2013. június 28., péntek

28. fejezet: Ne aggódj! Majd bevetem a híres Horan-sármot!


Szapora léptekkel, szinte futva mentem el a pihenőszobáig. Csak el akartam tölteni még pár boldog órát New Yorkban a számomra fontos személyekkel. A barátaimmal, akik mindig velem voltak, mikor szükségem volt rájuk és mindenben támogattak. Azokkal emberekkel, akikkel együtt nevettem, mikor boldognak éreztem magam és akik együtt sírtak velem, mikor teljesen magam alatt voltam. Nem akartam nekik elmondani, hogy holnap hajnalban hazamegyek és, hogy valószínűleg utána soha többé nem látjuk már egymást. Mivel megígértem Harrynek, hogy soha többé nem fogunk találkozni, ezért szinte teljesen lehetetlennek tartottam, hogy eltöltünk még így együtt pár órát, mert akár szeretném akár nem, ők Harryhez tartoznak. Egy pillanatig megtorpantam az ajtó előtt és egy nagy levegőt vettem, majd egy hatalmas mosolyt varázsoltam az arcomra és bementem a szobába, ahol a srácok falatrengető nevetéssel fogadtak. Nem is lett volna szívem elrontani ezt a jó hangulatot egy szomorú búcsúval.
Csendesen leültem a nagy kanapéra és a telefonomat elővéve elkezdtem jegyet foglalni magamnak egy korábban induló gépre. Találtam egy reggel 10-es járatot, amin még volt szabad hely, úgyhogy rögtön le is foglaltam egy jegyet. Hirtelen Niall hangját hallottam meg mögülem, mire összerezzentem. Eddig észre sem vettem, hogy fölettem állt.
- Repülőjegy foglalás? – kérdezte összeráncolt szemöldökkel, mire a szoba elcsendesedett és minden szem rám szegeződött.
- Mire készülsz, Ash? – törte meg egy kis idő után a csendet Dan.
- É-én… Hazamegyek – nyögtem ki.
- De hát miért? Baj van otthon? – kérdezte El aggódva és leült mellém a kanapéra.
- Nem, csak… Én nem bírom itt tovább – vallottam be és kitört belőlem a zokogás.
- Sss… Mondd el, mi a baj! – ölelt át El, miközben a többiek körénk gyűltek.
- Harry… Én nem tudom, mit csináljak. Teljesen meggyűlölt. Nem bírom tovább azt játszani, hogy minden rendben van, mert ez nem igaz. Nem maradhatok itt, főleg, hogy apa kibővítette a két hetes itt tartózkodásunkat háromra. Haza kell mennem – sírtam.
- Biztosan rendbe lehet valahogy hozni a dolgot – mosolygott rám biztatóan Zayn.
- Eddig én is ezt hittem, de már feladtam. Menthetetlen a kapcsolatunk – tártam szét a karom tehetetlenül.
- De mi is itt vagyunk. Akkor legalább miattunk maradj! – kérlelt Liam.
- Nem bírok tovább itt maradni. Sajnálom – töröltem meg a szemem.
- És mi lesz a holnap esti koncerttel? Ki fog nekünk zongorázni? – próbálkozott be Niall.
- Apa majd talál nektek valakit. Bárki boldog lenne, ha zongorázhatna nektek egy koncerten – mosolyogtam rájuk biztatóan.
- Látom, már semmivel sem tudunk maradásra bírni – csóválta meg a Liam a fejét rosszallóan.
- Nem. Eldöntöttem, hogy hazamegyek – mondtam határozottan.
- Hát akkor más nem maradt hátra, csak egy... Nagyölelés! – kiáltott fel Louis, mire egyszerre mind a hatan magukhoz szorítottak. Majdnem megfojtottak, de nagyon jól esett az a sok szeretet, amit kaptam tőlük és az, hogy ennyire nem akarták, hogy hazamenjek.
Ezek után már nem sokáig maradtam, mert muszáj volt ma este összepakolnom és még egy kicsit aludni is szerettem volna a gép indulása előtt. Visszaérve a hotelbe, csak úgy rendszertelenül dobálgattam be a bőröndömbe a ruháimat és az egyéb dolgokat. Szívem szakadt bele, hogy itt kell hagynom a barátimat. Nem akartam elmenni, de tudtam, hogy jobb lesz így mindenkinek és végre újra együtt lehetek a családommal.

