk addig mindent.
- Harry, nem tehetem meg. Nem hagyhatom a cserben a tanítványaimat. Ezt az évet még végig kell vinnem velük, hogy átadhassam őket másnak.
- Nem akarsz igazán velem jönni, ugye? – nézett fel rám fájdalmasan.
- Harry… - fogtam meg a kezét. – Veled akarok lenni. Szeretlek, és igent mondtam épp az előbb. Ez nem elég bizonyíték? – A kapcsolatunkban mindig én voltam a bizonytalan fél, Harry pedig mindig a biztos pontot adta a számomra, most azonban mindketten elég kétségbeesettek voltunk.
- De annyira már nem szeretsz, hogy velem legyél…
- Harry, hányszor kértem én tőled, hogy add fel miattam azt, amit szeretsz? – kérdeztem halkan. Megértette, hogy mit akarok ezzel, és kissé szégyenkezve sütötte le szemeit.
- Én csak veled akarok lenni...
- Tudom, ahogy én is veled, de meg kell értened, hogy nem lehetek felelőtlen. Nem hagyhatok minden hátra egy pillanat alatt.
- Ennek ellenére engem ott hagytál Londonban, mire egyet pisloghattam volna.
- Harry, kérlek, ezt már megbeszéltük. Ne légy igazságtalan – szóltam lágyan, mert meg akartam vele értetni a helyzetet. – Veled akarok lenni mindennél jobban. A tiéd vagyok, ez a bizonyíték – mutattam fel gyűrűs kezemet. – Utáltam az elmúlt öt hónapot nélküled, és nem akarok többé egyedül lenni, de más mellett sem.
- Akkor mit szeretnél? Mit csináljunk? Mit tehetnék én?  - kérdezte, ahogy arcomra simította kezét, és segélykérőn nézett a szemembe.
- Adj nekem időt.
- Időt? – nevetett fel keserűen. - Vagyis arra kérsz, hogy újból és újból szegjem meg az ígéretemet. 
- Csak annyi időt szeretnék Annyit amennyi ahhoz szükséges, hogy itt rendbe tegyek mindent – győzködtem. – Nem tudnék úgy nyugodt szívvel hazamenni, hogy lezáratlan ügyeket hagyok magam mögött. Nem akarom, hogy ez a sok kisgyerek csalódjon bennem.
- Akkor mennyit? Mennyi időt kérsz? – kérdezte, ahogy eltávolodott tőlem, és ez fájt. – Annyi időt adtam már neked, Ash, és az én határaim is végesek.
- Amíg el nem rendezek mindent.
- Ez nekem nem elég - rázta meg a fejét. – Megértelek, de neked is meg kell értened engem. Nem várhatok örökké rád, ezt nem várhatod el tőlem.
- Nem is várom el – mondtam halkan.
- Akkor fél év. Ha augusztusig nem jössz vissza, akkor az azt fogja jelenteni, hogy nem akarod ezt köztünk ilyen áron, én pedig elfogadom, és el foglak felejteni. Ha legkésőbb hat hónap múlva nem ülsz fel egy gépre London felé, akkor köztünk vége – mondta szigorúan.
- Miért csinálod ezt, Harry? – sírtam.
- Mert szeretlek, és nem bírnám ki, ha egyszer végül apádtól kellene megtudnom, hogy már valami Pedroval vagy, míg én még mindig csak rád várok. Nem kérem, hogy ígérd meg, hogy ott leszel, de bízom benne, hogy jelent az valamit, hogy elfogadtad azt a gyűrűt.
- Én így nem tudnám hordani – ráztam meg a fejem, ahogy potyogtam könnyeim. – Visszaadom. De csak augusztusig – erőltettem magamra egy kis mosolyt, és remegő ujjakkal húztam le alig egy órája kapott gyűrűmet, és Harry kezébe ejtettem.
- Ne – rázta meg a fejét. – Nálad van a legjobb helyen. – Nyakam mögé nyúlt, és kikapcsolta ezüstláncomat. Először nem értettem, hogy mire készül, de tette azonnal értelmet nyert számomra, mikor medálként fűzte a gyűrűt a kis láncra, és újra a nyakamba tette. Egy hosszú puszit nyomott a csillogó ékszerre, majd szomorúan nézett a szemembe. – Csak hogy emlékeztessen arra, hogy mi is a tét, és mit adsz fel. 
- Szeretlek, Harry – súgtam, és szorosan öleltem őt, ahogy felpipiskedve könnyeimtől sós csókot nyomtam puha szájára.
- Tudom – mormolta ajkaimra. – És remélem, hogy ez épp elég lesz – karolta át derekamat, és szorosan húzott magához. – El sem hiszem, hogy a búcsúig jutottunk el egy kérdés és egy gyűrű miatt – mondta halkan, én pedig szipogva bújtam mellkasához. – Köszönöm, hogy pár percig a világ legboldogabb emberévé tettél azzal, hogy a menyasszonyom voltál – suttogta megtörten.
Fogalmam sem volt, hogy lett hirtelen megint minden ilyen fájdalmas. Nemrég még Harry boldog jegyese voltam, most pedig mindketten össze voltunk törve, és úgy szorítottuk egymást, hogy ne essünk darabokra. Hosszasan álltunk ott, a teraszon, és nem mertünk megmozdulni, nehogy elmúljon a varázs. Tudtuk, ha most elengedjük egymást, akkor már nincs visszaút, és sok időre kell búcsút mondanunk egymásnak. Talán nem örökre, de hat keserves hónapra biztosan.


