2014. április 13., vasárnap

2. évad 16. fejezet: Úgy csókolt, mintha az utolsó lett volna



Mikor egy kerekes vaságyon toltak végig a folyosón már teljesen felkészítve a műtétre, eddigi halálos nyugalmam szinte pillanatok alatt szertefoszlott. Szívem erős, szapora dobogását éreztem a mellkasomban, és zihálva vettem még a levegőt is. Féltem. Remegtem a félelemtől, hiszen nemsokára megkapom az altatót, ami után talán már soha nem ébredek fel. Én viszont élni akartam. Tizennyolc éves vagyok, ott a családom, a barátaim és nem utolsó sorban Harry. Mindenem megvan a boldogsághoz, a tökéletes élethez. Talán ez az ok, amiért elvállaltam a műtétet, hiszen, ha meg sem próbáltam volna, azzal egyszerűen a halálos ítéletem írtam volna alá. Harry és a szerelemünk tanították meg, hogy harcoljak, bátran nézzek szembe a problémákkal, ezért is nem futamodhattam meg.
- Ash! Várjanak, kérem! Ash! – hallottam meg Harry hangját. Kétségbeesetten kutattam tekintetemmel a jól ismert göndör fürtök után. Hirtelen éreztem, ahogy meleg ujjak fonódnak hideg, nyirkos kezem köré.
- Harry… - nyögtem elhalóan, ahogy ajkaink találkoztak egymással.
- Köszönöm, hogy harcolsz magadért. Értünk – nézett mélyen a szemembe, ahogy egy kósza hajfürtöt söpört ki arcomból. – Tudnod kell, hogy büszke vagyok rád, és örökké szeretni foglak bármi is történik majd ott bent, a műtőben – mondta gyorsan, mert egyre közelebb értünk az említett helyiség felé. Szemeiben mérhetetlen félelem csillogott, és tudtam, hogy az elkövetkezendő pár óra az ő számára lesz a legnehezebb.
- Ki fogok jönni onnan élve, ígérem! – mondtam, de hangon megremegett. Komolyan gondoltam szavaimat, habár tudtam, hogy rajtam semmi sem fog múlni. 
- Tudom – súgta lágyan, és közelebb hajolt hozzám.
- Szeretlek – mondtam kétségbeesetten, és erősen szorítottam kezemmel ujjait.
- Én is szeretlek, és mindig szeretni foglak – suttogta, majd száját újra az enyémre nyomta. Hevesen csókolt, éhesen falta ajkaim, nem is gondolva arra, hogy hányan vannak körülöttünk. Úgy csókolt, mintha az utolsó lett volna. Mikor szétváltunk egy furcsa maszkot helyeztek az arcom elé, majd szinte pillanatok alatt megéreztem az altató bódító hatását. Beszélni akartam, hiszen annyi mondandóm lett volna még Harrynek, de nyelvem már csak lassan forgott, és szemeimet is csak nehezen bírtam nyitva tartani. - Bármi történik, pár óra múlva találkozunk – súgta még Harry, majd egy lágy csókot nyomott a homlokomra. Angyal arca végleg elmosódott előttem, és lecsukódtak szemeim, még mielőtt fel tudtam volna fogni utolsó szavainak súlyát.

/Harry szemszöge/

Lassan már fél órája ültem a műtővel szemben lévő műanyagszékek egyikén magam elé meredve. Mióta betolták Őt a műtőbe, azóta nem hallott róla semmit, és ez a várakozás egyre csak nyomasztóbb lett. Mióta apró keze szorítása elgyengült ujjaim körül, úgy éreztem, mintha üres lennék belülről. Szükségem lett volna egy kávéra, de képtelen voltam megmozdulni. Legszívesebben a fejem vertem volna a falba utolsó mondanom miatt. "Bármi történik, pár óra múlva találkozunk." Hogy lehettem ekkora hülye? Hogy ejthettem ki azokat a szavakat a számon? Nem akartam felizgatni őt, nem mintha nem gondoltam volna komolyan szavaimat, vagyis nem tudom… Fogalmam sincs, mit tennék, ha a műtét nem sikerülne. Ha ő már nem lenne… Én nem bírnám nélküle sokáig, azt hiszem, nem telne el sok idő, és követném őt, az lenne a legegyszerűbb megoldás. De azzal csalódást okoznék Neki. Szégyent hoznék rá azok után, hogy Ő mennyit harcolt értünk, az én kedvemért. Nekem is erősnek kellene maradnom, követni az Ő példáját, de talán soha nem tudnék túllépni rajta. Mióta Ash-t megismertem, sokszor elgondolkoztam a jövőmön, a jövőnkön, hiszen egyik tervben sem volt benne, hogy nélküle kell tovább élnem. Az már nem élet lenne, csak egy szörnyű szenvedés. De nem fog itt hagyni. Hiszen megígérte. Sikerülni fog a műtét. Sikerülnie kell.
Hosszasan bámultam az enyém melletti széken fekvő kis könyvecskét. Mikor először kinyitottam, és beleolvastam, rögtön rájöttem, hogy a naplóját adta a kezembe alig egy órája. Ő engedte meg, hogy elolvassam, sőt kérte, de valamiért mégis idegenkedtem újra kézbe venni a bőrkötéses könyvet. Viszont a várakozás is egyre idegőrlőbbnek bizonyult, úgy éreztem, hogy a műtét végére teljesen megőrülök. Erőt véve magamon, kezembe vettem Ash naplóját, és felnyitva beleolvastam az első oldalba. Az első bejegyzés 2009 nyarán készült. Mosolyt csalt az arcomra, ahogy újra találkozhattam Ash tizenöt éves énjével. A kezdő oldalak egy tinédzser kislány mindennapi gondjaival foglalkoztak. Leírta, hogy amire a legjobban vágyik az a szerelem, hogy imádja a családját és a zenét. Aztán pár oldalt átlapozva megálltam egy számomra túlságosan is ismerős dátumnál: 2009. augusztus 3. A torquayi zenetábor kezdete, a nap, mikor először találkoztunk. Izgatottan álltam neki az olvasásnak, mint egy kisfiú, aki már a régóta várt képregény legújabb részét veszi a kezébe.

