2014. november 16., vasárnap

2. évad 44. fejezet: Ő sem fog örökké várni rád


A csengő hangjára sietve kapcsoltam ki a zenelejátszót, és gyorsan a helyére tettem az utolsó elmosogatott tányért is. Sosem szerettem, ha megvárakoztattak, ezért én is próbáltam sietni most az ajtóhoz. Nem tudtam nem elmosolyodni, mikor megláttam a küszöbön álló sötéthajú, kék szemű kisfiút, Christophe-ot.
- Csókolom, Miss Higgins! – köszönt vékonyka hangján. Még több hónap után is furcsa volt füleimnek, mikor magáztak, na, meg persze, hiába a francia nyelvvizsgának, azért mégis el kellett telnie egy kis időnek, míg hozzászoktam a nyelvhez.
- Gyere csak beljebb, Christophe! – tártam szélesebbre az ajtót. – Mi volt ma a suliban? – érdeklődtem, miközben figyeltem, ahogy kissé esetlenül veszi le lábairól cipőit, és kis kezeivel ügyesen egymás mellé helyezi őket. A kisfiú közben valamit édesen mesélni kezdett a délutáni játékról, én pedig a zongora felé próbáltam terelni őt. – Szóval, hadd halljam csak, hogy sikerült megtanulni azt a darabot! – húztam egy széket a hangszer mellé, miközben Christophe felült a zongoraszékre, és lábát a földön lévő dobozra rakta, mert még talpa nem érte el a földet. Nagyon aranyos volt, ahogy erősen koncentrált, hogy egy hangot se üssön félre. Ugyanabban a társasházban laktunk, így őt szülei nem kísérték el hozzám, mint a többieket, bár ezért én minden óra után örömmel sétáltam el vele az ajtajukig. Olyan volt nekem ő, mint egy kis Adam-pótlék, amíg olyan messze voltam öcsikémtől.
Már lassan két hónapja járt hozzám, és ő volt az egyik kedvencem az összes tanítványom közül. Hetente kétszer találkoztunk fél órára, én pedig zongorázni tanítottam őt, ahogy még több más gyereket is. Szeptembertől kezdve zongoratanár lettem.
Az első hónapot itt, Párizsban egészen végigszenvedtem, aztán sikerült kicsit összeszednem magam, és szereztem egy albérletet, hiszen a nagyiék háza nem volt elég nagy hármunknak. Nem volt egy túl nagy lakás, de számomra éppen elég, és legalább nem vesztem el a nagy belső terek között. Próbáltam munkát is keresni, de a franciák furcsák, és nem szívesen adnak munkát másoknak, na, meg persze az sem segített, hogy összes végzettségem csak egy érettségi volt. Apa állt elő az ötlettel, hogy tanítsak gyerekeket, de mivel egy iskolában nem dolgozhattam megfelelő képesítés nélkül, így egyelőre csak magánórákat adtam. Azt terveztem, hogy következő szeptembertől elkezdek egy fősulit, addig pedig megpróbálok boldogulni. Igazából nem panaszkodhattam, mert nagyon is élveztem azt, amit csinálok. Mindig is imádtam a gyerekeket és a zenét, most pedig még a nyelv is társult az egészhez. Élveztem minden egyes percet, amit Párizsban töltöttem, igaz az első hetekben szörnyű honvágyam volt, hiányoztak apáék főleg persze Adam. Mégis, minél több időt töltöttem távol Londontól, annál kevésbé aggódtam, hogy talán rosszul döntöttem, hogy olyan sietve hagytam magam mögött Angliát.
Az első hetekben teljesen össze voltam törve. Nem Harry járt az eszemben, szörnyű ezt kimondani, de valahogy megkönnyebbültem, hogy már nem voltam a közelében. Sokkal felszabadultabb lettem, és mégis valahol mélyen hiányzott nekem. A környezetváltozás meghozta nekem azt, amire vágytam. Magam mögött hagyva a múltat sikerült napról napra egyre jobban lennem. Talán az elején szükség volt egy kis figyelemelterelésre, aminek eredményeképp sikerült megtanulnom úszni, és végre már palacsintát is tudok sütni, mert a nagyim segítségével ellestem egy-két konyhai trükköt. Tudtam, hogy sosem lesz belőlem mesterszakács, de végre biztos lehettem benne, hogy nem fogok éhen halni egyedül, igaz, azért egy háromfogásos vacsorára nem vállalkoztam volna, és rájöttem, hogy a sütés sem éppen az erősségem.
Minden olyan jól ment egy ideig. Meg volt mindenem, amire csak vágytam, munka, lakás, figyelemelterelés, sőt még egy-két barátot is szereztem egy közeli kávézóban, ahova minden reggel eljártam. Apáék is többször elutaztak hozzám a szünetekben, habár én még nem tudtam rávenni magam, hogy hazamenjek. Sarah-val és a többi lánnyal is tartottuk a kapcsolatot, Sarah pár hete még azt is megígérte, hogy meglátogat, hiszen azóta nem láttuk egymást, hogy ő elutazott New Yorkba.
Szóval minden tökéletesnek, és egyre nagyszerűbbnek tűnt. Tudtam, hogy végtelenhosszú idő sem lenne elég arra, hogy elfelejtsem a babát, akit elveszítettünk, mégis most már szinte teljesen beletörődtem a helyzetbe. Viszont ahogy egyre csak kezdett elmúlni a fájdalom, annak helyét egy másik, furcsa érzés vette át. Az üresség. Először nem is értettem, hogy mi lehet velem, hiszen azt hittem, hogy ezzel az új kezdettel megkaptam mindent, amire szükségem volt, így csak a honvágynak tudtam be a dolgot. Aztán egyik nap éppen egy kicsit takarítani készültem már estefelé, hiszen többé már nem volt mögöttem senki, aki elvégezte volna a munkát. Bekapcsoltam a rádiót, mert utáltam a csendet, és muszáj volt egy kis életet vinnem a házba. Hangosan énekeltem a dalokat, ahogy a polcot törölgettem. Kezeim valahogy mégis megálltak munka közben, mikor egy sosem hallott dallamban egy túl ismerős hangot ismertem fel. Mély és bársonyos volt, és ezt hallgatva kirázott a hideg, ahogy az hónapokkal ezelőtt is történt már olyan sokszor. Összekuporodtam az ágyamon, és csak hallgattam. A dalnak túl gyorsan vége lett, aztán pedig egy interjút adtak le a fiúkkal az éppen zajló turnéjukról. Nem is igazán figyeltem, hogy miről beszélnek, csak hallgattam a Göndörke dallamos nevetését, és átadtam magam az ürességnek. Hiányzott. Nagyon hiányzott. Most, hogy végre sikerült megbirkóznom a fájdalommal, újra felszínre a tört a sok, eddig elrejtett érzelem. Volt egy őrült gondolatom, hogy azonnal összepakolok mindent, és felszállok az első gépre, vissza Londonba. Aztán egy kis józan ésszel elgondolkodva rájöttem, hogy igazából azt sem tudom, hogy mi lehet Harryvel. Bármikor beszéltem a lányokkal vagy az otthoniakkal, Ő mindig is tiltott téma volt. Talán neki könnyebben ment, és már túllépett. Sosem mondtuk ki a szakítást, de költözésem nem is jelenthetett volna mást. Amint elhagytam az országot, minden kötelék megszakadt köztünk.
Azonnal ölembe vettem a laptopomat, és idegesen vártam, hogy végre bekapcsolódjon. Sietve gépeltem be a szavakat, és csak random nyitottam meg a cikkeket, képeket, interjúkat vagy bármit, amiből kicsit többet megtudtam róla. Az elmúlt hónapokban próbáltam minél jobban elkerülni minden információt felőle, így az egész bandát is figyelmen kívül hagytam. A rajongók is megtudták elég gyorsan a szakításunkat, így egyre kevesebbeket foglalkoztattam már, aminek tulajdonképpen örültem is.
Hálát adtam a modern technikáért, mert percek alatt mindent megtudtam, amiről hallanom kellett. Azonnal felhagytam a hazaköltözés gondolatával, és hagytam, hogy könnyeim lefolyjanak az arcomon. Szinte egész éjjel fent voltam, és csak összetörtem a saját szívemet. Nem erre számítottam. Nem egy depressziós Harryt akartam látni, de utáltam, amit a cikkekben olvastam. Tudom, hogy az újságírók sokszor hazugságokat állítanak, de egy csók vagy kézfogás nekem mégis túl valódinak tűnt. Harry az olvasottak alapján több lánnyal is összeszűrte már a levet az elmúlt pár hónapban, a listán pedig főleg modellek szerepeltek. A legutolsó egy magas, vékony, vörös volt.
Nem is igazán értettem, hogy miért teszem ezt magammal, de fájt, hogy Harry ilyen gyorsan tovább tudott lépni. Végig reménykedtem, hogy neki lesz igaza, hogy egy idő után újra egymásra találunk, de nagyon úgy tűnt, hogy mégis az én verzióm vált igazzá.
Talán mi tényleg nem voltunk egymáshoz valók.

