2013. november 3., vasárnap

47. fejezet: Még menthetőek vagyunk?


- Sajnálom… - szólaltunk meg végül, teljesen egyszerre. Apró mosoly húzódott a számra, mire Harry is megvillantotta gödröcskés, kisfiús mosolyát, amit már napok óta annyira hiányoltam.
- Szerinted még menthetőek vagyunk? – kérdezte Harry reménykedve.
- Most még igen. De félek, ha tovább fajulnak a dolgok, akkor inkább békességben váljunk el még most, különben csak mindketten szenvedni fogunk és a vége úgyis a szakítás lesz – mondtam szomorúan.
- Nem! Tudom, hogy borzasztó dolgokat tettem és mondtam, de szeretlek! Nem hagyhatsz el! – mondta Harry kétségbeesetten.
- Nem foglak elhagyni, ígérem! De lehet, hogy egy kis szünetre lenne szükségünk. Talán haza kéne mennem, te még itt maradsz pár napig és mikor te is visszaértél Londonba, akkor tiszta fejjel meg tudjuk beszélni a dolgainkat – tanácsoltam.
- Igen, igazad lehet – értett egyet bizonytalanul.
- Akkor én megyek is összepakolni – mondtam halkan és csak arra vártam, hogy kérje meg, hogy maradjak, mert egy szava is elég lett volna hozzá, hogy maradásra bírjon. Leutat kerestem a fáról, nem tudtam eldönteni, hogy lemásszak, vagy csak simán leugorjak, ezzel megkockáztatva, hogy seggre esek.
- Ash, még mindig a barátnőm vagy, igaz? – kérdezte Harry halkan és közelebb hajolt hozzám. Egy aprót bólintottam és elvesztem csillogó tekintetében. – Megcsókolhatlak? – suttogta. Nagyon meglepett a kérdése, de szívem rögtön heves vágtába kezdett és nem is válaszolva neki, számat az övének nyomtam. Hevesen csókoltuk egymást, én pedig szinte csak ekkor fogtam fel, mennyire is hiányzott a közelsége. Noel csókjától mocskos számról tiszta ajkaival eltűntette a szennyet és soha többet nem akartam őt elengedni. Mélyen bántam már mindent, amivel nem is olyan régen megsértettem és nem akartam hazamenni, ezek után csak vele akartam lenni. Kapcsolatunkat már nem láttam bizonytalannak vagy reménytelennek, mert éreztem, ha megbeszéljük a napokban történteket, akkor kapcsolatunk csak még erősebb lesz, mint azelőtt. Gyűlöltem a gondolatot, hogy pár órán belül már valószínűleg Londonban leszek, de ha Harry ezt szeretné, akkor megteszem érte. Miután szétváltunk, fejem még mindig kótyagos volt szenvedélyes csókjától és biztosan lezuhanok a fáról, ha ő nem fog engem.
- Hogy fogok én innen lejutni? – kérdeztem és elfogott a szédülés, ahogy lenéztem a fáról. Azt hiszem, ez a távolság lenről nem tűnt ilyen magasnak.
- Majd én segítek! – nyugtatott meg Harry. – Kapaszkodj, mert elengedlek! – figyelmeztetett, majd karjai levette derekamról és lábát átvetette az ágon. Szorosan a fa törzsét öleltem és már messze nem éreztem magam olyan biztonságban, mint mikor Harry fogott. Egy apró sikítás szalad ki ajkaim közül, mikor Harry egyszerűen csak leugrott az ágról.
- Harry! Jól vagy? – kérdeztem aggódva és gyorsan keresni kezdtem őt lefelé nézegetve, hogy megbizonyosodjak, hogy nem esett-e baja.
- Nincs semmi bajom, Ash! – mosolygott fel rám édesen. – Most te jössz!
- Mi? Ne is álmodj róla, hogy leugrok innen! – ellenkeztem.
- Megvárod, amíg leszakad az ág? – kérdezte kuncogva. – Na gyere, elkaplak, ne félj! – nyújtotta felém karjait.
- Rendben – sóhajtottam egyet. – De ne ejts el!
- Nem foglak, ígérem! – mondta lágyan. Megcéloztam Harry erős karjait, majd lehunytam a szemem és ellöktem magam a fától. Alig volt időm sikítani, mert pár pillanat múlva már Harry izmos karjai közt feküdtem.