Ui.: Utolsó előtti rész... :( Vasárnap jön az epilógusszerűség, és vége a Summer '09-nak. Lassan két éve írom ezt a blogot, és hiányozni fog... :'(

62 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Jajj de jo resz lett a *-* mar nem tudom miota irni szeretnek egy kommentet de mindig mire odaig jutok mar azt hiszem tul keso .. Na most eljott a pillanat,hogy irjak. Nagyon jol kitalaltad ezt a tortenetet remelem a masik is legalabb ilyen jo lesz *-* nagyon varom is meg nagyon nem is varom az epilogust.. Nemsokara vege ennek a nagyszeru tortenetnek. Kivanok neked sok jot az eletben es egyszer az egyik konyv boritojan szeretnem majd a te nevedet latnii!! Puszii

      Törlés
    2. Gratulálok! :)) Nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen, hogy írtál! <3
      Nem hinném, hogy valaha könyvet írnék, én azt hiszem, maradok a bloglásnál. :)) Igyekszem nem csalódást okozni az epilógussal és a követekező blogommal sem. :))

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Könyvbe kéne foglalni olyan gyönyörű!

      Törlés
    2. Nem hinném, hogy ez valaha is megvalósulna, de nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen. <33

      Törlés
  3. Aaaaaaaa,ez nagyon jooooooo!!!!!!!! <3

    VálaszTörlés
  4. Istenem, de imádom/ imádtam. Csak most kezdem felfogni, hogy lassan vége. Főleg akkor amikor az volt a téma még az elején, hogy más fél éve mi és hogyan történt és ennek milyen következményei lettek. Nem tervezek most, nagyon sokat írni, azt majd a végén. Akkor teljesen összegzem a véleményem ezzel kapcsolatban és nem tudom ki még az, de én bátran mondhatom, hogy teljesen az elejétől vagyok veled és a sztorival. Biztos hiányozni fog, de élve Máté Péter szavaival : " Egyszer véget ér.."

    VálaszTörlés
  5. À nem hizem el komolyan azt hittem haza megy vele! :'
    De atol fugg nagyon jo lett de a kovi resz akkor mar az epilogus lesz? :).Niki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett. :) Nem volt prológus, szóval ez inkább csak egy ilyen epilógusszerű utolsó fejezet lesz. :)

      Törlés
  6. Drágaságom ♥!

    Te-jó-ég! Mindjárt elbőgöm magam, pedig rohadtul nem akartam... Ah, miért csinálod ezt velem/velünk? Egy hétig őrlődni a tudatban, miszerint Ash visszamegy-e fél év múlva Londonba vagy sem... Nem igazság! Mondjuk számítottam rá, hogy Ashlyn nem adja meg magát olyan könnyen, de hogy így kicseszni szegény Haz-al? Be le sem merek gondolni, mi lesz itt jövő vasárnap :3 Néhány olvasó biztosan törni és zúzni fog, az hét szentség :3

    Tűkön ülve és picit szomorúan várom a folytatást ♥! További jó éjt és sok-sok erőt a jövő héthez ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Drága, nagyon, de nagyon! <33 Ez lesz ebben a blogban az utolsó ilyen megvárakoztatás, ezt megígérhetem. Az újban pedig majd kezdődik minden elölről.. :D Azért szerintem Ash-nek is van igaza a dologban, de persze azért Harrynek is elég szerencsétlenül jött ki a dolog. :)) Igyekszem a bloghoz méltó véget írni, ígérem. :))
      Neked is szép hetet, és jó Mikulást kívánok! :))
      xxx, <33

      Törlés
  7. Nagyon Jó lett Imádom kérlek legyen happy end. vége Kérlek ♥ ♥ Kérlek

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. <33 Majd vasárnap meglátjuk! ;)