„Kedves Naplóm!
Annyira izgatott vagyok. A buszból írok, hiszen nemsokára megérkezünk Sarah-val Torquayba. Annyi ismeretlen arc vesz körül, mégis mindenki mosolyogva néz rám, és kedvesen kínálgat valamilyen nassolnivalóval. Anyáék máris hiányoznak, de remélem, hogy lesz majd itt valaki, aki elfelejteti velem magányomat éjszakánként, valaki, aki többet lát bennem, mint a többi lányban. Talán itt megtalálom az én szőke hercegem…”

„…Azt hiszem, megtaláltam. Többé már nem ragaszkodom a szőke haj, kék szem kombinációhoz. Mostantól nem hiszek a meséknek, hiszen mi lehet vonzóbb azoknál a barna, göndör fürtöknél, és a smaragd tekintetnél, amikkel, ha rád néz, mintha a lelked mélyéig hatolna. A neve Harry. Harry Styles, az új szobatársam. Már három nap is eltelt, mióta beosztottak minket a kétheti feladathoz egy csoportba. Először idegenkedtem attól, hogy a tábor hírhedt szépfiújával kell megosztanom a szobám, de miután közelebbről megismertem őt, mintha a világ a feje tetejére állt volna. Nem az a nagyképű ficsúr, ahogy gondoltam. Pályázattal jutott be a táborba, míg az én szüleim egy kisebb vagyont fizettek ki, hogy itt lehessek, de már az elmúlt napokban is megmutatta tehetségét. Nem játszik hangszeren, de ha hangja megszólal, többé már nem érzékelem a külvilágot, csak Ő van és én. Nem tudom pontosan, mi ez a furcsa érzés a mellkasomban, mikor vele vagyok, de azt hiszen, szerelmes lettem…”

„…Az elmúlt hétben szinte minden percet Harryvel töltöttem. Kis bűntudatom azért mégis volt Sarah miatt, de tudtam, hogy vele majd úgy is ráérek bepótolni ezt a két hetet, míg Harryvel a tábor után talán már soha többé nem találkozunk. Még a gondolatba is belesajdul a szívem, de próbálom kiélvezni az előttünk álló hét minden pillanatát.
- Szerinted észre fogják venni, hogy kiszöktünk? – kérdeztem Harryt kissé idegesen ma reggel a strand felé tartva.
- Talán – vonta meg a vállát lazán.  – De úgy is mindegy, mert már több büntetést nem tudnak kitalálni nekünk – nevetett fel, és én is csatlakoztam. Az elmúlt egy hétben a tábor összes szabályát megszegtük, esténként ellógtunk, és kötelező programokon sem vettünk részt. Világ életemben jó kislány voltam, mindig szót fogadtam a felnőtteknek, de Harryvel annyira természetesnek érződött a szabályok áthágása. Ma például a délutáni városnézés helyett, mi a tábor strandján kötöttünk ki, ami ekkor teljesen kihalt volt, hisz minden gyerek a várost rótta a felügyelő felnőttekkel együtt.
- A te ötleted volt, hogy ellógjunk, szóval te fogod a vécéket pucolni – mutattam rá.
- De csak, ha rájönnek – kacsintott rám, én pedig belül olvadozni kezdtem. – Akkor fürdés? – nézett rám kérdőn, miután kiterítette a törölközőket a strand finom, aranyszínű homokjára.
- Nem is tudom… - néztem végig bizonytalanul, szájharapdálva a csillogóan kék tengeren. A látvány egyszerűen gyönyörű volt, de én a vizet inkább csak bámulni szerettem. – Nem igazán szeretnék fürdeni – vallottam be. Harry arcán egy kis értetlenség suhant át, majd a következő pillanatban már karjai közé emelve sietett velem a móló felé.
- Ne, Harry! Tegyél le! – kiabáltam nevetve.
- Nehogy azt hidd, hogy nem fogsz velem megmártózni a tengerben, ha már bevállaltuk a büntetést is! – mondta határozottan, mosollyal az arcán.
- Ne! Nem tudok úszni! – ellenkeztem.
- Tessék? – húzta fel a szemöldökét meglepetten, és megállt már a móló végén.
- Jó hallottad. Nem tudok úszni – ismételtem meg.
- Az meg hogy lehet? – kérdezte jót mulatva bénaságomon.
- Nem tudom – vontam vállat egyszerűen. – Csak sosem tanított meg rá senki.
- Akkor majd én megtanítalak! – vonta meg egy kis gondolkodás után a vállát, a következő pillanatban pedig karjai már nem fonódtak körém, és sikítva pottyantam be a kellemesen langyos tengerbe, aminek eredményeként egy jó adag sós vizet nyeltem. A tenger ezen a ponton elég mély volt ahhoz, hogy ne érjen le a lábam, de pár pillanat múlva egy erős kart éreztem derekam körül, ami felhúzott a felszínre. Köhögve köptem ki tüdőmbe jutott sós vizet, ami csípni kezdte torkomat is. Erősen kapaszkodtam Harry nyakába, és szorosan fontam lábaimat dereka köré, nem mintha a Göndörke nem szorított volna magához eléggé. Érintése nyomás jóleső bizsergés szaladt végig gerincemen, és libabőrös lett az egész testem. – Első lecke: ne próbálj levegőt venni a víz alatt – nevetett rajtam. Én viszont dühösen bámultam rá, és bosszúból fejénél fogva nyomtam a víz alá, ezzel elhallgattatva nevetését. Az egyetlen probléma mindezzel csak az volt, hogy így el kellett engedtem őt, viszont magamtól nem tudtam a víz felszínén maradni, így vészesen merülni kezdtem. Hiába kapálóztam, fejem újra betakarta a víz, mikor Harry végre felhúzott a felszínre. – Második lecke: ha nem tudsz úszni, ne próbáld meg belefojtani a vízbe az oktatódat – kacsintott, és rám villantotta hófehér mosolyát…”

Halkan felkuncogtam az emléken, és már tisztán rémlett, ahogy a táborban lehetetlen küldetést vállalva próbáltam meg Ash-t úszni tanítani. Én kitartóan próbálkoztam, de a tábor végére teljesen feladtam az egészet, inkább engedtem, hogy a hátamba csimpaszkodjon minden fürdés alkalmával. Jó érzés volt feleleveníteni a már régen elhalványult emlékeket, mégis meglepődve olvastam még akkori érzelmeit irántam. A kezdetektől vonzódtunk egymáshoz, de sosem gondoltam volna, hogy Ő már akkor is érzett valamit irántam, ami túlmutat a barátságon. Azt írta, hogy szeretett, de hogy tudná egy alig tizenöt éves lány az első kapcsolata előtt, hogy mi is a szerelem. Amit akkor érzett az inkább volt rajongás, mint valódi, mély érzelmek. Mégis olyan jó volt újra átélni az együtt töltött, elmúlt pillanatok szép emlékeit, a tábort, majd az alkalmakat, mikor újra találkozhattunk Holmes Chapelben. Aztán hirtelen nem írt többet. Több mint egy éves kihagyás volt a következő két bejegyzés között. EóAz előzőben egy kiegyensúlyozott, boldog lányról olvastam, aki szerelmes, barátok veszik körül, és alig várja, hogy végre megszülessen a kisöccse, míg a másikban ennek a szöges ellentéte. Elkeseredett, úgy érzi, hogy mindenkit elveszített maga körül.