- Most már kinyithatod a szemed - mondta halkan és habár nem láttam arcát, mégis tudtam, hogy ajkai csibészes mosolyra húzódtak. Szemeim kipattantak és szívverésem megállt egy pillanatra, mert arca sokkal közelebb volt az enyémhez, mint arra számítottam és tekintete mélyen az enyémbe fúródott.
- Köszönöm – mondtam zavartan és kipattantam karjai közül, majd a ház felé közeledtem sietős léptekkel.
- Ash, várj! – kiáltott utánam Harry.
- Igen? – fordultam vissza kíváncsian.
- Nem lehetne… Olyan jó lenne… - kezdte akadozva.
- Igen? Mit szeretnél? – kérdeztem biztatóan.
- Azt hogy ne menj el! – mondta határozottan. – Maradj itt, kérlek! Elég távol voltunk egymástól az elmúlt pár napban, még ha nem is fizikailag – jött hozzám egészen közel. – Megmutatom, hogy még mindig úgy szeretlek, mint régen, sőt még annál sokkal jobban, csak add meg az esélyt, hogy bebizonyítsam, és ne menj haza, kérlek! – könyörgött olyan bűnbánó szemekkel, amiknek nem tudtam nemet mondani.
- Annyira vártam már, hogy megkérj – vallottam be és szorosan a mellkasához bújtam, ő sem várt sokat és karjai a derekam köré fonta.
- Kérlek, ne haragudj rám! Nem gondoltam komolyan, amit mondtam nemrég. Mintha nem is én lettem volna – suttogta a fülembe.
- Már régen nem haragszom – vallottam be. - Én is sajnálom, hogy felhoztam a Taylor-dolgot – mondtam bűnbánóan.
- Semmi baj, te legalább valós dolgokat mondtál – mondta és mikor elhúzódtam tőle, mély bűnbánást láttam a szemében. Harry még mindig ölelte a derekamat és nem is akartam, hogy a közeljövőben elengedjen. – Nem is értem, hogy ejthettem ki azokat a szavakat a számon. Te vagy a legártatlanabb és legcsodálatosabb lány, akivel valaha találkoztam.
- Már régen nem vagyok ártatlan – suttogtam és szégyenlősen lesütöttem a szemem. – Az ártatlanságomat már neked adtam. – Mutatóujjával az állam alá nyúlva kényszerítette, hogy a szemébe nézzek.
- Szeretlek – mondta halkan és lassan felém hajolt. Mindennél jobban akartam a csókját, de volta bennem egy kérdés, ami nem hagyott nyugodni.
- Harry, várj! – húzódtam el.
- Mi a baj? – kérdezte csodálkozva.
- Muszáj tudnom valamit – mondtam halkan.
- Kérdezz bármit! – biztatott.
- Te és Vanessa… Tudod, korábban ti… - kezdtem, de nem igazán bírtam kifejezni magam.
- Igen, együtt voltunk, de az még nagyon régen volt – magyarázta.
- Miért szakítottatok? – kérdeztem.
- Hivatalosan az X-Faktor miatt – válaszolta sokat sejtetően.
- És nem hivatalosan? – kíváncsiskodtam.
- Mert nem szerettem – vonta meg a vállát. – Ő volt az első igazi barátnőm, de a kapcsoltunk igazából csak a testi dolgokra épült – magyarázta.
- Azt hiszem, nem akarok ennél többet tudni – állítottam le és habár eddig sem kedveltem Vanessát, most még kisebbnek láttam az esélyt, hogy valaha is meg fogom szeretni őt. – És most mi van köztetek?
- Barátok vagyunk – mondta egyszerűen.
- De egyáltalán nem úgy viselkedtek – kötekedtem. – Ma reggel hallottam, hogy megkérted Gemmát, hogy foglaljon le engem, amíg te vele vagy és én azt hittem, hogy… - mondtam, de nem tudtam befejezni a mondatot.
- Hogy megcsaltalak? – kerekedett el a szeme.
- Kérlek, ne legyél mérges rám, de ott van a combtapizás, meg a cuki sugdolózás és az egész délelőttöt együtt töltöttétek…