Öt hónap.
Már öt hónap eltelt, mióta magam mögött hagytam Londont, én pedig egyre jobban visszavágytam. Mégis valahogy féltem szembenézni azzal, amit otthon várt volna. Talán a főváros hatalmas, mégsem elég nagy ahhoz, hogy elkerülhessem Harryt. Az elmúlt hónapokban egyre csak nőtt a modellek száma, ahogy bennem is kétségbeesés. Attól féltem, hogy talán valóban rossz döntés volt Párizsba költözni. Ha a seggemen maradtam volna, akkor nagy valószínűséggel még ma is együtt lettünk volna Harryvel. De vajon melyik lett volna a jobb megoldás? Külön, vagy egymás mellett, de mégsem együtt igazán?
Igyekeztem minél jobban elfoglalni magam, és egyre több zongoraórát adtam, ami még mindig csak élvezetes volt számomra. Két hete pedig karácsony volt, a karácsony pedig sosem telhet egyedül. Minden évben a nagyiék jönnek el hozzánk Londonba, most azonban megfordult a történet, és apáék leptek meg minket. Egy közeli hotelben maradtak az ünnepekre, és még az Új Évet is velünk töltötték. Azokon a napokon önfeledten boldog voltam, szerintem igazából fel sem fogtam addig, hogy mennyire is hiányzott nekem az én kis családom. Adam olyan sokat nőtt az elmúlt hónapokban, és olyan szörnyű volt, hogy csak ilyen keveset tudtak maradni. Próbáltam minél több időt kiélvezni kettejükkel, de mégis fájdalmas volt a búcsú. Viszont a következő látogatással én voltam a soros, de egyelőre még nem tudtam, hogy fogom rábírni magam, hogy visszamenjek Londonba.