Reggel 6-kor a telefonom ébresztőjére keltem. Nem igazán bírtam az éjjel aludni, már egy ideje fent voltam, de nem tudtam magam rávenni, hogy kikeljek a meleg takaró alól. Harry nem jött haza az éjszaka, biztosan megint bulizni volt, mint ahogy azt minden éjjel tette az előtt, hogy összejöttünk volna. Valószínűleg ma reggel egy idegen lány ágyában találja magát, mint ahogy az többször is megtörtént már. Nagyot ásítottam és egy sóhaj kíséretében kimásztam az ágyból. Az ablakon kinézve azt kellett észrevennem, hogy esik az eső és nagyon borús idő van. Ez szokatlan volt számomra, mivel már több, mint egy hete itt voltunk, de minden reggel a hét ágra sütő Nap sugaraira keltem. Ez az időjárás pont passzolt a lelki állapotomhoz. A fürdőszobába vonszoltam magam és amilyen gyorsan csak tudtam elkészülődtem, majd hívtam magamnak egy taxit. Felhúztam a bőröndöm fogantyúját és vissza sem nézve kiléptem a hotelszobából. A lift csigalassúsággal haladt, de mikor az előtérbe értem, a meglepettségtől eltátottam a számat. Mind a hat, számomra  kedves ember pizsamában vagy éppen melegítőben a recepció mellett elhelyezett kanapékon és fotelokon ültek, de mikor engem megláttak felpattantak és álmosan, de mégis mosolyogva felém közeledtek.
- Ti meg mit csináltok itt? – kérdeztem elképedve.
- Csak nem gondoltad, hogy búcsú nélkül elengedünk? – ölelt át Eleanor. – Nagyon fogsz hiányozni, de ígérd meg, hogy amit visszaérünk Londonba, elmegyünk egyet kávézni, rendben?
- Hát persze – mondtam mosolyogva a könnyeimmel küszködve.
- De engem sem elfelejteni! – húzott magához Dan.
- Dehogy felejtelek el! Soha! – vágtam rá rögtön. Miután mindenkitől elköszöntem, – Louistól kaptam pár répát, Nialltől pedig valami élelmet – könnyes szemmel kiléptem a hotel nagy ajtaján és beszálltam a taxiba. Nem akartam itt hagyni ezt a hat hülyét, de akármennyire is szerettem őket, volt egy sokkal nyomósabb okom arra, hogy hazamenjek. Harry.
Elég korán kiértem a reptérre, még volt időm enni egy kicsit a Nialltől kapott kajából és vettem magamnak egy kávét is, mert az éjszakai kevés alvástól szinte már állva álomba tudta volna merülni. Amint nyitották a kapukat én már fel is szálltam a gépre. Az információs pultnál azt mondták, hogy szerencsém van, mert valószínűleg nem fog mellettem senki üli, szóval a kézitáskámat a mellettem lévő ülésre raktam, én pedig hátra dőlve, szememet lehunyva próbáltam elaludni.
- Elnézést, levenné a táskáját? – hallottam meg egy hangot a fejem felett, amit rögtön felismertem.
- Te meg mit csinálsz itt? – kérdeztem elkerekedett szemmel. A szöszke fején egy kék baseball sapka volt, szemét pedig napszemüveggel takarta el, így védve magát az őrültebb rajongók elől, de én már az ír akcentusáról is rögtön felismertem.
- Elbeszélgetek veled – mondta Niall magától értetődően és ölembe nyomva a
táskámat, helyet foglalt mellettem.
- És hogy kerültél fel a gépre?
- Hát úgy, mint a többiek. Vettem egy jegyet. Pont melléd. – Hát persze, aki megteheti… - Amúgy milyen volt a szendvics? – tolta fel a homlokára a napszemüvegét és levette a sapkáját. – Az vaj a puha kenyéren, megspékelve egy kis pikánsan megfüstölt felvágottal és mozarellával. Valami mennyei – ábrándozott el.
- Igen, tényleg nagyon finom volt – értettem vele egyet, viszont nem értettem, hogy ezzel mire akar kilyukadni. – De mit is akarsz igazából? Mert nem hinném, hogy az ételekről szeretnél velem beszélgetni.
- Azt szeretném, hogy vissza gyere – mondta már komolyabban.
- És mégis minek? 