- Igen, - vágott közbe – megkértem Gemmát, hogy foglaljon le, mert azzal fenyegetőztél, hogy hazamész, szóval valamivel itt kellett tartsalak – magyarázta, én pedig fellélegeztem. – Vanessával pedig csak féltékennyé akartalak tenni – vallotta be. Hogy Gemmának mennyire igaza volt! – Mert én is féltékeny lettem. Utáltam, ahogy Noelt csókoltad.
- Sajnálom – suttogtam.
- Azt hittem, beleőrülök, hogy mással láttalak. Annyira fájt… - Hangja és arca elgyötört volt, megszakadt a szívem, hogy így kell őt látnom.
- Kérlek, bocsáss meg… - csuklott el a hangom és szorosan átöleltem a nyakát. – Én tényleg nem akartam! Gyűlölöm őt, amiért arra kényszerített, hogy téged bántsalak – mondtam halkan és könnyek buggyantak ki a szememből és eláztatták Harry pólóját. – Undorodok magamtól – szipogtam.
- Hogy mondhatsz, ilyet? – szorított magához még jobban. – Ssh, semmi baj, minden rendben – vígasztalt.
- Te sem bírsz rám nézni azóta. Ne hazudj, mert te mondtad! – motyogtam a vállába.
- Ne, Ash! Kérlek! – húzódott hátra, hogy szemembe tudjon nézni. Tekintete tele volt aggódással és megbánással. – Azt nem gondoltam komolyan. Igazad volt. Teljesen belesüppedtem az önsajnálatba és nem gondoltam bele, hogy neked milyen nehéz lehetett. Annyira sajnálom – suttogta. Pólómat finoman lehúzta a vállamra, felfedve ezzel a Noeltől szerzett förtelmes lilás foltot. Rögtön odanyúltam, hogy eltakarjam, de Harry megállította kezem mozdulatát és lassan fölém hajolva apró csókokkal hintette be sérült bőrömet, majd felfelé haladva végig a nyakamon nedves csókokat hagyott, mire elöntött a forróság. - Nem undorom tőled. Minden percben csókolni akarlak, érinteni minden pontját tökéletes testednek – súgta a fülembe vággyal teli hangon.
- Szeretlek, Harry… - suttogtam elhalóan és pár pillanat múlva ajkai lecsaptak az enyéimre. Beletúrtam göndör fürtjei közé, miközben Harry ujjai gyengéden levándoroltak a gerincemen, hogy kirázott a hideg és beleremegett az egész testem. Percekig szenvedélyesen csókoltuk egymást, nem tudtunk betelni a másikkal és észre sem vettük, hogy közben besötétedett. Miután zihálva szétváltunk a szél felborzolta hajunkat, én pedig libabőrös lettem a hűvös fuvallattól.
- Fázol – állapította meg Harry. – Menjünk be! – kulcsolta össze ujjainkat és maga után húzott, be a házba. Elengedtem a kezét és a konyhába mentem Harryvel a nyomomban és öntöttem magamnak és Harrynek is egy-egy csésze teát, ami még pont kellemesen meleg volt.
- Köszi – mosolyodott el, mikor átnyújtottam neki a bögrét és leült egy székre, majd az ölébe húzott. Nem szólaltunk meg csak csöndben ittuk a teáinkat és élveztük egymás jóleső közelségét. – Figyelj, Ash, én elmegyek egy picit, de sietek vissza, rendben?
- Persze, rendben – bólintottam, habár nem így terveztem az estét, reméltem, hogy együtt tudunk tölteni egy kis időt.
- Egy órán belül itthon vagyok – ígérte, én pedig felálltam az öléből, hogy el tudjon menni.
- Siess vissza! – kértem mosolyogva és egy gyors csókot nyomtam a szájára, majd Harry el is tűnt az ajtóban. Habár Harry elment, mégis olyan boldog voltam, hogy örömömben legszívesebben ugrándozni kezdtem volna. Harry annyira megértő és édes volt, össze sem lehetett hasonlítani azzal a fiúval, aki pár órája még olyan sértéseket vágott a fejemhez. Most, hogy végre megtudtam tetteinek az okát és meg tudtuk beszélni az elmúlt napokat teljesen megkönnyebbültem. Szörnyű volt az elmúlt időszak, utálok Harryvel rosszban lenni, de a veszekedés utáni kibékülés sokkal jobban ment, mint azt én vártam.