      Törlés
  8. Ó te jó ég!!*o* ez a rész..ez..ez valami felfoghatatlan. Ilyet még egyik részednél sem éreztem. Olyan valóságossá vált minden.. Olyan hihetetlen! Az elején izgultam, utana aggódtam, majd örültem, aztán jött az eszeveszett vigyorgás és legvégül a letörtség..:$ az hogy Harry megkérte Ash kezét..*o* bevallom csak az epilógusban számítottam rá.
    A rész hosszúságának pedig külön örültem. Extra hosszú utolsó előtti rész a Summer '09 -ból!!*---* IMÁDTAM!<3 nem csak ezt a részt, az egész blogot. És most a tudat, hogy már csak egy rész és vége, bevallom kissé letört. Főleg így, hogy még mindig nem lehetek biztos a Happy End!-ben... Pedig Ash és Harry megérdemlik, hogy végre gond nélkül együtt legyenek.. Annyira remélem, hogy úgy lesz vége ahogy gondolom:$
    De ez a rész most kicsit felkavart. Olyan rossz, hogy szeretik egymást, Harry megkérte Ash kezét, de a helyzet még is bizonytalan.. Utálom Párizst...:$ :D
    És most egy teljes hétig azon törhetem magam, hogy mi lesz a vége...:o Utállak, de egyben imádlak!!!<3333 :*
    Nagyon várom az epilógust!!*--* <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon drága vagy. <3 Köszönöm szépen. <33
      Örülök, hogy sikerült meglepnem titeket, nem szeretek kiszámítható lenni. :D Egyelőre nem árulok el semmit, de a vasárnap már úgy sincs olyan nagyon messze. :)) Nagyon imádlak, még egyszer köszönöm szépen! <33

      Törlés
  9. Ez nem lehet igaz :O Nem teheted ezt meg velünk naa :O sírok most is és van egy olyan érzésem, hogy sírni fogok jövő héten is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsánat, de nem akartam, hogy nagyon kiszámítható legyen a blog vége. :D Igyekszem valami jó kis befejezést írni nektek, ígérem! :))

      Törlés
  10. Nemaaaaaar ez most komoly? Azt hittem haza megy Harry-vel.... de most rosz kedvem van tegnap egesz este neztem a telom aztan almos lettem es elaludtam.. de most direkt hamar keltem hogy el tudjam olvasni... kovi reszt hozd hamar
    Puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én soha nem adom könnyen a boldogságot, de hisz ezt már úgy is tudjátok rólam. ;) Próbálok sietni, ígérem! :))

      Törlés
    2. Okeee de legyen nagyon boldog vege mert tul sokat sirtam a blog miatt es sztem nem csak en bogtem vegig az esteket vagy boldogsagtol vagy szomorusagtol.... nagyon szeretem ez a blogot es nagyon fog hianyozni ha befejezed .... es igen erre mindenki rajott hogy nem adod konnyen a boldogsagot.... kuzdjon csak Harry es Ash a boldogsagert
      Ahhhhhwww de varom mar a vasarnapot!
      Sok puszi:Adyka

      Törlés
  11. istenem :'( juliusban kezdtem a blogot de megis annyira hianyozni fog :c a resz pedig csodas lett mint mindig <3
    Bia xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy júliusban idetaláltál, és azt a sok szép kommentet, amit hagytál nekem. :)) Köszönöm szépen. <33

      Törlés
  12. Tudom, hogy direkt csinalod. Ezt az egesz szenvedos dolgot. Ha Hashek szenvednek, akkor mi is, Ez igazsagtalansag. Egyikunk se szenvedjen.
    Oke, en elnezo vagyok. Megertem, hogy az eoilogus elott kell egy fordulat, DE NE EKKORA! eskuszom mindjart felakasztom magam a diofankra. es az lesz rairva a sirkovemre, hogy "nyugodjon bekeben. meghalt a tulsagosan izgalmas es idegtepo blog epilogus elotti reszebe" rest in peace.
    Es elrontottal egy romantikus pillanatot. Remelem azert, ha neked megkerik a kezed, akkor nem igazan fogsz nemet mondani, es nem egy hulye medalnak fogod hasznalni egy hulye nyaklancon. Ahj, tul sok a drama, bebi. Ajanlom, hogy a kovetkezo blogod ne legyen ilyen szivszaggato, borzalmasan romantikus, aztan meg tulsagosan idegtepoen depresszios.En most megmondom neked, hogy a kovetkezo resz ott fog kezdodni, hogy hat honappal kesobb. Es Ash harold hazanal all. es trallala minden happy. Najo, az nem te lennel es ez felelmetes, mert mar nem tudom mit higyjek mit fogsz tenni velnuk az epinel.
    Nagyon ajanlom, hogy nem depiend legyen!
    A masik meg a Sarah Niall kapcsolat. Dik, mondom mi ez! Ugyid egyutt lesznek, ezt mindenki tudja. MINDENKI.
    Bonyodalmak bonyodalmak hatan.
    Szetrobban a fejem, beteg agyok, mint az atom, elhasznaltam egy szazas zsepit, de ezek mind eltorpulnek a resz mellett. felhaborito, komolyan.
    5 NAP VAN A SZULINAPOMIG, UGYHOGY AJANLOM, NAGYOOON AJANLOM, HOGY AZ UTANA KOVETKEZO VASARNAP, VAGYIS A MASODIK ADVENT VASARNAPON, NE EGY DEPRESSZIOS ES SIROS EPULOGUST KAPJUNK!