- Harry miatt – válaszolta egyszerűen.
- Ő az oka annak, hogy hazamegyek. Különben sem lenne semmi értelme. Ma éjjel sem aludt a szobánkban. Gyorsan túltette magát rajtam, pedig azt mondta, hogy szeret – fintorodtam el.
- Azt mondta neked, hogy szeret? – kérdezte Niall kikerekedett szemekkel.
- Aha – bólintottam egy aprót. – Nem is egyszer.
- Nagyon beléd lehet zúgva, mert még soha nem mondta azt egy lánynak sem, – az anyukáján és a nővérén kívül – hogy szereti. – Tényleg, ezt mintha már említette volna nekem is, mikor a tetőn voltunk két napja, de akkor csak egy rossz csajozós dumának vettem. 
- Ahhoz képest elég gyorsan talált utánpótlást – morogtam.
- Ha ennyire tudni szeretnéd, akkor elmondom, hogy a hotelben volt Harry tegnap éjjel. A mi szobánkban – tájékoztatott.
- Ó – csak ennyit tudtam kinyögni, de nagyon megkönnyebbültem.
- Nekem és Zaynnek kellett pátyolgatnunk a lelkét. Azt hiszi, hogy kihasználtad és, hogy soha nem szeretted.
- De ez nem igaz! - csattantam fel.
- Pedig nagyon úgy tűnik, hogy nem Harry tévedett – mondta Niall és beleharapott egy még reggel Louistól kapott répába, amit a táskámból kotorászott ki.
- De én szeretem őt! – mondtam dühösen. Nagyon úgy tűnt, hogy pont az akarja elérni, hogy mérges legyek.
- És ezt elmondtad neki egyszer is? – húzta fel a szemöldökét.
- Nem. Még nem – vallottam be halkan.
- Akkor jogosan gondolja azt, hogy csak kihasználtad, nem? Most csak gondolj bele! Elmondod valakinek, hogy szereted, de te erre sosem kapsz választ. Aztán valaki azt mondja neked, hogy csak kihasznált az illető, akkor mit fogsz ezek után gondolni? – kérdezte arcomat fürkészve.
- Hogy tényleg nem is szeretett – suttogtam halkan.
- Így van – bólintott Niall egy nagyot. – Csak képzeld magad Harry helyébe! Egy hónapja még gyűlölted őt, most pedig hirtelen járni kezdtetek. Minden oka meg van a kételkedésre, igazam van? – Elképedve bólintottam egyet. – És ezek után még haza is mész, ami azt jelenti, hogy elég könnyen feladod az egészet, szóval most már biztos lehet benne, hogy tényleg nem éreztél iránta semmit.
- De ez nem igaz – suttogtam könnyekkel a szememben.
- Akkor bizonyítsd be neki! – győzködött erősen.
- És, ha visszamegyek és azok után sem hisz nekem? – kérdeztem kétségbeesetten. – Én azt nem bírnám ki.
- De hinni fog! Már mondtam neked, hogy beszéltem vele tegnap este. Csak arra vár, hogy csak egy kis jelet is mutass arra, hogy szereted, de ezt eddig még nem tetted meg és az a Taylor Swift dal, amit énekeltél még jobban azt éreztette vele, hogy csak kihasználtad – mutatott rám. - Ez egy titkos férfimegbeszélés volt, de muszáj egy-két dolgot elmondanom, hogy jobban megérts pár dolgot – sóhajtott fel. – Harry teljesen beléd van zúgva. Nem mondja mindenkinek az, hogy szerelmes belé, de ha valakinek igen, akkor az tényleg nagyon szereti. És te egy ilyen lány vagy – biccentett felém. – Egyéb kérdés? – tárta szét a karját.
- Indulás előtt 5 perccel le lehet még szállni a gépről? – kérdeztem reménykedve.
- Ez a beszéd! – bokszolt bele a karomba. – A leszállás miatt pedig ne aggódj! Majd bevetem a híres Horan-sármot! – kacsintott rám, mire nevetnem kellet. Felállt, szóval én is követni kezdtem. Már éppen csukták be az ajtókat, mikor Niall odaért a stewardesshez. Egy fiatal, a húszas évei elején járó, csinos lány volt.
- Elnézést, leszállhatnánk még a gépről? – kérdezte Niall kedves hangon, kacér mosollyal az arcán.