- Na, most már kinyithatom? – kérdeztem hisztizve.
- Nem, még egy nagyon kicsit maradj nyugton – csitított le Harry és derekamnál fogva tovább vezetett.
- De érzem, hogy el fogok esni – nyafogtam, de botladozva haladtam tovább.
- Szerinted hagynám? – kérdezte és habár nem láttam attól a hülye kendőtől a szememen, mégis tudtam, hogy mosolyog.
Harry nem sokkal azután, hogy elment, egy órán belül vissza is jött és akkor találta ki ezt a hülye kendős ötletet és már vagy öt perce sétáltunk, én pedig egyre bizonytalanabbul éreztem magam, így vakon.
- Most leveheted – szólalt meg Harry. Nekem sem kellett több és már el is hajítottam az idegesítő kendőt. Nem tudtam, hol lehettünk, talán egy kis parkban, de nem volt ismerős a hely.
- Ez meg mi? – kérdeztem és a füvön lévő gyertyákra meredtem, amik fénye egy kis utat rajzolt ki a korom sötétben. Harry csak halvány mosollyal az arcán bólintott egyet, én pedig elindultam a gyertyákkal megvilágított kis ösvényen. Nem kellett sokat menni és olyan látvány tárult a szemem elé, hogy leesett az állam a gyönyörűségtől. A gyertyák tovább folytatódtak és a fákról is lelógott pár fényes lámpás, amik megvilágítottak egy kis asztalkát, amin két személyre volt terítve.
- Ez te csináltad? – ámuldoztam nedves szemekkel.
- Tudom, hogy ezzel nem tudom jóvátenni az elmúlt napokat, de megpróbállak kiengesztelni és be fogom bizonyítani, hogy mindennél többet jelentesz nekem – duruzsolta a fülembe, derekamat ölelve.
- Köszönöm – fordultam felé a meghatódottságtól remegő hangon. – Annyira szeretlek! – suttogtam és nyakát átölelve lágy csókot nyomtam ajkaira.