„Kedves Naplóm!
Tudom, már lassan egy éve porosodtál az ágyam alatt, de most újra elő kellett vegyelek. Sarah elutazott a családjával a tengerhez, én pedig úgy érzem, teljesen egyedül maradtam, és megőrülök, ha nem öntöm ki valakinek a szívemet.
Alig egy hete kezdődött az egész, azon a borús délutánon. Az idő esősre fordult, én mégis boldogan pattantam be kisöcsém mellé a kocsi hátsó ülésére, majd anya beindította a motort, az autó pedig kigördült az útra. Aput indultunk meglátogatni, hiszen akkor volt pont egy hete, hogy nem láttuk. Újabban egyre több a munkája, hiszen nem egyszerű beindítani egy fiúbanda karrierjét. Akkor valahol délen turnéztak, Londontól pár órára, így mi is a tenger felé vettük az irányt. Izgatott voltam. Nemcsak apa miatt, habár már őrülten hiányzott, hanem azért is, mert tudtam, hogy újra láthatom Őt. Amióta elindult az X-Faktorban, egyszer sem beszéltünk, és izgatottan vártam, hogy végre újra találkozzunk. Hogy gyorsabban teljen az idő, egy kis könyvecskéből kezdtem felolvasni Adamnek, majd anya megkért, hogy itassam meg kisöcsémet. Éppen a cumisüveget kerestem a lábam előtt heverő hátizsákban, a következő pillanatban pedig, mikor felnéztem, a szembe jövő kamion egy olajfolton megcsúszva már a mi sávunkban közeledett felénk, és mire felfoghattam volna, már az egész le is zajlott, és frontálisan belénk hajtott.
Adam épségben megúszta az egészet, míg én az oldalamon kaptam egy mély vágást, anyu pedig… Ő már nincs többé. Képtelen vagyok felfogni, hogy többé nem mondhatom neki, hogy szeretem, hogy nem lesz már ott egyetlen zongorafellépésemen sem. Apa pedig mintha teljesen elvesztette volna önmagát. Múlt éjjel hallottam, ahogy sír a szobájában, de mikor bementem hozzá, úgy tett, mintha már aludna. Ma reggel pedig elutazott valami klipforgatásra a bandával, így egyedül hagyva engem itthon alig féléves kisöcsémmel. Kézbe kellene vennem a dolgokat, de olyan gyengének érzem magam hozzá. Hogy tudnék felnevelni egy kisgyereket, mikor még magam is az vagyok? Segítségre lenne szükségem, valakire, aki mellettem áll, támogat, akinek a vállán kisírhatom magam. Sarah messze van, másra pedig nem számíthatok. Ma vagy ezerszer próbáltam Harryt hívni, de sosem vette fel, egy idő után pedig még a mobilját is kikapcsolta. Azóta sem beszéltünk, így egyre nyilvánvalóbb lett, hogy többé nem akar velem találkozni. Eddig azzal ámítottam magam, hogy biztosan csak elfoglalt, de már tudom, hogy ennél többről van szó. Ő már híres, így én nem vagyok elég jó neki. Az érzés iránta, amit eddig szerelemnek hittem, most egyre gyorsabban kezd gyűlöletté alakulni. A fiút, akit annyira szerettem, most mélységesen megvetem. A szívemben nincs más érzelem iránta csak utálat és szánalom…”

Visszafojtott lélegzettem olvastam utolsó sorait. Nagyon is jól emlékeztek azok a napokra. Paul teljesen elveszett volt azokban a hetekben, és Ash is volt, hogy naponta egy tucatszor hívott, én pedig egyszer sem vettem fel neki. Mégsem abból azokból, amit ő gondolt. Szerettem volna vele találkozni, de megijedtem a saját érzéseimtől. Eleinte csak barátként tekintettem rá, de ahogy múlt az idő, több mint egy év is eltelt, mindketten sokat változtunk, és a kislány helyett a nőt kezdtem el látni benne. Volt, hogy sokáig elidőztem azzal, hogy csak bámultam őt. Meg akartam ölelni, de nem úgy, mint előtte, nem úgy, mint egy barátot. Ahogy szájára vándorolt tekintetem, azok a piros ajkak, mintha csak az enyémeket hívogatták volna. Többet akartam tőle, és úgy láttam, hogy talán lehetne esélyem nála. Közel voltam ahhoz, hogy randira hívjam, még annak ellenére is, hogy órákra laktunk egymástól. De aztán jelentkeztem az X-Faktorba. Az egész napomat lefoglalták a próbák és banda, és ez még akkor sem változott, mikor harmadikként kiestünk a versenyből. Lemezszerződést kaptunk, és elkezdtünk az első klip forgatását. Akkor jöttem rá, hogy nem tudnám megadni neki, amit egy barátnő érdemelne. A barátja pedig nem maradhattam, biztos voltam benne, hogy nem bírnám tovább visszafojtani érzéseimet, ha mellettem van. Ezért próbáltam vele minden kapcsolatot megszakítani, de úgy megnehezítette a helyzetemet kitartó hívásaival. Egy nap azonban a hívások teljesen megszűntek, és leveleket sem kaptam többé. Viszont akkor nem is sejtettem, hogy ilyen helyzetben van, hogy ekkora szörnyűségek történtek vele a külön töltött időben. De honnan is tudhattam volna? Még azzal sem voltam tisztában, hogy ő Paul lánya, így mikor megtudtuk, hogy Paul elvesztette a feleségét, eszembe sem jutott, hogy Ash milyen fájdalmakat élhet át. Mióta újra találkozunk, párszor elmesélte ezt az időszakot, bár mindig elég szűkszavúan beszélt róla, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire magányos és elveszett volt akkor. Ha tudtam volna, hogy ilyen nehézségeken megy keresztül, mellette lettem volna, bármit megtettem volna, hogy jobban érezze magát. Ha felvettem volna azt az átkozott telefont, minden másképp alakult volna. Annyi rossztól kíméltem volna meg mindkettőnket. 
Hosszú oldalakon keresztül olvastam tovább szörnyű vívódásait, és összeszorult a mellkasom, mikor engem megemlített. Fájt, hogy annak idején ennyire meggyűlölt, nehéz volt szembekerülni a tudattal, hogy mennyit ártottam neki. De ő mégis végig erős maradt. Igaz hónapok múltak el, de megtanulta kezelni érzelmeit, megerősödött. Adam nevelése sem okozott neki többé problémát, hiszen imádta kisöccsét. Megtanulta egyedül vezetni a háztartást, míg Paul nem volt otthon, és önerőből talpra állt. De mégis valamit sosem tudott elfelejteni: a gyűlöletét irántam.
Hosszú oldalakat hagytam ki ezután, nem bírtam olvasni, hogy mennyire utál, még a mostani kapcsolatunk ellenére sem. Már úgy voltam vele, hogy becsukom a könyvet, mikor megpillantottam egy nem is olyan régi dátumot. A bejegyzés tavaly nyáron készült, azon a napon, mikor befejeződött az angliai turnénk, ahol újra találkoztunk Ash-sel.