- Sajnálom, de egy-két perc múlva elkezdődik a felszállás. Ilyenkor már nem hagyhatja el senki a gépet – rázta meg a fejét a lány. Ekkor nézett fel Niallre és elkerekedett a szeme. – De elnézést, te nem Niall Horan vagy a One Directionből? – kérdezte izgatottan.
- Igen, személyesen – húzta ki magát a szöszi. – Nem lehetne mégis valahogy megoldani a leszállás dolgot?
- K-kérhetek egy közös képet? Aztán megnézem, mit tehetek – mondta a lány elpirulva az izgatottságtól. Persze Niall rögtön beleegyezett, én pedig csináltam egy képet kettejükről, aztán a lány még gyorsan leengedett minket a repülőről, de eszembe jutott valami és hirtelen megtorpantam.
- Ó, a francba is, Niall! A bőröndöm még a gépen volt! – mutattam az éppen emelkedő repülő felé. Csak én lehetek ilyen peches…
- És te most úgy ismered Eleanort és Danielle-t, hogy nem adnának neked ruhát? – mutatott rá optimistán. – A bőröndöd pedig otthon fog várni, mikor hazamegyünk.
- Kérdezhetek valamit? Mi lett volna akkor, ha megmakacsolom magam és nem szállok le a gépről? Mit csináltál volna? - kíváncsiskodtam. 
- Elmentem volna veled Londonba, ott pedig már nem győzködtelek volna, hanem összekötözve bedobtalak volna a következő New Yorkba induló gép rakterébe - válaszolta egyszerűen. 
- Nem is tudom, mi lenne velem nélküled, Niall! – öleltem magamhoz hálásan ír barátomat.
- Most a gépen ülnél és egész életedben azon rágódnál, hogy mit lett volna, ha itt maradsz. Azaz ha én nem lennék, az életed… - villantotta meg az egóját, de leállítottam.
- Egy szívesen is pont megfelelt volna ebben a helyzetben – indultam el a kijárat felé szemet forgatva.
Nem volt szerencsénk, mert hiába való volt Niallnek napszemüveget és baseball sapkát hordania, mert így is pár szemfüles rajongó felismerte őt és nem engedték addig, míg egy képet vagy egy autogramot nem kaptak tőle. Már elmúlt egy óra, mire szabadulni tudtunk a fanoktól. Ezek után Niall bejelentette, hogy ő megéhezett szóval tettünk egy „rövid” kitérőt az egyik közeli KFC-be. Régen volt már az, mikor megettem azt a szendvicset, de a gyomrom görcsben állt a közeli találkozástól Harryvel, szóval egy pohár banános turmix is alig ment le a torkomon.
Pár óra múlva kezdődött a fiúk következő koncertje, szóval miután Niall végigette az étlapot, az étteremből rögtön a nagy stadionba mentünk, ahol a fellépést tartották.
Halkan bekopogtam a pihenőszoba ajtaján, mire a nevetés elhallgatott odabent, én pedig beléptem az ajtón. Dan és El felsikított és rám vetették magukat. Nagyon boldog voltam, hogy velük lehetek, de nem volt teljes a csapat.
- Hol van Harry? – kérdeztem kíváncsian.
- Az öltözőjében. Nem igazán látjuk őt manapság – csóválta meg a fejét Zayn rosszallóan. – Kicsit be van fordulva mostanában.
Elindultam, hogy megkeressem Harryt, de ekkor megszólalt a hangosbemondó, hogy 10 perc múlva kezdődik a koncert, szóval utamat megváltoztatva a színpad mögé, a zongorához vettem az irányt. Még jó, hogy visszajöttem, mert mint később megtudtam, nem mondták el apának, hogy hazamentem, szóval a koncert teljesen befuccsolt volna zongorista nélkül. Aztán pár perc múlva kaptuk a jelet, hogy kezdhetünk, szóval a többiekkel összhangban elkezdtem játszani az első dal kezdő ütemeit. Már egy ideje ment a koncert, mikor Harry hátrafordult a zongorához, - gondolom kíváncsi volt, hogy ki fog helyettesíteni – majd egy pillanatra teljesen lefagyott, mikor meglátott engem. Egy apró mosolyt villantottam felé, majd jeleztem neki, hogy folytatnia kéne a koncertet, mire feleszmélt és többet nem is nézett rám. A fiúk, – mondanom sem kell – mint mindig most is osztatlan sikert arattak. Látszott rajtuk, hogy szeretik ezt csinálni, hogy ez az életük.