Az egész szobában korom sötét volt, a telefonom kijelzője 03:26-ot mutatott. Csend honolt az egész helyiségben, csak Harry halk szuszogását lehetett hallani. A Göndörke karjai szorosan derekam köré fonódtak és eszembe jutottak a tegnap este és az éjszaka édes emlékei. Harry egy szakácsot megszégyenítő vacsorát tálalt fel nekünk, de azt is megígérte, hogy ilyet soha többet nem fog csinálni, mert állítólag utál főzni. Aztán bevillantak az egymástól lopott vad csókok és forró érintések, amik gondolatától is kirázott a hideg. Ábrándozásomból a folyosóról kiszűrődő zörgés és zajos lépések zökkentettek ki, aztán valami hangosan csörömpölve összetört a padlón, mire már Harry is felébredt.
- Mi a fene… - morogta és a hátára fordult.
- Kinézek a folyosóra – suttogtam, majd felültem az ágyban, de ekkor kivágódott az ajtó, én pedig gyorsan fedetlen mellemre húztam a takarót. Sötét volt, ezért nem láttam, hogy ki jött be, de pár pillanat múlva Harry lámpát kapcsolt, aminek fénye megvakított egy pillanatra.
- Upsz… Rossz szoba! – vihogott Gemma.
- Te részeg vagy? – kérdezte Harry rosszallóan csóválva a fejét és a takaró alatt felhúzta boxerét, majd kipattant az ágyból. Gemma hangosan felnevetett, igazából nem is tudom, hogy min. – Csönd! – fogta be a száját Harry. – Anya ki fog nyírni, ha meglátja, hogy seggrészegre ittad magad! – szidta meg.
- Oh, látom, nagyon belerondítottam valamibe! – nevetett fel újra nem is figyelve öccsére és az ajtófélfának támaszkodott, nehogy a földön landoljon. – Azt hiszem, nem is zargar…zavarok tovább! – mondta akadozva és el is indult, vagyis próbált volna, ha meg nem botlik a saját lábában. Orra is esett volna, ha Harry nem kapja el. – Szia, Öcsi! – mosolygott fel Harryre bágyadtan. Gyorsan én is magamra vettem Harry tegnapi, bő pólóját és egy tiszta bugyit, majd Gemma segítségére siettem.
- Látom, jó sikerült a buli – jegyeztem meg mosolyogva. Harry dühösen nézett nővérére, de én nem ítéltem el, hiszen még ő is nagyon fiatal, csak élvezi az életet. Gemma szája mosolyra húzódott, ami hirtelen le is fagyott róla és arca zöldes színbe ment át.
- Ha rám rókázol, esküszöm, hogy… - kezdte Harry.
- Gyorsan, vidd a fürdőbe! – szóltam közbe, mikor Gemma kezét már a szájára szorítottam. Éppen időben értünk a mosdóba és Gemma kiadta gyomra tartalmát a vécébe. Segítségére siettem és hátra fogtam hosszú szőke haját, miközben Harry a fürdőajtóban kényelmetlenül ácsorogva figyelte a történéseket. – Figyelj, Harry! – mentem oda a Göndörkéhez. – Én lefürdetem és ágyba rakom Gemmát, te addig nézd meg, hogy mit tört össze, rendben? – Egy aprót bólintott és gyorsan el is hagyta a fürdőt. Azt hiszem, megkönnyebbült, hogy nem neki kellett foglalkoznia nővérével. Gemma kezébe nyomtam egy fogkrémes fogkefét, majd a szobájába mentem egy pizsamáért. Mire kis segítségemmel végzett a fürdéssel, teljesen elálmosodott és alig fektettem be ágyába már el is aludt. Éppen betakartam őt, mikor kopogtattak az ajtón.
- Gyere be, már készen vagyunk! – mondtam halkan, de mégis úgy, hogy Harry hallja az ajtó túloldalán. A Göndörke bekukkantott, majd mikor látta, hogy tiszta a terep, beljebb jött. Leültem Gemma ágya szélére és mosolyogva figyeltem a békésen alvó lányt. Megsüppedt mellettem az ágy, mikor Harry leült mellém.
- El sem hiszem, hogy lehet ilyen felelőtlen, hogy így leissza magát! – mondta Harry rosszallóan megcsóválva a fejét, de tekintete pillanatokon belül megenyhült és finom megsimogatta Gemma arcát. Harry nővére iránti gyengédsége megmosolyogtatott és a látványuk megmelengette a szívem.
- Mert te olyan ártatlan vagy? – löktem meg karját a vállammal.
- Tudod milyen régen voltam utoljára részeg? – kérdezte felháborodva.
- Mikor? Két napja? – ugrattam.
- Nagyon vicces! – gúnyolódott.
- Na jó, el kell ismernem, hogy ebből a szempontból elég normális vagy – vallottam be.
- Csak ebből a szempontból? – hajolt felém csábítóan.
- De lehet, hogy még ezt a felfedezést is megváltoztatom – vontam meg a vállam. – Majd holnap este Niall szülinapi buliján meglátjuk!
- Ugye tudod, hogy holnap reggel haza kell mennünk? – húzott magához.
- Igen – bólintottam egy aprót. – Sajnálom, hogy csak ennyit lehettünk itt, szeretem a családodat. Kár, hogy Robinnal nem tudtunk most találkozni.
- Nemsokára megint eljövünk – ígérte.
- Amúgy mi volt az a csörömpölés? – kérdeztem egy kis idő múlva nagyot ásítva.
- Gemma lelökte az egyik vázát, de összetakarítottam. Az volt anya kedvence. Ki fogja holnap nyírni Gemmát – mondta, nekem pedig lecsukódtak a szemeim. – Azt hiszem, ő most már rendben lesz. Gyere, menjünk aludni!
- Rendben – motyogtam csukott szemekkel, de már nem bírtam megmozdulni. Harry halkan felkuncogott, majd az ölébe kapott és ügyesen átvitt az ő szobájába. Csak arra emlékszem, hogy lefektetett és gondosan betakart, majd szorosan mellém bújt és én már mély álomba is merültem. 