    es most vedd fenyegetesnek.

    de azert szeretlek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Naa, nem is volt ez annyira vészes! :D És ne tessék, ilyen butaságokat mondani, mert ha fellógatod magad, én depressziós leszek, kinyírom Hash-t, és akkor csak mindenkinek rossz lesz, szóval gondolt meg, mielőtt cselekszel. :D
      Igen, a következő rész egy hat hónappal későbbel fog kezdődni, ezt megígérhetem, a többit pedig majd meglátjuk. ;)
      Ha doktornéni lennék már, akkor tudnék neked jó kis tanácsokat adni megfázás ellen, de így csak annyit mondhatok, hogy: Jobbulást, Esztii! :))
      Tudom, én hogy mikor van a te szülinapod, ne aggódj, már tájékozódtam! ;)

      Törlés
  13. Jajj, te lány! Akárhányszor végig olvasom, mindig elsírom magam.
    Végre Harry megtette a nagy lépést , Ash igent mondott, erre meg ez történik. Gondoltam, hogy nem lesz minden tökkenőmentes.
    Tegnap egy órába telt, hogy elolvassam a részt, lehet a hosszúsága miatt, de lehet, hogy csak egyszerűen azért, mert sok sírás szünetet hagytam.
    Harry-nek igazat adok, hiszen azért öt hónap az sok idő, és nagyon tisztelem, amiért még képes egy fél évet adni a lánynak. El tudom képzelni, mennyire szeretheti Őt. Annyira sajnálom Őt, hogy pár percig még mindenki boldog volt, Ő volt a világ legboldogabb embere, erre Ash nem megye haza Londonba. Igazából ilyen szempontból nem értem, miért mondott a lány igent, hiszen úgy sem lehetnének együtt. Úgy érzem Ash átverte Harry-t. Félreértés ne essék, imádom Őket, és kívánom Harry egy ugyanilyen lányt találjon magának, (persze ne legyen benne ennyi szomorúság kapcsolatukban), de ez akkor sem volt fair számomra.
    Igazából Ash-sel is egyetértek, mert ha belekezdett valamibe, nem lehet csak úgy mindent eldobni, de nem tudom mi lesz ezután, hiszen Ők már jegyesek, de ott van még az a félév, (vagyis egy hét, és az utolsó rész), és nem tudom mik fognak történni Bízom benne, hogy boldogok lesznek, de még mindig ott tartok, hogy jó lenne(vagy nem) , hogy Ash nem megy vissza, és Harry továbblép. Nem tudom, miért, de szeretném ha veszekednének a következő részben.
    Sejtésem szerint Ash visszamegy, persze szerintem stílusosan késve, olyan 1-2 napot, mikor már Harry feladta. Én ezt is ki tudom nézni belőled, de mint írtam, szeretnék veszekedést, meg Harry szemszöget, hogy ezek után, mit gondolhat, de szerintem megint lesz benne egy olyan csavar, amilyen Te vagy!

    Nem várom az utolsó részt, de a követező blogodat annál inkább.
    Szerintem még sosem írtam neked ilyen hosszú kommentet:)
    Puszi, szép hetet! <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uh, Timi, most nagyon megleptél, mert még sosem írtál nekem ilyen hosszú kommentet. Köszönöm szépen. <33
      Azért szerintem Ash nézőpontját sem szabad elfelejteni megvizsgálni. Hónapokig figyelte, ahogy Harry más lányokkal szűri össze a levet, szóval még jó, hogy próbált túllépni, és kialakított magának egy életet Párizsban, amit nem hagyhat ott csak úgy. Ezt nem szabad elfelejteni, de persze Harryt is elég szerencsétlenül érte ez a helyzet, az biztos. :))
      Nem ígérhetek semmit a befejezéssel kapcsolatban, de próbálok valami jó kis epilógust írni nektek, ígérem! ;)
      Még egyszer köszönöm neked ezt a csodás kommentet! <33
      xx, <33

      Törlés
  14. Istenem! Te lány a bolondjàt járatod velünk!Esküszöm azt hittem itt van végre egy boldog rész erre Ash elrontja.Szó sincs róla, hogy nem tetszik a rész, mert imádom.De ezek ketten nem tudnak egymás nélkül élni!!! Ne válaszd szét őket kérlek!