Épp egy hete volt, hogy apáék hazamentek, én pedig vasárnap lévén nem siettem a felkeléssel. Minden vasárnap ebédre voltam hivatalos a nagyiékhoz, de ezen a hétvégén kiruccantak vidékre a nagypapám egyik golfos jó barátjához, így ma tovább engedélyeztem magamnak a pihenést. Talán olyan tíz körül lehetett, mikor a csengő hangjára kipattantak a szemeim. Szerintem először fel sem fogtam, hogy mi történik, mert azonnal visszaaludtam, és csak a következő idegesítő csengetésre ébredtem fel csupán pár perc múlva. Sejtelmem sem lehetett, hogy ki lehet az, hiszen vasárnap nem jár hozzám senki. Megdörzsöltem a szemem, és álmosan igyekeztem az ajtó felé. Alvástól homályosan látó szemeimmel nehezen találtam csak meg a kulcsomat, és idő közben a csengő harmadszorra is megszólalt, én pedig kissé bosszúsan csóváltam meg a fejem, míg kinyitottam a zárat.
Azonnal kiment a szememből minden fáradtság, mikor megláttam a küszöbömön álló régen látott, mégis olyan ismerős alakot.
- Sarah! – ugrottam barátnőm nyakába boldogan, és nem is gondoltam bele, hogy talán megfojtom őt túlzottan erős ölelésemmel.
- Annyira tudtam, hogy itthon vagy! – nevetett, miközben ő is megszorított.
- Aludtam – biggyesztettem le alsó ajkamat. – De ennél jobb ébresztőt nem is kaphattam volna.
- Jaj, menjünk be, mielőtt még elérzékenyülök! – szólt szarkasztikusan, én pedig szememet forgatva engedtem el őt, és léptem vissza a lakásba, mire ő is követett. Igazából tudtam én nagyon jól, hogy hiányoztam neki, ahogy ő is nekem.
- Mikor jöttél, és miért nem szóltál? Különben is, hol van a cuccod? Hol szálltál meg? – rohamoztam meg kérdéseimmel, miközben bezártam magunk mögött az ajtót.
- Egy közeli hotelben. Paul ajánlotta. Azt mondta, ők is ott voltak, mikor eljöttek hozzád karácsonyozni – magyarázta, ahogy beljebb lépett.
- Jaj, tudom – bólintottam egy aprót. – Épp ideje is volt, hogy végre eljöttél. Már lassan három hónapja megígérted, hogy meglátogatsz – vetettem a szemére kissé sértődötten.
- Tudod, nekem is van dolgom otthon – huppant le a kanapémra. – Amúgy jó kis lakás ez – nézett körbe elismerően.
- Én is szeretem – ültem le mellé kezemben egy kis csokival. – Közel van mindenhez, és fizetni is tudom az órákból.
- Az lesz a reggelid? – húzta fel a szemöldökét Sarah, miközben furcsán méregette a kezemben lévő csokit, én pedig csak megvontam a vállam. – Pedig már azt hittem, hogy megváltoztál, de kezdesz egészen hasonlítani régi önmagadhoz – sóhajtott egyet, majd táskájából elővett egy papírzacskót, és az ölembe nyomta.
- Köszönöm – mosolyogtam rá sugárzón, mert összefutott a nyál a számban, ahogy megéreztem a friss baguette illatát.
- Terveztél mára valamit? – érdeklődött.
- Nem igazán – vontam meg a vállam. – A tiéd vagyok egész nap. Meddig tudsz maradni?
- Csak pár napot, mert nekem is kezdődik lassan a suli.
- Pedig azt reméltem, hogy többet leszel itt – szomorodtam el.
- Ne aggódj, azt nem fogom kihagyni, hogy megmutasd nekem egész Párizst.
- De akkor már ma el kell indulnunk! – jelentettem ki, miután lenyeltem egy nagy falatot reggelimből. – Annyi minden van itt! Egyszerűen imádom, olyan gyönyörű ez a város! – áradoztam.
- Akkor mit szólnál egy vacsorához az Eiffel-toronyban?
- Jó is lenne, de szerintem oda már sokkal előbb helyet kellett volna foglalni.
- Azon már túl vagyunk – legyintett.
- Mióta is tervezed te ezt az utazást? – néztem rá összeszűkült szemekkel.
- Hirtelen ötlet volt – vonta meg a vállát. Nem kíváncsiskodtam sokáig, inkább csak hagytam a dolgot, mert sokkal több minden volt, amire még kíváncsi voltam.
- Mesélj csak, mi van Londonban? – kérdeztem izgatottan. – Találkoztál Adammel? Vagy apával?
- Jól vannak, de te is tudod, hiszen mindennap beszéltek – kuncogott fel. – Különben is csak nemrég találkoztatok. Inkább arra kérdezz rá, amire igazán kíváncsi vagy.
- Engem minden érdekel - vontam meg a vállam, de közben lesütöttem szemeimet ezzel elárulva magam.
- Nem fogok addig beszélni, amíg meg nem kérdezed – fenyegetett meg. Pont annyira akartam tudni mindent Harryről, mint amennyire féltem attól, amit hallani fogok.
- Mi van vele? – kérdezte halkan.
- Kivel? – tettette a hülyét.
- Jaj, Sarah, te is tudod! Mi van Harryvel? – nyögtem ki végre.
- Jobban van - vonta meg a vállát. - Azt hiszem, ő teljesen máshogy kezeli a helyzetet, mint te.
- Teljesen túllépett rajtam, igaz? – sóhajtottam fel, és számítottam a válaszra.
- Szóval láttad az újságokat – állapította meg, de nem tagadott semmit.
- Hát, nem könnyű őket elkerülni, mikor még a csapból is ők folynak.
- Igaz – bólintott elmosolyodva. – Nemrégiben elég sokat beszéltünk Bodrival, és…
- Te beszéltél Harryvel? – csodálkoztam el, miközben félbeszakítottam őt.
- Nekem sem olyan könnyű elkerülnöm őt, mint gondolnád. Nemrég kezdődött a turnéjuk, de előtte mindig ott ette a fene Pauléknál, na meg a szünetekben is mindig felbukkan Adam mellett.
- Látogatja Adamet? – kérdeztem, és egyre jobban csak elámultam.
- Teljesen elkényezteti. Mintha téged is helyettesíteni akarna. Az elején azt hittem, hogy csak miattad van ott, hogy rólad tudjon meg valamit, de ilyen hosszú idő után még mindig nem hagyott fel vele. Bele van zúgva a kisöcsédbe.
- Ezt nem is gondoltam volna… - vallottam be, és nem is nagyon tudtam mondani bármit is. Mindig is tudtam, hogy Harry szereti Adamet, de valahogy azt gondoltam, hogy csak miattam édes vele ennyire. Annyival egyszerűbb lett volna, ha soha többé nem hallok róla, vagy csupa rosszat, amitől kiszeretek belőle, de Ő cseppet sem könnyítette meg a dolgomat.
- Igaz, voltak különböző periódusai, volt, hogy dacból, aztán csak a te kedvedért próbált továbblépni, és csinált hülyeségeket, de akkor sem járt sikerrel. Még.
- Nem tudom, Sarah – csóváltam meg a fejem. – Én volt az, aki elment, és elhagyta őt, még, ha az ő érdekében is tettem. Hiányzik nekem, hazudnék, ha mást mondanék, de nem tudom, hogy lehet-e köztünk újra az, ami régen volt. Fogalmam sincs, hogy ezt vissza lehet-e még csinálni. Különben is, olyan jól beilleszkedtem itt, Párizsban. Nem szeretnék hazamenni egyelőre. Nem fogom itt leélni az életem, hiszen angol vagyok, és Angliában van az otthonom, de most még jól érzem itt magam.
- Tudod, mit? Hagyjuk is ezt a dolgot! – állt fel Sarah gyorsan. – Nem akarom, hogy ilyen hangulatban teljen el ez a pár nap. Ne beszéljünk Harryről, sem a többiekről, és induljunk el várost nézni, mert nem fogok a lakásban ülni, ha már Párizsban vagyok! – jelentette ki.
- Teljesen igazad van – mosolyodtam el. – Csak gyorsan felöltözök, és már mehetünk is! Mi legyen az első cél?
- Hát, ha Párizs, akkor az Eiffel-torony, de az marad estére. Mit tudnál még ajánlani?
- A Louvre volt az első, amit megnéztem itt, és nagyon, de nagyon érdemes ellátogatni oda.
- Akkor a Louvre?
- Imádni fogod! – biztosítottam, és elfeledve előző komorságomat máris lelkesen szaladtam a hálóba átöltözni.