38 megjegyzés:

  1. Fantasztikus !! de jó hogy kibékültek olyan cukik♥ mikorra várható a következő rész ?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett! :)) Vasárnap jön a következő rész! :)) xox

      Törlés
  2. Kedves Csakegylány!
    Most is egy nagyon ó részt írtál.
    Nagyon örülök , hogy ki békült a Haslyn páros .
    Örülök , hogy te nem úgy állítottad be Gemmát , mint a többi blogban szokott , értem itt én olyan dolgokra , hogy mindig egy kisangyak .
    Nagyon jó rész lett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Noémi! :))
      Nagyon örülök, hogy tetszett! :)) Nem akartam Gemmát olyan jó kislánynak beállítani, mert ugyebár Harry testvére, őt pedig nagyon jól ismerjük már! ;)

      Törlés
  3. Vége! Szent a Béke! Nagyon jó rész lett:) Várom a kövit:)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó ez a rész, nagyon jó a sztori, nagyon jó az egész!!!Te vagy az egyik legjobb iró akitől, valaha olvastam! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, köszönöm! <33 Annyira drága vagy! <33

      Törlés
  5. Nagyon tetszett eszméletlenül ügyes vagy. SOML hallgatása közben legjobb elfoglaltság a blogodat olvasni. Nagyon várom a következő rész, de nem siettetlek vele.
    Úgy tervezem hogy a blogodat elkezdem a legeslegelejéről olvasni egyszerűen nem tudok vele betelni. Csak azt sajnálom, hogy ez a rész egy kicsit rövidebb volt mint a többi, de még így is nagyon tetszett. Köszönöm, hogy írod ezt a csodálatos blogot
    Sok puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)) Köszönöm! <33 Igen, kicsit rövidebb lett a rész, mint általában, de tovább húzni szerintem fölösleges lett volna! Nagyon sietek a következő résszel és jó olvasást! :))

      Törlés
  6. Sziiaa! :DD
    Harry és Ash annyira édesek voltak. ^^ Már megijedtem, hogy Ashlyn komolyan hazamegy, de megnyugodtam, amikor rájöttem, hogy mégse. :D Nem tudom, hogy Gemma fog-e még szerepelni a közeljövőben, de nagyon megkedveltem a történetedben, és remélem Ash-el továbbra is tartják a kapcsolatot:)
    Fantasztikusan írsz, már most várom a következőt:) <33
    xoxo, Kikiih

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)) Gemmának még biztosan lesz szerepe a következő részekben, ezt megígérhetem! :)) Köszönöm és nagyon sietek! :)) xoxo

      Törlés
  7. Szerintem ez a rész is fantasztikus lett!! Siess a kövivel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett! Nagyon igyekszem! :))