    Nem a befejezést várom, hanem a következő részt, úgy mint minden olvasód.Meg persze a következő blogodat is. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett. Köszönöm szépen. <33 Nem árulhatok el semmit, már úgy is csak pár nap van vasárnapig, én pedig addig már tartom magam. :))

      Törlés
  15. Most miért csinálod ezt mindig velünk? Ez olyan gonosz dolog, de ezért is szeretünk!:D
    A rész meg nagyon is tetszett, csak úgy mint az összes többi, de nagyon sajnálom, hogy vége van ennek a történetnek. Emlékszem, ez volt az első blog, amit el kezdtem olvasni, és most már itt vagyunk. Úristen, alig tudom elhinni!
    Na, és még annyit, hogy remélem, hogy HAPPY END lesz a vége vagy nem leszünk valami jóban!
    :D xoxoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is imádlak Titeket! <3 De azért nem kell annyira meglepődni, hiszen ismertek már engem, sose adtam könnyen azt a boldogságot! ;)
      Nekem is elég hihetetlen, hogy már az utolsó előtti résznél tartunk, de annál jobban várom, hogy elkezdhessen az új blogomat. :))
      Igyekszem, hogy ne okozzak csalódást, ígérem! :))

      Törlés
  16. Ohhh :( Egyszerre voltam szomorú, és nagyon boldog is! :D Nagyon tetszett a rész, reméltem, hogy jól alakulnak a dolgok, bár eddig általában Harry mellett álltam, most azt hiszem Ash az akinek igaza van. Nem hagyhat csak úgy mindent hátra. Szóval bármilyen szomorú is lett a rész vége, ez egy jó döntés, és egy jó húzás volt! :) Szerettem olvasni, főleg, hogy ilyen hosszúra sikeredett!
    Alig várom a végét, túl kíváncsi vagyok, még akkor is, ha tudom azok lesznek az utolsó sorok ebből a színtiszta csodából! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah, annyira drága vagy, köszönöm szépen! <33 Hatalmas szavak ezek, és annyira jól esnek Tőled! <33 Azt is köszönöm, hogy végre valaki látja Ash helyzetében is nehézséget és azt, hogy a lánynak is volt igaza a dologban. :))
      Még egyszer nagyon köszönöm! <33

      Törlés
  17. Natii*-*(Yuriko)2014. december 1. 18:54

    Köszii!!! Már annyira vártam ezt a részt! :) Én mindig is azt kívánom hogy ne legyen vége ennek a blognak de sajnos vége lesz. :(. A világon nem láttam még ilyen jó blogot. Amint ajánlották úgy bele is merültem ebbe a fantasztikus blogba. De legalább HAPPY legyen a vége!! :) Ez a világ leg FANTASZTIKUSABB BLOGJA!!!!!! :) ♥

    xx Nati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, sajnos vasárnap vége a Summer '09-nek, de remélem, hogy a következő blogom is sokatok tetszését el fogja nyerni. :))
      Köszönöm a szépe szavakat, nagyon drága vagy! <33