„Már vagy ezer éve nem írtam, a naplóm pedig évek óta a polcomon porosodott, tegnap találtam csak meg pakolászás közben, szóval úgy gondoltam, miért is ne írjak újból. Különben is annyi minden kavarog most a fejemben, és Sarah csak pár óra múlva jön át hozzánk. Találkoztam Harryvel. Tulajdonképpen heteket töltöttem el vele egy közös hotelszobában. A célom először az volt, hogy pokollá tegyem a fiúk számára az együtt töltött heteket, hiszen szívből gyűlöltem mind az ötöt. A legnehezebb feladatnak Harry bizonyult, aki a fejébe vette, hogy minden áron megszerez magának. Az együtt töltött idő viszont valamit megváltoztatott mindkettőnkben. Mikor belenézek csillogó zöld szemeibe, összezavarodom előtörő érzelmeim miatt. Ilyenkor szívem gyorsan kezd dobogni, és a lélegzetem is elakad, de mégsem tudom elfelejteni, hogy mit tett velem, hogy nem vette fel a telefont, mikor a legnagyobb szükségem lett volna közelségére. Megmentette az életemet, kétszer is, és annyi időt töltöttünk együtt, hogy szinte már el is felejtettem minden neheztelésemet. Tegnap pedig megkaptam tőle életem első csókját. Az agyam azt súgta, hogy ne adjam meg magam ilyen könnyen, de képtelen voltam elszakadni édes ajkaitól. Azt hiszem megtörtént, amit annyira el akartam kerülni, amitől a legjobban féltem: újra beleszerettem Harry Stylesba…”

Megmosolyogtatott utolsó mondata, és csak tovább akartam olvasni. Annyiszor mondta már, hogy szeret, de még azok után sem tudtam megszokni, ahogy kiejti azt az egyetlen édes szót gyönyörű ajkain. De nem volt több bejegyzés, az utolsó pár oldal teljesen üres maradt. Sóhajtva csuktam be a naplót, de ekkor a lapok közül egy fehér boríték csúszott ki, aminek hátoldalán az én nevem állt Ash dőlt betűivel. Érdeklődve bontottam fel a borítékot, és kihajtottam a benne lévő lapot, majd olvasni kezdtem.

„Kedves Harry!
Remélem, nem tartasz őrültnek, azok után, hogy elolvastad a naplómat, mert igaz, sok mindenen mentem keresztül, de őrült az nem vagyok, talán csak őrülten szerelmes. Valószínűleg már régen megbolondultam volna, ha te nem vagy mellettem, ezért pedig hálával tartozom neked. Köszönöm, hogy segítettél felállni, miután összetörtem anya halála miatt, hogy megmutattad, mi a boldogság, hogy megtanítottál szeretni. Annyi hibát követtünk el mindketten, de mégsem bánok semmit, mert akkor most talán nem itt tartanánk. Talán nem nézhetnélek ebben a pillanatban is, ahogy mellettem fekszel, és a derekamat öleled. Annyira fáj, hogy itt kell hagynom téged. Kérlek, ha műtét nem sikerülne, ne csinálj semmi hülyeséget. Gondolnod kell a családodra, a fiúkra és arra a sok millió emberre, aki szeret téged. Tudom, hogy nem fogok benned csalódni, és a legjobb döntést fogod hozni. Sajnálom, hogy annyi terhet szakasztottam a nyakadba, hogy olyan sokszor rondítottam bele boldogságunkba, és még most is túl sokat kérek tőled, de csak rád számíthatok, kérlek, vigyázz Adamre. Nem kérem, hogy az apja legyél, csupán egy barátja, aki mindig mellette áll, de bízom benned, és miatta többé már nem is aggódom.
Nem tudom, mi fog történni a műtét alatt, de ha nem úgy lesz, ahogy azt mi szeretnénk, túl kell lépned rajtam. Talán túlélem, de ha a szervezetemet túlságosan megviseli az operáció, és többé már nem leszek önmagam, próbálj meg elfelejteni. Én csak azt tudom, ígérni, hogy harcolni fogok, és nem adom fel, míg a szívem dobog. Ha viszont már nem tehetek semmit, remélem, jó helyre kerülök. Nem tudom, mi van a halál után, de talán újra láthatom nemsokára anyut. Viszont abban biztos vagyok, hogy mi egyszer találkozunk még, ha nem is a földi életben, de egyszer együtt leszünk egy ennél sokkal jobb, gyönyörűbb helyen, ahol már semmi sem vethet véget boldogságunknak. Tudd, hogy én sosem felejtelek majd el, bármi is történik nemsokára, mindig veled leszek. Még, ha nem is látsz majd, mégis melletted lesz, mint őrző angyalod, akárkivel is kell majd ezért összevesznem ott fent.
Ígérem, hogy szeretni foglak, míg a szívem meg nem szűnik dobogni és még azután is.
Örökké,
Ash”