      Törlés
  8. Ahhhhhw, ez olyan édesre sikeredet és a SOML teljesen össze fügésbe hozta a részt. Harry gondoskodása olyan aranyos és már azt hittem el fogja engedni, de nem. Ez a kapcsolat kettejük között annyira édes és drámai, de ezért szeretem. Niall szülinapi partyjára is kíváncsi leszek és ahogy ismerlek, tuti valami ott is lesz, részegedés vagy általa olyan dolgok amiket épp ésszel nem tettek volna, én azt hiszem így folytatnám, de pont ez a rész gengyéd és ámulatos volt. PER-FECK

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :)) Jól gondolod, Niall partyja sem lesz teljesen zökkenőmentes, de nem akarok elárulni semmi! :))

      Törlés
  9. SZTORI OOF MÁÁÁJ LÁÁÁÁJF.....
    SÁLLÁLÁLÁLÁLÁLÁÁÁ ÚJ RÉSZ !
    nem tudom mit írjak.
    na. kezdjük már el!
    és.
    nem.
    nem.
    nem ju.
    nem juto.
    nem jutok szóhoz !
    szedjük össze a minimum szókincsemet, (nincs sok) és kezdjük el. de nem megy.
    ááááááá.
    na. valamit lekörmölök, nem biztos hogy lesz értelme, a klip hatása alatt vagyok, és könnyezek a Louisos rész miatt, de ez most részletkérdés...
    az előző részben, már kifényeztem ezt a szót, de azért: EZ ROMANTIKUS VOLT. és ez a romantikus szó, még mindig idegesítő. ki kéne törölni a szótáramból.
    "Sajnálom." egyszerre. NYÁLASAN JÓÓÓÓ. /nem romantikust írtam, csak azért is../ huuu itt éreztem, hogy kibékülés lesz. TÁDÁÁM igazam volt. jövőbe látó vagyok. büszke vagyok magamra. egy új képesség az okos, szép, szerény mellett....
    de hagyjuk az egómat, majd máshol kiörömködöm magam.
    na.
    nem megy.
    elhagytam a szókincsem.
    mivel az a kicsi agyam is ami volt, most a klip hatása miatt elszállt (reméljük visszajön, ha nem hát nem...max matekból megbukok)
    de most koncentráljunk rendesen a részre, mert amit eddig írtam, annak a fele se tartozott oda. khm..
    mikor Ash leugrott az ágról, akkor úgy éreztem hogy BUMM. de megint nem ez történt, mert te túl jószívű vagy. (mázlista...) az a vacsora amit Harry főzött nem tudom milyen lehetett igaziból, de ha nekem csinálta volna, már 5 nyugtatót kaptam volna....xd
    és egyet kijelentek. ÉN BÍROM A RÉSZEG GEMMÁT :'DDD. ohh de még mennyire. DE A TE BLOGODAT JOBBAN BÍROM. nagy szó, én imádom a részeg embereket. adottság.
    az agyam úgy látszik szünetel. megértésüket köszöni.
    ennyi volt. 3, 2, 1....BUMMM
    puszil, ölel (ha még egyáltalán képes rá agy nélkül): Sara. S
    ui: MINÉL HAMARABB KÖVI RÉSZT, AHOL GEMMA MÁSNAPOS :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Sara! :))
      Ezen a kommenten most nagyon nagyot nevettem! :DD A SOML engem is teljesen elvarázsolt, szóval ne is szabadkozz! :))
      A romantikus szó szerintem tökéletes! :)) Nem leszek én mindig ilyen jószívű, ne aggódj! :))
      Gemma még mindenféleképpen szerepelni fog, ezt megígérhetem! :))
      Nagyon sietek a következő résszel és köszönöm! <33

      Törlés
  10. Komolyan ezt a sztorit ki kéne adni könyvbe! ;) Tuti megvenném ;)
    Ügyes vagy, és nagyon jó lett :D
    Puszi: Bo S. Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hinném, hogy valaha is könyvet adnék ki, de nagyon édes vagy! <33
      Köszönöm! <33
      xox, Csakegylány