      Törlés
  18. Mi a szar??? Eppen kezdett volna MEGINT jol alakulni minden erre ez a hulye Ash kitalalja h o nem akrja itthagyni Parizst mert h ez az otthona egyszer meg azt mondja h nem erzi maat otthon akk most mi a f@sz van??? Es mi az h gondolkozik azon h igent mondjon?!?! Ha nekem tenne fol harry akk sirva mondanek igent ra meg akk is h ha a pasim kerne meg a kezem ! Szereti akk miert nem mondta ki hamarabb azt a hulye igent??? Meg komolyan akkor ha tudta Ash h o meg nem akarja ott hagyni Parizst akk miert mondott egy 10 perccel azelott igent harrynek ??? Meg egyepkent ugy nem tudott volna a jegyese lenni.h hathonaig parizsban marad most megint szenvednek majd meg minden h hat honapig nem talalkozhatnakpedig ha eggyutt maradnak akk keveset is de tudnanak talalkozni!!! Meg komolyan Ash is miert akarta total a nullarol kezdeni a kapcsolatukat es az meg mi mar h ki se mondta azt h szeretlek?? Nem olyan nehez az S-Z-E-R-E-T-L-E-K mind emellet hihetetlenul jo h meghoztad az uj resztes h harry egkerte a kezet na mondjuk.moindenre szamitottam csak erre nem! Amugy komolyan sirok h vege lesz de ez egy orok emlek lesz szamomra Ash harcolasa a rak ellen es az h akkor sem vetette el a picit amikor harry nem volt mellette es ahw imadtam minden reszletet de ha nekem te nem HAPPY ENDET irsz en magam kereslek meg a tobbi lannyal akik hapy endet szerettek volna es ugy verunk ossze es addig amig nem irsz ey jo kis happy endet Amigy en nem vagyok.eroszakos es imadlak bar fingom nincs rola h ki vagy de akkor is <3<3 ez vol eletem eddigi legjobb blogja pedig mar 15 ot olvastam es olvasok is de ez egyszerűen PÖRFEKT <3<3<3 egyepkent en egy dolgot nem ertek eggyik blognal sem szoval ha valki szeret egy blogot akkor mi a faszert kell abbahagynia??? Ezt pls magyarazd meg nekem En nem voltam vegig veled az osziszunet utan talaltam ra a blogodra akkor ejjel nappal ezt olvastam csak h behozzam a lemaradast na meg kibaszottul erdekelt mi lessz a vege szvl azert is remelem elolvasod a kommentem mert igenis mar fajnak az ujjaim a sok irastol.
    Ui: sorry az ekezetek nelkuli irasmiatt de telorol vok
    Örök rajongód: Blanii <3<3<3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ujra en ,Blanka az elozo kommentelod hihetelen sokat hagytam.ki az elozo kommentbol de mindjart leirom szvl naon urultem h vegre meghoztad ezt a reszt mert mar ott voltam h megirom en magamnak.de nagyon jo lette es ami meg jobba tette h ilyen extra hosszu lett amugy.csak ugy mondom h szerintem mindenki nagyon orulne h ha az epilogus megTRIPLAHOSSZÚ LENNE es azt varom am h sirjak mert vege lett viszont nevessek mert egy jo Kis Happy Endrét irtal (haha de vicckes vagyok most) Szoval nekem a velemenyem erriol a reszrol csak ennyi lennek.FANTASZUPERISZTIKUSEGYPICIULALÁVAL na de nem terhellek tovabb ertelmetlen beszelgetesemmel puszii Blanka

      Törlés
    2. Hát, persze, hogy elolvasom a kommentedet, köszönöm nagyon szépen, hogy írtál, Blanka. <3 Megpróbálok válaszolni mindenre. :D
      Szóval először is, szerintem Ash-t is meg kell éteni ebben a helyzetben. Azért neki öt hónap alatt sikerült felépítenie egy életet Párizsban, amit azért nem olyan könnyű, és ésszerű otthagyni egy pillanat alatt. Azt is tegyük hozzá, hogy ugyebár Ash látta, hogy Harry mennyit csajozik, és szarul esett neki biztosan, szóval próbált továbblépni, amin azért nem könnyű egy pillanat alatt túllépni.
      A másik dolog pedig, hogy én biztosan nem mondtam volna igent a fiúnak, akit öt hónapja nem is láttam úgy, hogy alig vagyok 19 éves. A házasság azért egy nagy döntés, nem lehet is felelőtlenül igent mondani.
      Próbáltam válaszolni a két fő kérdésre, remélem, hogy kicsit megértetted az én álláspontomat, aminek persze nem kell megegyeznie a tiéddel. :)) Ha van még kérdést, akkor csak bátran! :))
      Szerintem, lennének majd melletted másik is, már kaptam nem is egy fenyegetést, de előbb várjuk ki a végét! ;)
      Abbahagyni pedig azért fogom a blogot, mert ha tovább húznám, akkor azzal csak elrontanám az egészet, már így is túl hosszú, és már nagyon el szeretném kezdeni az új blogomat is. :))
      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, annyira aranyos vagy! Igyekezni fogok a következő résszel, ígérem! <33

      Törlés
  19. Drága ~Csakegylány~! <3
    Először is: Tényleg megismered már a nevemet, mielőtt elolvasnád a kommentet? Köszönöm szépen! :3 És utolsó blogodat? Nem tervezel már többet? Mert ha nem, akkor nem baj, mivel ez a Te döntésed, s nem akarok/akarunk beleszólni ebbe az egészbe. :)
    Másodszor: Most pedig jöjjön az igazinak mondható komment... A rész, hogy is mondjam... PER-FECT-re sikeredett, mint mindig. Meg a hosszúsága hab a tortán! :D Amikor mondtad, hogy sok oldalas lesz, meg hogy több, mint amennyit szoktál, ezt mondtam magamban: Felőlem! :D Nem bírtam megszólalni, mikor elolvastam. - megjegyzem fél órán keresztül olvastam. xd
    Na jó, szerintem minden fontos dolgot elmondtam, amit akartam, szóval már itt sem vagyok!
    Addig is, boldog mikulást, és hetet kívánok Neked! :)
    Linden Sky xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Wow...ismét sikerült meglepned egy újabb fantasztikus résszel. Nagyon örülök hogy Harry és Ash újra találkozott és hogy boldogok. Nagyin meglepett amikor Harry megkérte Ashlyn kezét....Annak viszont már kevésbé örülök hogy megint elváltak útjaik. Remélem azért egy boldig befejezést írsz a bloghoz!! Nagyon kíváncsi vagyok már a következő blogodra és a következő fejezetre!!
      Xxx
      Lili