Rendben, beismerem, talán Sarah nem volt annyira lelkes a világ egyik legcsodálatosabb múzeumától, mint én, de azt gondolom, a Louvre még egy művészetet nem is annyira ismerőnek is érdekes. Mert kit ne érdekelne például Mona Lisa? Bár mondjuk én kicsit elvakultan voltam oda az egészért, de láttam Sarah-n, hogy őt sem hagyja hidegen az a sok gyönyörű kiállítás, amit láttunk, és legalább nem kellett megfagynunk a hidegben, hiszen januárhoz méltóan a hó sem hiányzott az utcákról.
Nagyon elszaladt mellettünk az idő, és hétre volt foglalásunk az étteremben, így igyekeznünk kellett. Sarah visszament a hotelbe, én pedig otthon készülődtem. Egy párizsi bevásárlói körutam során vettem egy csodás ruhát, ami eddig még nem volt alkalmam viselni, most viszont éppen illett az alkalomhoz. Fehér alapon rózsaszín rózsamintás, nem túl hosszú, de azért még ízléses ruha volt, minek rövid ujjai elegánsan látszódni engedték a vállamat. A sminkemmel nem bajlódtam sokat, ahogy azt sosem tettem. Épp időben lettem kész, mikor Sarah telefonált, hogy megérkezett a taxival. Gyorsan felvettem még egy, a ruhához illő cipőt, majd meleg kabátomba bújtam, és lesiettem a lépcsőkön. Egy rövid öleléssel köszöntöttem barátnőmet, miután beszálltam a kocsiba.
- Jól nézel ki, Ash – állapította meg. – Úgy látom, jót tett nekem az elmúlt öt hónap.
- Köszönöm – mosolyodtam el halványan. Az elmúlt időben valóban rendeződtem kicsit, ami a külsőmet illeti. A terhesség és a sok stressz azért megviselte a szervezetemet, és mikor Párizsba jöttem, szinte úgy néztem ki, mint egy csontkollekció. Azonban az elmúlt hetekben sikerült felszednem pár kilót, és egészen helyrerázódtam. – Te sem panaszkodhatsz – bókoltam, hiszen ő is csodásan festett csipkés, fekete ruhájában.
- Van neked egy kis meglepetésem – mondta cinkosan elmosolyodva.
- Valóban? – húztam fel a szemöldököm, talán kissé tartva attól a bizonyos meglepetéstől.
- Nem egyedül jöttem Párizsba – avatott be. – Niall is itt van velem.
- Ti megint együtt vagytok? – csodálkoztam el.
- Barátok vagyunk. Nem akartuk életünk végéig kerülgetni egymást. Arra rájöttünk, hogy nem lehetünk együtt, de azért barátok maradhatunk – vonta meg a vállát közömbösen.
- Aha, persze – kuncogtam halkan. Nem nagyon hittem neki. Sosem hittem a kapcsolatok utáni barátságokban, és valahogy úgy gondoltam, hogy Sarah-ék sem fognak tudni sokáig a „barátok” zónában maradni.
Nem volt túl nagy a forgalom, így nem keveredtünk bele nagyobb dugókba, szóval a havas időjáráshoz képest elég gyorsan eljutottunk az Eiffel-toronyhoz. Nem akartunk magassarkúban lépcsőzni, így beálltunk a liftekhez vezető sorba, ahol tolongtak a turisták, de gyorsan haladtunk, és különben sem volt még egészen hét óra.
- Van még egy másik meglepetésem is – szólalt meg Sarah a várakozás közben. – Mi Niall-lel igazából azért vagyunk itt, mert kísértünk valakit.
- Valakit? – húztam fel a szemöldököm.
- Harryt.
- Micsoda? Harry itt van? – állt meg bennem az ütő is, és képtelen voltam továbbmozdulni a sorral.
- Valószínűleg már az étteremben – bólintott egy aprót, miközben arcomat fürkészte szemeivel.
- Istenem, ez nem történhet meg… - ziháltam idegesen. – Miért nem szóltál erről előbb?
- Mert nem akartam, hogy végigparázd az egész napot, és különben sem jöttél volna el. Viszont azért mégis szólni akartam, hogy ne érjen meglepetésként, mikor meglátod az egyik asztalnál.
- Ne érjen meglepetésként? Teljesen megőrültél? – kiabáltam suttogva teljesen felháborodva. Szemeimmel valami kiutat kerestem.
- Innen már nem menekülhetsz, Ash – jegyezte meg. – Csak látni szeretne téged, és beszélni veled. 
- Mióta fogod te ennyire az ő pártját? – csattantam fel zakatoló szívvel.
- Én nem fogom senkinek sem a párját, de azt akarom, hogy mindkettőtöknek jó legyen, főleg neked. Ez az állapot nem folytatódhat tovább, és ő sem fog örökké várni rád. Egyikőtök sem tud egészen továbblépni. Beszélnetek kell egymással, és dönteni, mert olyan tisztázatlanul szakítottatok – győzködött tovább, ahogy beszálltunk ketten a kis liftbe. - Vagy le kell zárnotok az egészet, hogy nyugodt szívvel tudjatok továbblépni, vagy pedig imádjátok megint egymást olyan nyálasan, mint régen. Csak csináljatok valamit.- Szóval Harry úgy döntött, hogy nem vár tovább rám. Itt volt az idő, hogy döntsünk kettőnkről, de abban a pillanatban csak azzal tudtam foglalkozni, hogy újra látom őt. 
- Annyira tudhattam volna, hogy valami nem tiszta ebben a történetben. Hiszen miért jöttél volna pont most el otthonról, mikor újra elkezdődött a főiskola, és az Eiffel-toronyba sem lehet ilyen egyszerűen, napról napra helyet foglalni – döntöttem homlokomat a lift hűvös, fémes belsejének, hogy kicsit lenyugtassam magam.
- Nem hagyhattuk Niall-lel, hogy egyedül próbáljon megkeresni ebben a hatalmas fővárosban.
- Akkor is szólnod kellett volna – fújtam ki benntartott levegőmet remegve.
- Ezen most már késő bánkódni – vonta meg vállát, miközben a lift megállt. Túl gyorsan értünk el az étteremig, én pedig még mindig szörnyen ideges volt, és Sarah-ra is dühös voltam, amiért ilyen csúnyán játszott velem.
Nehézkesen nyílott ki a lift ajtaja, ahol máris egy bájos mosolyú hölgy fogadott minket, és elkérte kabátjainkat. Az étteremben kellemesen meleg volt, és a hely is csodásan festett, de valahogy képtelen voltam gyönyörködni a bámulatos étteremben és lélegzetelállító kilátásban, mert szemeim csak egy arcot kerestek.
- Szedd össze magad, és ne merj nekem elájulni! Ezen egyszer úgy is túl kell esnetek – súgta Sarah a fülembe, majd elindult az étterem túlsó vége felé. Ahogy követtem őt a szememmel, azonnal megláttam a jól ismert szőke tincseket és tengerkék tekintetet. Hiányzott már Niall, és örültem, hogy végre találkozunk. Azonban ekkor Sarah egy rövid öleléssel köszöntötte a mellette álló fiút is, aki sietve bontakozott ki az ölelésből, és feszülten futtatta végig tekintetét az éttermen. Smaragd szemei azonban megállapodtak egy ponton a bejárat mellett, és édes, féloldalas mosoly ült ki arcára, nekem pedig megremegtek térdeim, ahogy csillogó tekintetét az enyémbe fúrta.
Fogalmam sem volt, hogy mi lesz ebből. A vég vagy talán egy új kezdet?