Nem akartam, hogy búcsúzzon, de mégsem tudtam abbahagyni az olvasást. Éreztem, hogy nedves lesz a szemem, de sűrűn pislogva nem engedtem utat könnyeimnek. Utáltam sírni, nem csak mások előtt, de még, ha egyedül is voltam. Olyankor gyengének éreztem magam. Kivéve Ash mellett. Kétszer ejtettem könnyeket előtte, mégis akkor nem tűnt hibának, olyan természetesnek hatott. Bátornak éreztem magam, amiért ki mertem mutatni érzéseimet, de itt a folyosón, mikor Ő nem volt velem, nem engedhettem meg magamnak a túlzott érzelmeket.
Ebben a pillanatban nyílott ki a műtő ajtaja, és egy nővér sietett ki rajta.
- Várjon! – szóltam utána felpattanva a székről.
- Sietnem kell, sajnálom – vágta rá rám sem pillantva, majd berontott a műtő melletti raktárba. Dühösen néztem utána, majd mikor pár pillanat múlva visszajött, útját álltam a műtő ajtajában. – Engedjen az utamra, kérem! – szólt kissé idegesen. Kezében egy piros folyadékkal teli zacskót tartott, amitől a gyomrom felkavarodott, így próbáltam kerülni tekintetemmel.
- Nem, amíg nem mondja el, hogy megy a műtét! – szóltam határozottan. – Minden rendben ott bent? Mikor lesz vége? – soroltam kérdéseimet.
- Nem adhatok ki információkat idegeneknek, úgyhogy kérem, ne akadályozza a munkámat! - nyúlt az ajtóért, de lábammal megakadályoztam, hogy kinyissa azt.
- Ashlyn barátja vagyok, jogom van tudni! – erősködtem tovább. – Addig úgysem engedem vissza, míg nem mondd valamit!
- Rendben – sóhajtott egyet frusztráltan. – A műtét közben komplikáció lépett fel.
- Komplikáció? – kerekedtek el a szemeim, és szívem szapora ütemet vett fel.
- A beteg szíve leállt – tájékoztatott. – Dr. Jackson éppen most próbálja újraéleszteni, mindent megtesz érte, de a beteg a műtőasztalon fog elvérezni, ha nem enged be oda! – szólt türelmetlenül. Mégsem tudtam megmozdulni, mert szavai hallatán, mintha kővé dermedtem volna, de a nővér gyorsan kikerülve engem bejutott a műtőbe. A szám kiszáradt, és képtelen voltam levegőt venni. A fejem szédült, a világ forgott körülöttem. Lábaim teljesen elgyengültek, erőtlenül támaszkodtam meg a falnál és reményvesztetten próbáltam eljutni a székekig, de térdeim feladták, és tehetetlenül lecsúsztam a földre a műtő ajtaja mellett. Már percek óta nem voltam képes lélegezni, és mikor első alkalommal a tüdőm levegőhöz jutott, hangos zokogás tört fel belőlem. Könnyek patakzottak az arcomon, egész testemben remegtem, sírásom visszahangzott az egész folyosón. De már nem érdekelt, hogy gyengének látnak, hagytam, hadd lássák az emberek azt, amilyen igazából vagyok, nélküle egy erőtlen kisfiú. Elvesztettem a nőt, akiért az életemet is adtam volna. Bármit megtettem volna, hogy inkább a helyébe kerüljek, mert a fájdalom majd szétfeszítette a mellkasom belülről, és úgy éreztem, hogy sosem fog elmúlni többé. Képtelen voltam bármire is, egy roncs lettem. Ennél a fájdalomnál még a halál is jobb lett volna. Szerettem volna meghalni ott helyben. Egy kórházban voltam, annyi lehetőség volt körülöttem. Egy tű, valami gyógyszer, vagy csak egy ugrás a legfelső emeltről, és mégsem tehettem semmit. Ő túl okos volt, és túl jól ismert. Feladatot adott, hogy muszáj legyen tovább élnem, még akkor is, ha nem lesz más az egész csak egy szörnyűséges kínszenvedés. Valahol belül mégis tudtam, hogy ez fog történni. Éreztem, hogy egyszer elveszítem őt, ahogy már a kis vízesésnél is mondtam. Belegondolva nem is való Ő ide. Egy igazi angyal, aki nem illik a mi bűnös világunkba. Mégis úgy éreztem, hogy ezt nem fogom józanésszel túlélni. A végén beleroppanok, és teljesen megőrülök.
A műtő ajtaja többször is kinyílott mellettem, nővérek, orvosok, ápolók jöttek ki rajta, néha egy-egy vaskerekes ágy is kigördült az ajtón, én mégsem tudtam odanézni. Arcom kezeim közé temetve már nem zokogtam, de könnyei megállíthatatlanul folytak.
- Harry? – hallottam meg egy ismerős hangot mellőlem. Kezeimet elvettem arcom elől, de képtelen volta felnézni, csak az előttem álló barna bőrcipőket bámultam. – Harry, légy erős – szólt, mire felkaptam a fejem.
- Erős? – nevettem fel hangosan. Kezdtem megőrülni. Éreztem, hogy ez a keserű nevetés már annak az első lépcsőfoka volt. – Elvesztettem Őt, Dr. Jackson, érti? Már nincs többé… Elvesztettem Őt… Örökre… - halkult el a hangom.
- Ashlyn él, Harry – szólt az orvos, én pedig nem hittem a fülemben. Csak be akart csapni, hülyét akart csinálni belőlem, éreztem.
- Ne szórakozzon velem! – horkantam fel. – A nővér mondta, hogy leállt a szíve.
- De visszahoztuk – erősködött. – Nem hiszed, nézd meg a saját szemeddel. Ugyanabban a szobában van, mint amiben eddig is volt – mondta. Nekem pedig nem kellett több, erőt vettem gyenge lábaimon, és felpattanva a földről a már jól ismert kórterem felé futottam. Nem akartam elhinni, amit az orvos mondott, míg a saját szememmel nem láttam. Berontottam az ajtón, és hosszú lépésekkel értem el az ágyig. Ott feküdt Ő lélegeztető gépre és mindenféle műszerre kapcsolva, tűk lógtak ki mindkét karjából. Arca hófehér volt és beesett, míg szemei alatt sötét karikák húzódtak, de Ő volt. Nem hagyott el. Nem ment el, amit az ütemesen csipogó szívmonitor is bizonyított.
Nem mertem közelebb menni, olyan törékenynek nézett ki, féltem, hogy kárt teszek benne. Minden vágyam volt, hogy kinyissa a szemeit, én pedig még ezerszer mondjam el neki, hogy mennyire is szeretem, és hogy ezek után soha nem engedem el magam mellől.
- A műtét sikeres volt – mondta Dr. Jackson, ahogy engem utolérve belépett a kórterembe. – A vége felé Ashlyn szíve leállt, mert a daganat nehezebben hozzáférhető helyen volt, mint az gondoltuk, így jóval tovább elhúzódott a műtét, és a szíve feladta, de még épp időben sikerült visszahoznunk.
- Köszönöm – néztem rá őszinte hálával. Megmentette Őt, amiért nem lehetek neki elég hálás.
- De ez még nem minden – komorult el az arca, és tudtam, hogy most jön a rossz hír. – Ashlyn kómába esett. A műtét túlságosan megviselte a szervezetét.
- De fel fog ébredni. Igaz? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Ezt nem tudom megmondani. Minél több ideig van kómában annál kevesebb az esélye, hogy újra felébred – nézett rám sajnálkozva. – Emellett az állapota még mindig válságos, és a szíve is bármelyik pillanatban feladhatja a szolgálatot.
- Értem – nyögtem, mert több szó nem jött ki ajkaim közül.
- Amint az állapota stabilizálódik, újra elkezdjük a kemoterápiát, mert maradhattak rákos sejtek a szervezetében, és még a tüdődaganata sem húzódott teljesen vissza – tájékoztatott a továbbiakról. – Sajnálom, Harry, tudom, hogy nem erre számítottál, de ez minden, amit tehettünk és tehetünk – szólt, és kezét biztatóan a vállamra helyezte. – Sokan mondják, és én hiszek is benne, hogy a kómában lévő betegek érzik, ha a szeretteik veszik körül őket, ha gondoskodnak róluk.
- Vele maradok – jelentettem ki határozottan.
- Más nem is tehetsz, a többiről pedig majd az idő dönt – mondta. Kezét leejtette a vállam, és csendesen ment ki a kórterem ajtaján.
Halk léptekkel közelítettem Ash felé, és leültem az ágya melletti székre. Kikerülve bőréből kilógó csöveket, az enyémek közé vettem hideg kezét. Egyszer csak ujjai közül kiesett valami fémesen csillogó dolog a földre. Lehajoltam érte, és mosolyra húzódtak ajkaim, ahogy ujjaim között forgattam a kis ezüstláncon függő medált a két madárral és a szívvel együtt. Óvatosan hajtottam ki ujjait, és tenyérébe visszahelyeztem a láncot, majd a lélegzetem is elakadt, mikor markát szorosabbra zárta a nyaklánc körül. Arcára néztem, de még mindig nem ébredt fel. Szinte el sem hittem, hogy tényleg kómában van, hiszen olyan volt, mintha csak aludna. De tudtam, hogy fel fog ébredni. Fogalmam sem volt, hogy mikor, talán csak hosszú idő múlva, de nem érdekelt, mert tudtam, hogy én várni fogok, ameddig csak szükséges, és egyszer boldogok leszünk. A sok szenvedés, fájdalom és könny után végül megkapjuk majd a jól megérdemelt boldogságot. 