      Törlés
    2. Linden Sky:
      Hát, még szép, hogy már megismerem a neved. Ha egy ilyen édes kommentelőnek ne tudnám, akkor mégis kiét kellene? :))
      Igen, a következő lenne az utolsó blogom, mert a további céljaim miatt muszáj lesz befejeznem az írás, és különben sem szeretném, hogy hobbinál több legyen belőle. :))
      Nagyon szépen köszönök mindent, és neked is boldog Mikulást kívánok majd szombatra! <33

      Törlés
    3. Lili. Köszönöm szépen. <33 Nem ígérhetek semmit, de igyekszem a bloghoz illő befejezést hozni nektek. :)) Ígérem, hogy nagyon fogok sietni! :)) Még egyszer köszönöm. <33

      Törlés
  20. bennem csak felmerült ötletként, hogy védekeztek ők egyáltalán?
    egyébként nagyon jó lett a fejezet, csakúgy, mint az egész blog :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, ezt majd vasárnap meglátjuk! ;) Köszönöm szépen. <33

      Törlés
  21. Legyen Ash megint terhes,kövit!

    VálaszTörlés
  22. csak egy átlagos csaj2014. december 2. 23:46

    Drága Csak Egy Lány!! Mint mindig most is fantasztikus a rész. ;) Uram atyám el sem hiszem, hogy már 2 éve írod :) és mindjárt vége a történetnek.:( Nagyon megszerettem :) JAJJ NÉZD MIT VÁLTASZ KI BELŐLEM MÁR MEGINT SÍROK MINT A RÉSZ ALATT IS:) :) Na gyorsan a kövit, hogy aztán hagy bőghessem azon, hogy vége a blognak :) :) :) ^_^ *_* <3 <3 <3 <3
    Ui.: HIPERSZUPERÜBERKIRÁLYMINTMINDIG IMÁDOMABLOGODAT <3 <3
    Nagy CUPPANÓSPUSZIT küld Csak Egy Átlagos Csaj

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira aranyos vagy, köszönöm szépen! <33 Igazából én is csak nehezen tudom elhinni ezt a két évet, de egy kicsit sem bántam meg belőle. :))
      Én pedig téged imádlak, és egy hatalmas ölelést küldök! <33

      Törlés
  23. Kedves Csakegylány! Nem rég kezdtem el olvasni a blogodat és annyira megfogott, hogy képtelen voltam letenni a gépet. Hajnali 2-ig is olvastam már pedig másnap suli volt, de nem érdekelt, mert szuper a történet. Nagyon változatos, tele van érzelemmel, tudok azonosulni a fő karakterrel, Ash-sel! Egyszerűen imádtam azt a részt, amikor fény derült arra, hogy mi is adta a blog címéhez az ihletet. Ez nagyon megfogott engem, hogy ennyire tudatosan építed fel az egész történetet. Személy szerint már nagyon várom a következő részt, amiben remélem, hogy pont olyan lezárást olvashatunk, amit ez a blog megérdemel. Habár sajnálni fogom, mert rég nem olvastam ennyire igényesen megírt és megszerkesztett blogot/történetet, és biztos vagyok benne, hogy nagyon hiányozni fog, az amikor alig vártam már, hogy leüljek és folytathassam a részek olvasását. Kérlek ha befejezted, ne zárd be a blogot, ahogy néhányan szokták, mert néha jó érzés újra beleolvasgatni és visszaemlékezni a kedvenc jeleneteimre. Egyébként nagyon várom már a következő blogod, remélem az is ilyen sikeres és jó lesz mint ez! :DD
    Puszi: Ancsa:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ancsa! :))
      Nagyon örülök, hogy idetaláltál, meg hogy még mindig itt vagy, és olvasol, és írtál, szóval mindent! <33 Annyira jól esnek a szép szavak, hogy azt el sem tudom mondani, annyira hálás vagyok! :))
      Ígérem, hogy nagyon fogok igyekezni a következő résszel, hogy a bloghoz megfelelő befejezést írjak. :)) Nem szándékozom bezárni, ne aggódj, és nagyon örülök, hogy lesz, aki még a történet vége után is visszajárogat majd ide. :)) Még egyszer köszönöm szépen! <3
      Xxx, <33