Ui.: Sokatokhoz eljutott már a hír, de szeretném a többieket is figyelmeztetni, hogy már nagyon közel van a blog végre. Még két fejezet van hátra, az utolsó egyben egy epilógus is lesz, szóval lassan vége van Ash&Harry történtének. Kicsit szomorú vagyok emiatt, hiszen eléggé a szívemhez nőtt a blog, viszont igyekszem most már gyorsan befejezni, mert egy új ötlet fogalmazódott meg bennem. Remélem, hogy az is elnyeri majd a tetszéseteket! :)
Jövő héten viszont különböző programjaim miatt nem lesz rész, de azt megígérem, hogy próbálok három hét múlva egy, a bloghoz méltó befejezést írni.
Régen írtam már ilyen írói megjegyzést, de köszönök nektek mindent. Nem akarok még búcsúzni, de hálás vagyok nektek a sok szép szóért, és támogatásért. Egyszerűen csodálatosak vagytok! <33

84 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Nem tudok hosszú megjegyzést írni, a végére tartogatom az összes mondanivalómat -ha nem haragszol. Persze azt termeszetesen elmondom, hogy ez a fejezet is nagyon tetszett, akár csak a többi :) Elképesztő ötleteid vannak -az, hogy Ash zongora órát tart egyszerűen fantasztikus. Nagyon kíváncsi vagyok a következő fejezetre, de nem jobban mint a végére <3 Iszonyatosan jó író vagy, látszik, hogy van benned fantázia ;)

      Törlés
    2. Gratulálok! :D
      Köszönöm, nagyon drága vagy! <33

      Törlés
  2. Első lettem! <3 Biztos nagyon jól sikerült mint eddig az összes fejezet! <3 Csak így tovább! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, de majdnem! ;) Nem lehetsz mindig te az első! :D
      Köszönöm szépen. :))

      Törlés
  3. JÉZUSOMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMM. Kövit! Most. Azonnal! Nem bírom. Ez kész. Végem. Meghaltam. Sziasztok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy nagyon. :D Köszönöm szépen. <33

      Törlés
  4. Nagyon jó lett,remélem hogy megbeszéik normális emberi módra és végre együtt lehetnek! Kissé azért elszomorodtam.. Nagyon nem akarom hogy a blognak vége legyen. Imádom ezt a blogot. Az egészet úgy ahogy van. Még a kicsit unalmasnak nevezett fejezeteket is boldogan olvasom végig mivel nem kell az összes fejezetbe őrületbe kergető fordulat mivel az olyan kis rossz( nem tudtam jobb szót kitalálni) A te blogod maga volt a menyország! Imádtam,imádom és imádni is fogom. Nagyon remélem hogy nem hagyod abba az írást hisz a véredben van! Tűkön ülve várom a következő fejezetet!!! Pussziiii<3333333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon drága vagy, köszönöm szépen. <33
      Egyelőre még nem tervezem abbahagyni az írást, vagyis tervezem, de előtte még szeretnék egy utolsót blogot írni még a Summer '09 után. :))
      Ígérem, hogy nagyon fogok igyekezni, és még egyszer köszönöm! <33

      Törlés
  5. Uriisteen..Nagyon jo lett :) Happy end lesz a vege? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyelőre nem árulom el, három hét múlva úgyis kiderül. ;)
      Köszönöm szépen. :))

      Törlés
  6. Nagyon imadom. Kar tenyleg hogy vege lesz, de arra is mar nagyon kivancsi vagyok :) es az uj otletedre is. Nekem is nagyon szivemhez nott a blog, imadtam minden pillanatban olvasni, ha eppen unatkoztam akkor tuti mindig olvastam belole reszeket. Vagy negyszer unraolvastam. Szamomra megunhatatlan ez a blog, annyira tokeletes,hogy ennel jobb nem is lehet :) Most olyan mintha szinte mar en is bucsuznek de majd jobban kifejtem az utalso reszben.
    Koszonom hogy jobba teszed a slampos vasarnapjaimat <3 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm. <33 Nagyon aranyos vagy, olyan jó ilyeneket megtudni. <33

      Törlés
  7. OMFG. Oh. My. Fucking. God.
    Imádtam a részt, csodás lett, mint mindig. ♥
    Sarah-nak és Niallnek adok egy képzeletbeli pacsit, amiért ilyen jól megrendeztek minket. (Plusz drukkolok nekik, hogy újra összejöjjenek. Vagy nem? Niall az enyém, és nem szeretek osztozkodni. Whatever.)
    Ash, ugye tudod, hogy nem szabadulsz Harrytől? Muhahahaha.
    Harry, neked meg ajánlom, hogy embereld meg magad, valld be az érzéseidet, és vedd le a (volt) csajodat a lábáról! (De igazából azt se bánnám, ha engem vennél le a lábamról... ja, hogy az már megtörtént.)
    És végül, drága Csak Egy Lány. Nem csak a te szívedhez nőtt a blog, hanem az enyémhez is. Mindig együtt érzek Ash-el, vagy épp Harryvel, szóval nem akarhatod, hogy egy esetleges depi-end miatt darabokra hulljak. *fenyegető arc*
    Epekedve várom a következő részt.
    Csók: Britnee S.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nagyon-nagyon aranyos vagy. <3
      Nem árulhatok el semmit, de már úgy sem kell olyan sokat várni a végére, hiszen gyorsan elmúlik az a három hét. ;) Viszont igyekszem a bloghoz méltó befejezést hozni, ígérem! :))
      Xxx, <33
      Ui.: Harry az enyém! :P Hahahaa! :D

      Törlés
  8. Most kepzeld el, hogy vegig karomkodtam az egeszet, hogy vegig roham tempoban dobogott a szivem, es jezusom nagyon nehezen alltam meg hogy ne tekerjek lejjebb! De basszus, basszus, basszus. HALLOD TISZTABAN VAGY VELE, HOGY NEM FOGOM KIBIRNI AZT A KET HETET!! Es itt abbahagyni, es hogy mar ket resz es vege??? Nee nee nee nee.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy, most nagyon mosolygok! :D azért csak vigyázz, nehogy infarktust kapj ebben a nagy szívdobogásban! ;)
      Bocsánat a vége miatt, de hát valamivel fenn kell tartanom az érdeklődéseteket két hétig, nem igaz? :D

      Törlés
  9. Uristeeen *--* nagyon nagyon nagyon szupi resz lett :3 varom a kovit <3
    u.i: bocsi az ekezet hiany miatt
    u.u.i: a befejezo reszt nem epilogusnak hivjak?
    u.u.i: nehari hogy ennyit okoskodok :c

    Bia xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. <3

      Ui.: Semmi gond. :D
      Uui.: De, köszönöm, már javítottam is. :D :D :D
      Uui.: Nem haragszom, köszönöm, hogy szóltál, mert szépen félrenéztem! :D

      Törlés
  10. Csodás lett! Tudod KICSIT gonoszságnak tartom,hogy itt fejezted be ezt a részt és több mint 3 hetet kell várni majd rá! De megértem,hogy nem lehetsz egész nap a gép előtt és írhatsz! Viszont nagyon várjuk már az új részt! Puszii. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsánat, de hát olyan sok az a két hét még nekem is, muszáj volt függővéget alkalmazni, hogy nehogy addig elfelejtsétek a blogot. ;) :D
      Köszönöm. <3 Ígérem, hogy nagyon sietek! :))