60 megjegyzés:

  1. És végre! Nagyon jó lett várom a kövit!!!
    Egész nap azt vártam hogy mikor lesz rész és most itt van és nagyon jó lett!!
    <3

    VálaszTörlés
  2. Istenem! Annyira jó! Ugye nem fog meghalni? Amúgy én akartam az első lenni, de sose jön össze. Amúgy köszönöm, hogy kiraktad a linkem, sokan nézik tőled a blogom.
    További sok sikert: Nina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazán nincs mit :) Én köszönöm a kedves szavakat ♥

      Törlés
  3. Azt hiszem megérte ennyit várni a részre..:D Fantasztikusan sikerült! Talán még túlságosan is jól.. (:D) Az egész részt végig bőgtem, de végén mégis sikerült elmosolyodnom. Komolyan mondom te lány, egyszer még meg fogsz ölni engem.. Tűkön ülve várom a következő részt!
    xoxo
    ~fruu.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy így gondolod ♥ Nagyon sietek, ígérem :) Köszönöm a kommentedet ♥

      Törlés
  4. Elhasználtam egy csomag zsebkendőt! Annyira, de annyira fantasztikus lett! Remélem felébred majd Ash és minden rendben lesz vele és Haroldal. Imádlak!!
    xx:*
    #LottieszeretiCsakegylányt

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is nagyon imádlak ♥ Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett ez a rész is :)

      Törlés
  5. Nem is tudom mit mondjak...Annyira örülök hogy tùlélte a műtétet, de ugyanakkor szomorù is vagyok mivel még annyi minden közbejöhet. Mi lesz Harry-vel ha meghal a màsik fele :( de remélem a legjobbakat , hogy Ash felépül és ùjra boldogok lesznek :) Amiòta olvasom a blogodat azòta ez a kedvencem :3 Olyan jòl fogalmazod meg a gondolataidat, hogy az olvasò már beleéli magàt az egyes helyzetekbe.Tudom,hogy nem ismerst de azért nagyon gratulàlok mindehhez :) màr vàrom a következő vasàrnapot :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon édes vagy, köszönöm ♥♥Nagyon igyekszem, hátha egy kicsit előbb tudom hozni a következő részt ;)

      Törlés
  6. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ úristen el sem hiszem awh annyira jó !! Remek lett ez a rész is !! ;) <3

    VálaszTörlés
  7. EZ MOST KOMOLY ? Jaaj tudhattam volna, hogy olyan könnyen nem fog menni. Tényleg a sírásra meg vagyok edződve, de amikor Harry olvasta a legutolsó levelet majdnem sírtam, majdnem. Most ami sztori jön, enyhén olyan mint az Összekuszálva könyv. A csajnak olyan szinten szar az élete, hogy kómába esik és végig küzd hogy felkeljen. ( kicsit nagyon eltér, de egyből ez ugrott be ) Reménykedtem, hogy végre enyhe boldogság, haha de az túl könnyű lenne. Nem tudom tovább, hogy alakul, de azt tudom fel fog kelni. Vagy WAIT két lehetőség van. Vagy elhúzod a végéig és nem kell fel, ezzel egy tragédia blog fog a végére lenni ezzel megcáfolva a 3, évadot, vagy az évad végére fel kell és szerintem a harmadik évadban, még küzdenek, aztán a végén boldogok lesznek, vagy talán oda is kitalálsz valamit. Jaaaaaaaaj annyi logikus lehetőség van, és bármi lehet. Megzavarodtam és remélem ezekből a lehetőségekből a "jobbak" fognak érvényesülni. Én szorítok nekik. ( eltérő megjegyzés: tudom, hogy vagy ezerszer említettem, de ha idősebb leszel és kinövöd az online írást, akkor gondolkozz könyvön, naaa, a kedvemért :DD ) Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, hogy nem lesz ilyen egyszerű! ;) Viszont én még mindig csendben vagyok ;)
      Nem hinném, hogy valaha is könyvet írnék, de köszönöm, hogy alkalmasnak gondolsz rá ♥♥

      Törlés
  8. Istenem remélem, hogy felébred. Legalább túl élte a műtétet. Remélem boldogok lesznek együtt. Ennek így kell lennie. Várom a kövi részt :-) <3

    VálaszTörlés
  9. Csodálatos rész lett! Végigbőgtem az egészet.
    Majdnem meghalt....de aztan megse. Annyira örültem,hogy tuléli.
    De aztan tovább olvastam....komaba kerül. Gondolhattam volna,hogy nem lesz ilyen egyszerű. Csak mondd hogy felebred?!
    Amugy meg szerintem nagyon jol megoldottad Harry szemszöget,annak ellenere hogy azt mondtad nem lett olyan jó,nekem nagyon tetszik.
    Imadom<33
    xx
    ui.:bocsi az ekezetek miatt,csak telefonrol vagyok
    ui2.:es bocsi a "szetszort" komment miatt is,csak annyira a tortenet hatasa ala kerultem. Egyszeruen tokeletes<33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah, nagyon szépen köszönöm! <3 Persze, hogy nem lesz ilyen egyszerű, még semmi sem biztos, de egyelőre nem is mondhatok semmit ;)
      Örülök, hogy így gondolod, mert tényleg elég sokat megszenvedtem ezzel a Harry szemszöggel :)

      Törlés
  10. Annyira tudnalak most utalni. De sajnos keptelen vagyok. Tonkretetted a sminkem, illetve a telefonomat is, mert, ha a konnyeimtol tonkremegy a kepernyoje, az a te lelkeden szarad. Tudtam en, hogy valami gonoszsagra keszulsz, mar akkor, amikor elolvastam a kis izelitot askon. Azt hittem ott lesz vege a resznek, ahol ott abbahagytad, de meg jo, hogy nem. De komolyan. Jobban tetted, hogy nem ott, annal a mondatocskanal hagytad abba, mert akkor triplan kinyirtalak volna. Eloszor is azert, mert, mint mondtam, tonkretetted a sminkem.Masodjara azert oletelek volna meg, mert annyira jol irsz, hogy az marbuntetendo. Harmadik olest azert kaptad volna, mert a naplobejegyzesekkel felboritottad a lelki bekemet. Botranyos.
    Most, hogy leszidtalak, elmondanam, hogy keeeepzeld. Kaptam egy "Styles 94" feliratu polocskat. Es naggyon tetszik. Es te jutottal rola az eszembe. Bar kicsit meg big ram, azert hordani fogom majd, ne aggodj.
    Te nezel vampirnaplokat? Ha igen, akkor majd lesz mivel zaklatnom teged muhahahaha.
    Ha nem, akkor ne is vedd figyelembe a muhahazast.
    Miutan elolvastam a gyilkos elozetest, azutan atmentunk az edes fanodhoz, alias a papikamhoz. Mondtam neki, hogy megkonnyeztettel (mar, ha van ilyen szo). Es ez eleg furcsa, hogy sirtam, mert en nem szoktam blogokon sirni, csa max, ha nagyon szar es akkor a kakin sirok, hehe.
    Szoval mondtam neki, erre az lebe huzott, es kerte, hogy beszeljek a reszrol es arrol, hogy mi bant. Mar ismerte a tortenetet, mindent ismert, es most egyre tobbet meseltem neki Ashbebi rakjarol. Mivel orvos, tudja a szitut es azt uzeni, hogy nagyon jol le tudod irni a betegseget, nagyonelethu es gratulal. Tehat o doktro bacsi es elmondta, hogy meg fog gyogyulni. Nekem csak ez kellett es maris megkonnyebbultem. Aztan persze elkezdett hablatyolni mindenfele rakos dolgokrol, de nem igzan figyeltem ra, inkabb Ashlynen gondolkodtam. De pszt. Ne mond el neki, hogy nem figyeltem, mert papika megol.
    Ugy olvastam ezt a mai reszt, hogy lejott a frissen festett kromlakkom szval mar egy koromlakkal is jarsz nekem, illetve egy uj konnycsatornaval.
    Amugy hogy kell kimondani azt a tabort, ahol az egesz Hashlyn dolog kezdodoott? i don't know. Sosem tudtam kimondani.
    Mar nem tudok mit irni, mert sokkban vagyok, mint az osszes tobbi reszednel. Kozerdekukent elmondanam, hogy ujra kezdtem olvasni a blogot. Es tok furi igy, hogy vannak ezek a naplobejegyzesek es tudom Ashbebi gondolatait azokrol a reszekrol, es igy olyan bennfentesnek erzem magam, haha.
    Kepzeld tegnap kaptam egy hatttalmas tik takkos dobozt, amiben hatvan kicsi mini tik takkocska volt. VOLT. mert mar nincsen. Finom volt.
    Es uuuu. Lattam, hogy lajkoltad a kepem. Hat waow. Meglepodtem, mint a csuda. Neztem a lajkocskadat,kozben megdonoltam magamban, hogy mi a fene?!
    Na demost bucsuzom. Sirnom kell megint.
    Szeretlek amigo.
    Aloha