      Törlés
  24. Nee csináld ezt velünk kérlek szèpen!!! :'( 3 évadod akarok!Mèg annyi mindet lehetne irni...kérlek...folytasd kérlek!Egyébként nagyon imádom ezt a részt, eddig ez a legjobb,imádlak! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy nagyon, de biztosan nem lesz 3. évad. Nem szeretném elrontani a történetet, és nem érezném fairnek, hogy szegények életébe meg jobban belerondítsak. Köszönöm szépen. <33

      Törlés
  25. Ez a rész is P-E-R-F-E-C-T lett. Imádom. Nagyon várom az epilógust, bár sajnálom, hogy azután már frissítgethetem újra és újra, hogy mikor kerül ki az új rész. Eszméletlen egy történet volt, gratulálok hozzá, kevés ehhez hasonlót olvastam eddig.:) Nagyon fog hiányozni.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, bocsánat a késői reakcióért. :))

      Törlés
  26. Drága Csakegylány!
    Egy ideje nem jelentkeztem rendszeresen, mert elég zűrösek a mindennapjaim. Viszont amint felraktad a részeket, azonnal olvastam őket és most mindegyikre vonatkozik, hogy csodásak voltak. Volt, amivel megríkattál, volt amivel megnevettettél és bár tudom, hogy van még egy epilógus hátra, de azért nagyon hiányzik már most is a történet. Emlékszem az első évad eleje-közepe felé járt a történet, amikor a blogodra leltem és annyira kíváncsivá tettél, hogy csak olvastam és olvastam a részeket, aztán már azt vettem észre, hogy várnom kell az újra, hogy feltedd. Azóta követtem nyomon Ash és Harry történetét és velük együtt éltem át egy csomó mindent. Minden Vasárnap újra és újra megnéztem az oldalt,hátha már fenn van a következő fejezet és a hét minden más napján vagy azon gondolkodtam, hogy mi fog történni vagy épp azon agyaltam, én mit csinálnék a helyzetben. Nagyon nehéz volt olvasni az utolsó sorokat, mert ha végig követi valaki ezt a két évadot látja, hogy Harry-ék nagyon sok mindenen mentek keresztül együtt és az is szembetűnik. hogy mennyire egymáshoz illenek. Kérlek, Kérlek, KÉRLEK, hadd kapjunk egy boldog befejezést, mert a történet így lenne kerek számomra. Tudom az életben nem minden "happily ever after", de én még hiszek a csodákban és hiszek Ash-ben és Harry-ben. A rész tökéletes lett, bár a végén összeszorult a szívem, mert megint elbúcsúztak egymástól. Emellett meg kell még jegyeznem csodálatosan írsz, és az elejétől kezdve nagyon nagy utat jártál be. Természetesen én, csak mint olvasó tudom ezt megítélni, de érződik az óriási fejlődés, ami a jóból kitűnő, csodálatos, tehetséges íróvá tett. Imádtam minden egyes sorodat és tudom, hogy ezen a Vasárnapom olvashatom őket, de azért egy kicsit szomorú vagyok. Viszont te egy boldog befejezéssel megtudnál vigasztalni ;)
    Ölellek: Bogi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Bogi. <3 Nagyon örülök, hogy itt vagy már ilyen régóta, még ha a blog eleje nem is volt a legjobb. :) Nem tudom, hogy olvastad-e már a befejezést, de nem akarom lelőni a poént. :D Köszönöm szépen a sok dicsérő szót és szép kommentet, amit a eddig kaptam tőled. Egyike vagy azoknak az embereknek, akiknek megjegyeztem ám a nevét. ;)

      Törlés
  27. Még az első éved közepe tájékán járt a blog mikor ide tévedtem.
    Most visszagondolva, hogy honnan kezdődött a történet. Hogy nem is tudott Ash létezéséről és most itt tartunk...
    Volt hogy megsírattál, vagy épp nevettettél.
    Szinte függővé váltam. :D
    Remélem tervezel következő blogot is
    Xoxo:~DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy! <3 Örülök, hogy akkor idetévedtél. :)

      Törlés
  28. Miért hagyod abba ??? Na mindegy ...nem rég kezdtem olvas ni Kb. 1 hete de már beis értelek titeket :) Nagyon jóóóó ;) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem, kicsit túl sok lenne még több probléma ebben a történetben, és annyit dolgoztam már vele, hogy itt nem szeretném elrontani. :)) De köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszett. :))

      Törlés