      Törlés
  11. Gergely Dorottya2014. november 16. 21:21

    Istenem.. :( ez nagyon aranyos resz lett. Orvendek hogy veletek/ veled izgulhattam vegig a reszeket. En is nagyon sajnalom hogy vege. De annal nagyobb izgalommal varom a kovetkezo blogodat :) koszonom hogy veled lehettem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. <33 Nagyon örülök, hogy tetszett! :)) Remélem, hogy a következő történetemmel sem okozok majd csalódást! :))

      Törlés
  12. Imádom Imádom. Már nagyon várom a végét. Igaz, sokan mondják, hogy bár nem lenne vége, de aki a leges legelejétől van mint én azt már igazán izgatja, hogy, hogyan fejeződik be ez a keret. Reménykedem, kegyes leszel velünk és egy gyönyörű vége lesz az egésznek. XX

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én meg téged imádlak. <33 Igyekszem a bloghoz méltó véget írni, ígérem. :)) Igazából már én is nagyon várom, hogy befejezzem, kíváncsi vagyok, hogy fog nektek tetszeni az új történet! ;)

      Törlés
  13. Jézus, ez annyira jó lett, hogy azt nem tudom szavakba önteni!! Annyira imádom a blogodat, hogy azt el sem tudom mondani! Annyira fáj, hogy lassan vége van a történetnek, de azért remélem, hogy boldog vége lesz!<3 :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Nagyon aranyos vagy. <33 Igyekszem megírni a megfelelő befejezést a blognak, remélem, nektek is tetszeni fog! ;)

      Törlés
  14. OMG! Mint mindig ez is csodálatos lett. Harry! Már elkezdtem agyalni,hogy mik lehetnek majd a folytatások.
    Már alig várom a következő részt 2hét múlva,de a befejezést nem.... Nem akarom,hogy vége legyen,pedig tudom ,hogy egyszer Mindennek vége szakad...
    Sajnálom,hogy nem lesz rész jövő héten, de ha valami közbejön az embernek nem tehet az ellen semmit. ��

    puszii��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. <33 Igyekszem valami jó befejezést hozni nektek, ígérem! ;) Köszönöm a megértést. :))

      Törlés
  15. Istenem..!:( 5hónapig voltal távol egymástól??:oo Nem gondoltam, hogy ilyen sokaig marad Ash Párizsban, ezzel most megleptél!:P
    De itt befejezni ráadásul egy ilyen mondattal...már emberkínzásnak számít Drága..!:D<3
    A részt pedig imádtam, úgy ahogy a blogod eddigi összes részét!!*--*
    Nem nyitástól olvasom, csak később csatlakoztam be, még is úgy érzem, mintha kezdetektől veled lennek*o* :$
    A blog vége szomorú hír..nagyon! Hiába tudtam mindig is, hogy egyszer vége lesz és hiába tudom már hetek óta, még is ahogy egyre jobban közeledik az epilógus, annál inkább kétségbe esek, mert a blogodat imádom! Ez a gyógyszerem minden vasárnap a hétfő ellen!:D <3
    A befejezéstől pedig kimondottan félek...:$ :/ de abban biztos vagyok, hogy bárhogy is döntöttél Ash és Harry sorsáról, a blog olyan epilógust fog kapni, amit majd 1000x elolvasok!:P :* <33
    U.I.: a következő blogod milyen témájú lesz? Mármint fanfiction vagy egy saját magad álltal kreált szereplős sztori? :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy sikerült meglepetést okoznom, nem szeretem, ha túl kiszámíthatóan írok, és mindent tudtok előre, úgy nem izgalmas. :D
      Olyan jó ilyeneket olvasni, köszönöm szépen. Nagyon drága vagy. <33
      A következő blog nem fanfiction lesz, szóval az 1D nem létezik majd benne, de Harry és a többi fiú lesz a szereplő. Harry lesz ott is a férfi főszereplő, de szeretném, hogy a többi fiú is megjelenjen majd benne. :))

      Törlés
    2. Nagyon jól hangzik*--* Már most biztosra állíthatom, hogy minden részt el fogok olvasni!:D <3

      Törlés
    3. Kicsit félek, hogy hogyan fogjátok fogadni, de remélem, hogy legalább akkora szeretettel, mint a Summer '09-et. :))

      Törlés
  16. Sziaa !
    Imádtam a részt ! Egyszerűen nem találok szavakat :) Annyira sajnálom hogy
    lassan sajnos vége a blognak...Az elejégől a végéig olvastam és nagyon imádom. Persze én is kíváncsi vagyok hogy mi lesz a vége és biztos hogy újra el fogom olvasni az egész blogot :) Nagyon-nagyon jól írsz és ha lesz még blogod azt is nagyon szivesen fogom olvasni ;)

    Puszii éés ölelés : Reby ♥♥♥♥♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett! <33 Drága vagy! <33

      Törlés
  17. Ez valami fantasztikus :) esküszöm, hogy legalább annyira izgulok, mint Ash :D
    Jajjj de messze van még az a két hét :( már nagyon várom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy. Köszönöm szépen. <33 Próbálok igyekezni, ígérem. :))

      Törlés
  18. Drágaságom ♥!

    Fúha, kiégtem *---------* Fantasztikus fejezet volt, egyszerűen imádtam ♥ :) Őszintén szólva egy hangyányit örültem annak, hogy nem volt jelen Harry az egész részben, csak a vége felé :) Feldobott, hogy Paul-ék meglátogatták Ash-t, aztán jött Sarah is... Ó, és Nialler is :33 Azért a végére hiányzott Haz, reménykedem abban, hogy megbeszélik Ashlyn-nel a dolgokat :33

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További jó estét és erőt a jövő héthez ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Drága! <33 Nagyon édes vagy, mint mindig. <3
      A következő részben esedékes lesz az a beszélgetés, igyekszem majd a késés miatt egy kicsit eseménydúsabb részt hozni! ;)
      Szép hetet kívánok Neked! :))
      Xxx, <33

      Törlés
  19. Úr Isten!
    Fájdalmasan olvastam végig. Nem tudtam nem átérezni Ash fájdalmát és tehetetlenségét.
    Amikor Sarah Megérkezett azt hittem Harry fog az ajtóban állni, de kellemesen csalódtam.
    Nem hittem volna, hogy bármelyik fiú be fog toppanni de jó kis csattanó jött ki belőle.
    De az, hogy már csak 2 rész lesz, amiből az egyik az epilógus felháborító! Nem hagyhatod abba! Nem nem és nem! Nem teheted ezt velem és a többi olvasóddal sem!
    Ez a blog a legeslegkedvencem, pedig egyre inkább Larry Shipper vagyok! De ez az egyetlen ilyen blog amit elejétől a végéig elolvastam és nem volt bennem az az érzés, hogy unalmas vagy egyszerűen elfelejtettem.
    És utóljára! Remélem Happy And lesz a vége mert nem bírnám ki ha Dappy Enddel érne véget!
    Xoxo: ~DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nagyon édes vagy! <33
      Pedig sajnos lassan vége a blognak. Bevallom, én azért már kicsit örülök neki, hiszen izgatott vagyok az új történtem miatt. :))
      Köszönöm, hogy itt vagy ilyen régóta, meg a szép szavakat, meg mindent! <33