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm <33 Egy ilyen pólót nekem is szerezhetnél ;)
      Igen, nézem a Vámpírnaplókat, és annyira várom már az új részt! :))
      Nem ismerem a papádat, de ahogy leírod, nagyon édes ember lehet. :)
      Nyugodtan írhatod a listát. :D Eddig mi is van rajta? Körömlakk, smink, telefon...
      Ah, és nekem nem is hagytál a TikTakból? :O Pedig jó kislány voltam, megérdemeltem volna! :D
      Amúgy meg persze, hogy lájkolom a képedet, ha egyszer tetszik, és még mindig úgy gondolom, hogy nagyon szép vagy. :)
      Twitteren pedig válaszoltam, remélem, olvastad! ;)

      Törlés
  11. Kedves Írónönk!
    A mai rész is nagyon jól sikerült, még el is sirtam magam annyira átjöttek és meghatottak az érzéseik. Szurkolok hogy Ash ne haljon meg és ébredjen fel a komàból. Sok sikert és kitartást kivánok a következő részhez és mar nagyon várom. :) Ez a blog az összes közül amit olvasok a legeslegjobb . <3 <3

    VálaszTörlés
  12. Kedves, drága, imádnivaló Just A Girl!

    Egyszerűen imádlak. Imádom ahogy írsz, ahogy húzod az agyunk, ahogy leírod ezt az egészet. Olyan mintha én is ott lennék. Mintha ez az egész velem történne.
    Szívszorító. Korszakalkotó. Tökéletes. Ez a három szó illik erre a blogra. Reményt adsz nekünk. Reményt, hogy egy nem létező, kitalált személy, egy kitalált blogon élni fog.
    Csak olvastam és olvastam. Sírtam amikor Harry sírt. Felpattantam amikor közölték, hogy Ash él. Aztán megint jött a hideg zuhany. Lehet, hogy nem ébred fel a kómából. (ezen a ponton Schumacher balesete jutott az eszembe. Mélyen érintett mert amióta élek rajongok érte. Az első szavam is az Ő neve volt.) Lehet , hogy a szervezete nem bírja feldolgozni... én akkor is hinni fogom, hogy Ash élve marad. Add meg nekik a boldogságot. Mivel Ashlyn-nek gyereke sajnos már nem lehet örökbe fogadnak egyet. Összeházasodnak. HAPPY END. TRUE LOVE STORY.
    Vagy ahogy Pharell énekli:
    Because I’m happy
    Clap along if you feel like a room without a roof
    Because I’m happy
    Clap along if you feel like happiness is the truth
    Because I’m happy
    Clap along if you know what happiness is to you
    Because I’m happy
    Clap along if you feel like that’s what you wanna do

    Tudod te, hogy milyen vagy? Egy csodálatos ember. Egyszer úgyis találkozni fogok veled.

    Sok-sok puszi és ölelés!

    Docsi aka UnikornisPingvin xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága! <33
      Nagyon édes vagy, köszönöm szépen! <3 Egyelőre viszont nem árulhatok el semmit ;)
      Egyszer összehozzuk ezt a találkozót, ne aggódj! ;)
      xox

      Törlés
  13. Drágaság...

    ...Ki bearanyozza a vasárnapot ♥! Majdnem telesírtam a klaviatúrát, te lány! Egyszerűen gyönyörű, megható és utánozhatatlan fejezetet sikerült (ismételten) publikálnod! Annyira, de annyira rossz volt olvasni Harry fájdalmáról... A gyomrom görcsbe rándult, mikor a naplórészletekhez értem. Elképzeltem minden egyes részletet s mosolyra húzódott a szám. Mégis csak volt ebben a fejezetben egy kis vidámság is :) A nővér kicsit megijesztett, de amikor Dr Jackson tájékoztatta Hazz-t, hogy jól sikerült a műtét a komplikáció ellenére is... Hatalmas kő esett le a szívemről! Ashlyn él!! Természetes persze, hogy kómában van a legyengült szervezete miatt és lehet, hogy sok idő, mire felébred, ha felébred... De Harry erős és nem adja fel a reményt! Mi olvasók sem adjuk fel!

    Tűkön ülve várom a vasárnapot ♥! További szép délutánt s a jövő héthez kitartást ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy! <33
      Te pedig szebbé tetted az én napomat, amit nagyon köszönök neked! <33
      Köszönöm a kommentedet, és nagyon remélem, hogy hamarosan egy hasonlót hagyhatok a te blogod 2. fejezete alatt. :) Nem akarlak siettetni, de már nagyon kíváncsi vagyok a továbbiakra, és reménykedem, hogy a szünetben megajándékozol minket egy újabb csodálatos résszel! :)
      Szép és pihenéssel teli szünetet kívánok neked! <3
      xox, Csakegylány

      Törlés
  14. Jézusom.Zokogok:((
    Mármint mondhatnám, hogy az egyik szemem sír, a másik meg nevet, de az az igazság, hogy mindkettő sír. Az egyik a boldogságtól, hisz Ash túlélte és Harry vár rá.De ott a másik, amelyik meg sír, hisz Ash kómába került és kitudja fel ébred-e.
    Nem szép tőled, hogy így játszol az ember érzelmeivel.A minimum, hogy meggyógyítod Asht.:)))
    Siess a kövivel, imááádlak!!
    Puszi: Fanni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos vagy, köszönöm <33 Igen ez csúnya dolog, szánom bánom, de nem ígérhetek semmit ;) Csak azt, hogy nagyon igyekszem a következő résszel! Én is nagyon imádlak <3

      Törlés
  15. Remélem teljesen meggyogyul. Nagyon jó rész let.