      Törlés
  11. Nem elég, hogy a SOML is sírtam még ennél is. Nagyon jó lett :D Olyan boldog vagok, hogy kibékültek :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett! :))

      Törlés
  12. Hat ez valami hihetetlen jo lett,nem eleg,hogy ma kijott a SOML klipje,de az uj reszt is felraktad !! :) <3 Koszonom szepen !! :)
    puszi

    VálaszTörlés
  13. Annyira ügyes vagy,és annyira imádom a blogodat hogy el nem tudom mondani,és téged is imádlak,nem tudom hogy tudsz ilyen élethüen irni,de annyira beleélem magam,és annyira IMADLAK és köszönöm hogy irod ezt a blogot,mert ez az elsö olyan blog ami nem unalmas és tényleg érdekel,csak igy tovabb mert rohadt jó vagy,imádlaaak. Sok pusziii<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én pedig téged imádlak! <33 Én köszönök mindent! <3

      Törlés
  14. Nem tudom hany 1000 blogot olvasok de ezert meg erni 1 hetet várni! Imadomfantasztikusan írsz ! Kedvenc blogom!:)xx

    VálaszTörlés
  15. Egyszerűen FANTASZTIKUSAN írsz !!!!!!! Siess a kövivel :)

    VálaszTörlés
  16. Ahhhhhhh, nem olyan sok mindent kell írnom, kikívánkozik. \o/
    Direkt kibírtam a mai napig azt olvasást, tegnap nem voltam olyan állapotban, hogy komit írjak, vagy elolvassam. De ÚRISTEEEEEEEEEEEEEEN, NEM HISZEM EL MEGINT ILYEN RÉSZT, TE JÓSÁGOS ÉN NEM BÍROM ASDFGHJKL STORY OF MY LIFEEEEEEEEE<3
    Kicsit komolyabban. El sem tudod hinni, mennyire tetszett ez a rész, az előzőek imádatom részei.
    FONTOS INFÓ: Megint egy péklapátmentes rész:33
    A legelején nagyon féltem, hogy Ash el fog menni, gyötrődéstől, és könnyektől "áztatott" részekben lesz részünk, de teljes mértékben megnyugodtam, amikor Harry megszólalt.
    Annyira imádom amikor ilyen aranyosak, sálálálá. I LOVE YOU SO-SO MUCH HASHLYN!
    És persze az írót.<3
    Az az ötlet Harrytől igazán kedves gesztus volt, én is ilyen barátot akarok.:c
    Magasra emeled a lécet, azzal, hogy ennyire fuckin' perfectnek állítod be Harryt.:D
    De már megint csak pofázok.xd Hihetetlenül, és elmondhatatlanul tetszett ez a rész, amikor azt hiszem, már nincs mivel felülmúlni, hopp, egy rész.
    Gemma borzasztóan vicces volt, ennyit még nem röhögtem részen.:D
    És hoppá, hoppá Niall szülinap.*-*
    Alig várom a seggrészeg srácokat, remélem leisszák magukat.:D Nagyon kíváncsi vagyok, várom a következő részt! <3
    xx, Bya

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bya! <3
      Nagyon-nagyon köszönöm! <33 Nem akartam olyan gonosz lenni, ezért egyszerűbben lerendeztem a dolgot, de majd még lesz részetek sok könnyben és szomorú részben, szóval nem kell aggódni! ;) Én is imádlak és még egyszer köszönöm! <33 xx, Csakegylány

      Törlés
  17. Huuuhh... végre fújhatunk egyet, megnyugtató. :) De most aztán csak szépet és jót kérünk a következő részbe!! :') :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor fújd ki magad, mert nem sokáig lesz ilyen idilli a hangulat, azt megígérhetem! ;)

      Törlés
  18. Imaaaaaaadooom!! Gyorsan a kovetkezot!!
    Puszii
    Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett! :)) Nagyon sietek! :)) xxx

      Törlés