      Törlés
  20. Kérleek. Neee :( Várom már a véget de mégsem. Nagyon szeretünk. Asht és Harryt is <3

    VálaszTörlés
  21. Kedves Csakegylàny!
    Ne merd őket még egyszer szétvàlasztani őket mert a blogod összes olvasójàval kell felvenned a harcot.....Na jó komolyabban.Ez fantasztikus lett! Annyira jól tudod irànyítani a történetet, de miért pint itt kellett abbahagyni??? Most amikor újra kibékülhettek volna.Na jó tudom, így lesz izgi de akkor is ez már szemétség.
    Mindenesetre várom az új részt ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ajjaj, már félek is tőletek, ne aggódj! ;) Sajnos muszáj volt itt abbahagyni, nehogy két hét alatt teljesen elfelejtsétek a blogot! ;) :D

      Törlés
  22. Megint egy csodás rész! Nekem egy olyan befejezés is tetszene, ami happy end, de mégsem jönnek össze újra. :)) attól még imádom Ash+Harry párosítást...<3

    VálaszTörlés
  23. Ez is nagyon jó lett akár a többi de ugye összejönnek és happoy end meg minden??? ugye?? olyan kár hogy vége lesz szinte hihetetlen hogy fogom kibírni?? Vagyis fogjuk mert a barátnőm is olvassa a blogot és nagyon imádja!! <3 Amugy lesz majd új blogod? Nagyon nagyon szeretünk!!! Puszi szia!! <3 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos nem árulhatok el semmit, de azt megígérem, hogy próbálok egy, a bloghoz méltó befejezést hozni nektek! ;)
      Igen, tervezek egy új blogot, egy utolsót még a Summer '09 után. :))
      Köszönöm nektek, drágák vagytok! <33

      Törlés
  24. Legyen happy and és legyenek kisbabák! Léégyszi

    VálaszTörlés
  25. Jajj de jó megjelent végre Sarah is :) ! Remélem most már végleg összejön Harry és Ash! Nagyon kár hogy lassan vége lesz a történetnek de kíváncsian várom a befejezést és a következő blogot!! Egyébként az is fanfiction blog lesz? Nagyon jó rész lett!!!!!!
    Xxx Lili
    Ui: Ajánlom hogy most már happy end legyen a vége!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd meglátjuk! ;) Igyekszem, valami jó kis befejezést írni, ígérem. :))
      Nem fanfiction, de ugyanúgy a fiúk szerepelnének benne csak nem létezne az 1D. :)
      Köszönöm. <3 Majd meglátom, mit tehetek. :))

      Törlés
  26. #Hashlynneedsforhappyending
    #summer09isthebest
    #thispartissoperfect
    #loveyou♥
    #sorryforthehashtags:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. #semmigondnagyonaranyosvagy
      #köszönömszépen
      #igyekszem
      #imádlak

      Törlés
  27. ahj :( én annyira nagyon szurkolok nekik és nagyon imàdom őket, és el sem hiszem,hogy màr csak 2 rész és vége :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. <33 Igyekszem egy jó kis befejezést írni, ígérem! :))

      Törlés
  28. Drága Csakegylány! :)
    Áhh,isten vagy!Komolyan, *most meghajoltam előtted:D *.
    Viccet félre IMÁDTAM basszus,annyira nagyon jól írsz,hogy az már fáj..:( Viszont haragszom rád!!!!
    1.:Mi a francért hagytad itt abba?! Egyáltalán,hogy merted ITT abbahagyni??! Miért,könyörgöm,miért??!
    2.:Mindjárt vége.Ez engem nagyon elszomorít.:(Annyira jó ez a blog.Komolyan,ez a KEDVENCEM :)) Viszont megértem,hogy új történet született meg a fejedben,és azt tudnod kell,hogy ott is üldözni foglak ;) :D Ja,és legyen boldog befejezés! Légyszii! Fantasztikus rész lett ez is :) <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen. <33
      Sok idő az a két hét, nem hagyhatom, hogy ezalatt elfelejtsétek a blogot! ;) Remélem, hogy a következő történetem is elnyeri majd a tetszéseteket, bár kicsit félek attól, hogy fogjátok fogadni. :))
      Még egyszer nagyon szépen köszönöm! <33

      Törlés
  29. Hat. Vegre en is eljutottam odaig, hogy kommenteljek.
    Be kell vallanom, nagyon ketelyes erzeseim voltak ezzel a resszel kapcsolatban, hisz az elozo egy irtozatosan megdobbento resz lett es haragudtam is rad miatta, De ahogy olvastam te is ram, vagy csak vicceltel vagy nem tudom. De azert szeretnem, ha tudnad, hogy en meg szeretlek. Csak a blog vegkifejlete miatt parazok, de nagyon.
    Bevallom neked, rosszabbra szamitottam. Azt hittem ilyen kis szenvedos resz lesz. De hala istennek nem. Csodalatos lett, as usual.
    Nagyon buszke vagyok rad, hiszen egy csodalatos iro vagy, egy csodalatos szemelyiseg!
    Szomoru hallani, hogy hamarosan vege, hiszen meg uuugy olvasnam Hash-t, az idok vegezeteig, de egyszer mindennek vege. Nagyon fog fajni, amikor mar az iroi utoszot irod, vagy ha az nem lesz, akkor az epilogust. Csak az az egyetlen dolog eltet, hogy jon a kovetkezo blog, es az azutan kovetkezo es igy tovabb.
    Nagyon tetszett a resz, de a vege megint kinzaaas, bebi. Mar meg sem lepodom, amikor az ilyen reszeknel van vege egy-egy summer 09 resznek. Komolyan, mar szamitok ra.
    Ez persze nem jelent rosszat, hisz irni tudni kell es te brillians vagy.
    Olyan reg beszeltunk es ugy hianyzol :( hianyzik a kis kepzelodesunk a vilag koruli utunkrol. hianyzol te, hogy neha tanacsokat adj :( most foleg kellenel.
    Annyi mindenrol meselneeeeeeek
    Aaahj
    De whatever
    Megegyszer elmondom, hogy mennyire tisztellek azert, aki vagy. Megegyszer elmondom, hogy mindennel jobban imadlak es az egyik legcsodalatosabb ember vagy, akit igy, neten keresztul megismertem!