    VálaszTörlés
  16. Egyszerűen HIHETETLEN milyen érzéked van ennyire gyönyörűen leírni egy szomorú történetet. Sok ilyen oldalt olvasok de te vagy az egyetlen aki egyszerűen elképesztő... minden oldal kirészletez minden olyat amit nem is kéne :D de te olyan szépen tudsz fogalmazni hogy az nem igaz :) Imádlak komolyan :) Várom a következő részt ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah, nagyon szépen köszönöm <33 Nagyon jól esnek a szavaid <33 Én is nagyon imádlak, és remélem, hogy a következőkben sem fogsz csalódni az írásimban :)

      Törlés
  17. Szia.
    Tudomásom szerint még egyszer sem kommenteltem neked, vártam a megfelelő pillanatot.:)
    Áldom azt a percet amikor egy véletlen folyamán rátaláltam a blogra /pont a szülinapjakor/ és az egész napomat azzal töltöttem hogy ezt a fantasztikus történetet olvashatom.
    Gondolom vagyis inkább csak megérzés hogy még lesz benne egy pár fordulat és Ashlyn felépülése/gyógyulgatása sem fog unalmasan telni.
    Már csak annyit tudok mondani hogy sok sikert és tűkön ülve várom a következő rész.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, hogy szántál a kommentelésre egy kis időt, mert hihetetlenül jólesnek a szavaid <3 Nagyon igyekszem a következő résszel is, hogy ne okozzak csalódást :)

      Törlés
  18. Szia!
    Tudod, most mérges vagyok rád. Ja mégsem :D ez annyira jóó de nagyon szomorú is egyben, és igen az én sminkemet is tönkre vágtad, de nem bánom, ezt tudnám olvasni egész életemben. Szóval...
    "Ígérem szeretni fogom ezt a blogot amíg szívem meg nem szűnik dobogni,és azután is" :D ahogy Jacob és mondanád.
    Így tovább!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm <3
      Igen! Most már tudom, hol hallattam ezt a mondatot! :)) Régebben nagy Twilight rajongó voltam :D
      Nagyon sietek a következő résszel, ígérem :)

      Törlés
  19. Szia. :) Díj nálam---> http://givemelovefromonedirection.blogspot.hu/
    amúgy. imádom a blogodat.

    VálaszTörlés
  20. Nagyon jó lett *.*
    Csak így tovább!!! :-)

    VálaszTörlés
  21. URISTEN!!!Ez valami csodálatos volt nagxkn nagyon imádtam eddig ez a kedvenc részem!Nagyon nagyon nagyon ügyes vagy csak igy tovább ès gyorsan kövit! :-) ;-)

    VálaszTörlés
  22. Húúú!!!! Ez gyönyörű!! Végig zokogtam az egészet, hogy tudsz ilyen brutálisan jól írni?? Nagyon jó lett, siess a következővel!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Túlzol, de azért nagyon köszönöm, drága vagy <33 Nagyon sietek, ígérem :)

      Törlés
  23. Istenem! "majd a lélegzetem is elakadt, mikor markát szorosabbra zárta a nyaklánc körül" ez a rész volt a kedvencem. :') Na akkor nekem is elakadt a lélegzetem. Gyönyörűen írsz! Nem tudom, hány éves vagy és hogy mit tervezel, de neked ebben van a jövőd. - D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kommentedet, mint mindig <33 16 vagyok, és nem igazán tervezem komolyabban foglalkozni az írással, azt hiszem, nekem marad a blogolás :)

      Törlés
  24. Csak így tovább..... Köviiiiiit!!!!!

    VálaszTörlés
  25. Sziaa:) 3 napja kezdtem el olvasni a blogodat és már az eddigi részek végére is értem. Nagyon tetszik az írásod! Gratulálok és további sikereket kívánok és remélem sok jó ötleted van a további részekhez!! Nagyon szeretném ha nem tragédiával érne véget!! Ugye lesz harmadik évad is??:) Mikor jön a következő rész?:)))) D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) Nagyon örülök, hogy rátaláltál a blogra! :)) Köszönöm szépen, ötletem, mint a tenger, ne aggódj ;) A elkövetkezendő részekről, viszont nem árulhatok el semmit :) Annyit azért mondhatok, hogy a hét vége felé várható a következő fejezet :)

      Törlés
  26. Nagyon nagyon imádom a blogodat, nem rég kezdtem el olvasni és annyira jó hogy hihetetlen! Nem bírtam leállni vele :D nagyon tehetséges vagy és nagyon jól írsz! :) csak így tovább várom a következő részt és remélem hogy jó vége lesz! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm <33 Nagyon igyekszem a továbbiakban is, ígérem :)

      Törlés
  27. Na szia!Magy nehézségek,árán az utolsó este sikerült Wifi-hez jutnom Franciaországban. Jajj,ne csináld ezt! Nem akartam itt könnyezni,de,mégis sikerült. Annyira aranyos Harry. Várom a következő részt,amire már nem kell sokat várnom.

    Ui.bocsi,hogy ilyen rövid lett komi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon édes vagy, hogy még utazás közben is szakítottál időt a kommentelésre, szóval ne is kérj bocsánatot <33 Még ma felrakom a következő részt, ígérem ;)

      Törlés
  28. wooooow.
    itt vagyok, későn, de itt vagyok. nem bírtam volna kihagyni, hogy pont ide ne írjak semmit.
    eltudtam olvasni kedden, találtam wifit, és az első dolgom az volt, hogy ezt megnézzem. képzelheted, miket csináltam vasárnap, amikor sehol semmi jel...
    a dolgok egyre jobban bedurvultak. de tényleg. azt meg valahol éreztem, hogy ez a rész tuti nem a vége, nem tudnád itt abbahagyni, ráadásul biztos, hogy nem ölnéd meg ashlynt.
    mert nem fogod megölni ashlynt.
    értettük?
    amiket leírtál a naplóból, azokra nincsenek szavak. olyan szépek voltak, és nem tudom, hogy direkt csináltad e, de nekem valami olyan esett le, hogy a 15 éves ash fogalmazóképessége akkor még nem volt olyan jó. ebből is azt lehetett látni, hogy úristen te rohadt jól írsz.
    a harry szemszög. egyre jobban bírom a csávót. hidd el, ezt is olyan jól csináltad meg, ahogy csak tudtad.
    nagyon kitartó. sőt harry túlságosan is kitartó. tényleg szerelmes lehet, hogyha ennyi megpróbáltatáson ment keresztül ash- el, és még mindig szereti.még mindig szerettte, amikor kiderült, hogy ashlyn halálos beteg. még mindig szerette, amikor ashlyn elakarta őt engedni. még mindig szerette, amikor ashlyn abba a pillanatba nem biztos, hogy tovább kitartott volna. még mindig szereti, amikor ash kómában van. még mindig szereti.
    oké, bírom őt. bevallom megszerettem.
    a búcsúlevél nagyon aranyos volt. mondjuk ashlyn kisasszony ráhöjetett volna, hogy úgyse fog meghalni de jó..:D
    bocsánat hogy ilyen röviden, de ha ma még tényleg felteszed a részt, akkor jövök :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De aranyos vagy! <33 Amúgy milyen volt az utazás? :)
      Örülök, hogy átjött a fiatalabb Ash-es dolog, mert próbáltam ott tőmondatokban, kicsit gyereksebben fogalmazni, örülök, hogy sikerült :)
      Azért is nagyon boldog vagyok, hogy kezded megkedvelni Harryt. :))
      Még nem dőlt el semmi, bármi történhet ;) De pár óra múlva hozom a következő fejezetet ;)

      Törlés
    2. Imadtam ezt a reszt is. Szupin írsz, Tehetseges vagy. Mikor jon a kovi? <3

      Törlés
    3. Köszönöm <3 Egy órán belül jön a következő rész :)

      Törlés