    Nagyon szeretlek, es ne haragudj a multkori, igen duhos hangszinu kommentemert. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem kell megijedni, nem vagyok az a gyorsan sértődős fajta. :))
      Én igazából már várom a blog végét, mert elég izgatott vagyok az újjal kapcsolatban. :)) Bár azt hiszem, az lesz az utolsó történetem, ha minden jól megy. :))
      És tényleg nem haragszom, mert nagyon imádlak. Imádok veled beszélni, még ha csak itt a kommenteken keresztül vagy csak facebookon megy, de mindig úgy meg tudsz mosolyogtatni. Csodás személyiség vagy, és minden barátod megbecsülhet téged. <33
      Ha valamiről szeretnél beszélni, csak írj rám facebookon, mert szívesen meghallgatlak, és próbálok tanácsot adni, ha tudok. :))
      Imádlak. <33
      Xxx, <33

      Törlés
  30. Két napja tetted közzé a 44. fejezetet, én pedig még nem írtam a számodra! Ismét bocsánatot kérek, de mivel az előzőhöz azt írtad, hogy ilyenért nem kell bocsánatot kérnem, ezért ezt ne is vedd figyelembe! :D
    Na szóval a részről... nekem nagyon-nagyon tetszik, főleg az a része, mikor Sarah elmondta neki, hogy Haz is ott van...! Istenem, de aranyos volt, pedig még csak szemkontaktust tartottak. (remélem jól írtam le xd)
    Pff... nem sok mindent tudok mondani, vagy húsz perce a gépem előtt ülök, és gondolkozok, hogy mégis mi a jó bűnbánatot írjak még le Neked azon kívül, hogy milyen nagyszerű fejezetet/történetet olvashatunk/olvashattunk Tőled! Istenem, de jó lenne, ha nem lenne vége... DE! Ha minden igaz, akkor jön majd egy másik, ha jól tudom. (javíts ki, ha nem így van!)
    Komolyan nem tudok mit mondani, sajnálom, ezért inkább le is lépek!
    Hihetetlen vagy! <3
    Linden Sky xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erről muszáj lesz leszoknod, hiszen semmi okod bocsánatot kérned, de tényleg. :)) Már mindig megismerem a neved, mielőtt olvasom a kommentet, és minden egyes alkalommal szerzel nekem pár szép percet, amit nagyon köszönök. <33
      Igen, valamikor januárban szeretném elkezdeni az utolsó blogomat. Remélem, hogy azt is ilyen szeretettel fogjátok fogadni. :))
      Még egyszer köszönöm! <3 Egyszerűen csodálatos vagy! <33
      Xxx, <33

      Törlés
  31. Kész! Egyszerűen enyit tudok mondani
    imadla imádlaak IMÁDLAAAAAK
    xx Blankaa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. <3 Én is téged, de nagyon-nagyon! <33

      Törlés
  32. Ma biztos hogy nem lesz rész?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy alakult a programom, hogy nem volt időm írni, de most vasárnap már biztosan lesz új rész. :))

      Törlés
  33. Draga Csakegylany!
    Sajnalom h csak most irok. Am mar reg elolvastam csak mindig elfelejtek komit irni:( Mint mindig ez a resz is csodalatos volt. Egyszeruen faltam a sorokat es teljesen ateltem Ash helyzetet. :) Azt hittem h ez a resz depis lesz,de teljesen rosszul hittem. Mar varom h Ash visszakoltozzon Londonba. Mondjuk az is OKE lenne ha mondjuk Ash csaladja Parisba koltozne es Harry is es ott folytatodnanak tovabb a cselekmenyek. Sztem igy tok jo volt h nem volt ott Harry akivel folytonos konfliktusa van,ezert kicsit "nyugisabb" volt ez a 2 resz. Jo lenne ha a vege happy end lenne! <3Tukon ulve varom a kovi reszt. Az kb. mikorra varhato? Mert mar gyakorlatilag haldoklok a kovi reszert. Meg van mas blgod a Summer ‘09-en kivul? Ha van lecci linkeld at,mert az tuti h elolvasom!!! Csodalatos iro vagy tele kepzelettel es fantaziaval! <3
    Imadlaaakk!!! <3<3<3
    Szeretleek Xxx *O*
    Angels *-* <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!
      Nagyon szépen köszönöm. <33 Nagyon örülök, hogy írtál, és el sem hiszed, milyen jól esnek a szép szavak. :))
      Most vasárnap már biztosan lesz új rész, és sajnálom a kimaradást, de csak egy kis türelmet kérek, úgy is mindjárt itt van a hétvége. :))
      Igen, írtam még egy blogot a Summer '09 előtt, de az egyszerűen borzasztó, hiszen az első történetem volt, szóval nem érdemes olvasni.
      Még egyszer köszönöm szépen! Imádlak! <33

      Törlés
  34. Juuuj..^_^..ez huuuh..ez áááá...nagyon jóóóóóóóóóóóóóóóó..!<33.Harry&Ash újra együtt leszne..én érzeem!xdd..Kövi rész mikorra várható?-nem karlak sürgetni-
    XxBetti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Betti. <33 Vasárnap minden ki fog derülni, ígérem! ;)

      Törlés
  35. csak egy átlagos csaj2014. november 24. 22:01

    Draga Csak egy lany!! Tegnap talaltam a blogod de egyszeruen fantasztikus! ;)
    Soha nem olvastam meg ilyen jo blogot. Olvastam a nyar ota tobb sot rengeteg blogot de ez messze tul tesz az osszesen. Soha de SOHA NEM SITRAM BLOGON A TIEDEN RENDESEN BOGTEM EGY KESZ ZSEPI GYAR NEM LETT VOLNA ELEG ;) <3 Tehat mint irtam ennel fantasztikusabb blogot nem olvastam <3 Eggyet sajnalok h mindjart vege + meg eggyet h nem talaltam ra elobb. Csodalatos ^_^ Ezen a blogon latszik h nem csak egy sablon tortenet. Siess a kovivel!!!! ;) Nagyon varom!!! ;) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy idetaláltál! :)) Köszönöm a szép szavakat, ígérem, továbbra sem csalódást okozni. :)) Nagyon édes vagy, még egyszer köszönöm szépen. <33

      Törlés
  36. Szia Csakegylány!
    Már vagy két hete olvasom a blogod,és egyszerűen nem tudok tőle megválni...Már alig várom hogy géphez üljek és olvassak egy új fejezetet... elértem a végéig,mikor hozod a kövit?, Nagyon örülnék ha minnél hamarabb nagyon,nagyon tehetséges vagy! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nagyon aranyos vagy. <33 Épp most került fel az új fejezet. Jó olvasást! :))

      Törlés
  37. Ma lesz uj resz??? :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kicsit hosszúra sikerült, így későbbre végeztem vele, de már olvashatod is! :))

      Törlés
  38. Sziaa:)) új vagyok. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy mire rátalálok, már csak 2 fejezet van hátra?! xD Na a lényeg hogy én is imádom!! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jobb később, mint soha, nem? ;) Köszönöm, remélem, hogy a vége is tetszeni fog! ;)

      Törlés
  39. Imadom<3 legjobb blog es te vagy a vilagon a legjobb iro!!!!Mar haromszor olvastam el a blogodat es sose unom meg!Siess lecci a kovivel<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah, nagyon drága vagy, köszönöm szépen! <33 Épp most került fel új rész, szóval jó olvasást! :))

      Törlés