A koncert után rögtön a hotelba mentem Niall-lel, de újra rájött az éhség, ezért megálltunk egy McDirve-nál és rendeltünk neki egy „kis” vacsorát, aztán rögtön a hotelba mentünk.
A liftből kiszállva egy pillanatra lefagytam, mert a folyosó túlsó végén Harryt pillantottam meg. Ő is észrevett minket és megtorpant az ajtónk előtt.
- Na, most légy ügyes, kislány! – súgta Niall a fülembe és gyengéden meglökve a derekamat, elindított Harry felé. Lassan tettem meg az első lépéseket, majd felgyorsultam, mire Harry is megindult felém. Már csak pár centi választott el minket egymástól, mikor megálltunk.
- Visszajöttél – jelentette ki halkan és úgy nézett rám, mintha még el sem hitte volna, hogy itt vagyok.
- Igen, visszajöttem – bólintottam egy aprót.
- Miért? – szegezte nekem a kérdést.
- Mert be akarom neked bizonyítani, hogy érzek irántad valamit.
- Tudod, elég nehéz elhinni azt, hogy évekig gyűlöltél, most pedig hirtelen a semmiből „érzel irántam valamit” - mondta gúnyosan. 
- Ez nem így van - ráztam meg a fejem. – Ez nem csak egy fellángolás nálam. Én már 2009 óta, a tábor óta érzem ezt a „valamit”. – A fenébe is! Mért olyan nehéz kimondani ezt az egyetlen egy átkozott szót?
- A tábor óta? – kérdezte hitetlenkedve.
- A tábor óta – nyeltem egy nagyot. – Én a tábor óta sz… - már majdnem kimondtam, de Harry belém fojtotta a szót egy lágy csókkal. Meglepődtem a reakciójától, de szívem abban a pillanatban hevesebben kezdett dobogni és pár röpke pillanat múlva visszacsókoltam. Teljesen elvesztem benne. Enyhén szétnyitottam ajkaimat, bebocsájtást adva ezzel neki. Ő a derekamnál fogva magához húzott, én pedig beletúrtam göndör hajába, mire mélyen felnyögött.
- Nem kell kimondanod, ha nem vagy benne biztos – mondta zihálva, mélyen a szemembe nézve, miután elváltunk egymástól. Végre megint úgy nézett rám, mint régen.
- Soha semmiben nem voltam még annyira biztos, mint abban, hogy szeretlek – suttogtam, mire Harrynek felcsillogott a szeme.
- Én is nagyon szeretlek – mondta halkan. Most rajtam volt a sor és hevesen megcsókoltam. Hirtelen eltűnt alólam a talaj, Harry emelt fel a karjaiba és ügyesen, a csókot meg nem szakítva bevitt a szobába. Még láttam, hogy a folyosó másik végében Niall nevetve feltartott hüvelykujját mutatja felém, majd eltűntünk az ajtó mögött. Harry lerakott az ágyra, felém hajolt, két kezével megtámaszkodva a fejem mellett és ajkaimról áttért a nyakam kényeztetésére. Óvatosan harapdálta és csókokkal hintette be azt a pontot, ahol a nyakam találkozott vállammal, mire ösztönösen felnyögtem. Reakciómat látva halkan felkuncogott. Tetszett neki, hogy ilyen intenzív, mély érzelmeket vált ki belőlem. Lassan elkezdtem kigombolni az ingét, de hirtelen ledermedt és eltolt magától.
- M-mi a baj? - kérdeztem aggódva, attól félve, hogy valamit rosszul csinálok. Nagyon ideges voltam. Talán idegesebb, mint eddigi éltemben valaha. Harry nálam sokkal gyakorlottabb volt ezen a téren, abból a több tucat lányból kiindulva, akikkel eddig intim kapcsolata volt. Ezzel ellentétben az én tapasztalatom pedig egyenlő volt a nullával.
- Nincs semmi baj, csak azt akarom, hogy tudd, hogy nem kell ezt csinálnunk. Tudok még várni. Nem kell nekem bizonyítanod semmit – mondta komolyan, az arcomat fürkészve.
- Érezni akarlak – suttogtam remegve. Hangom halk volt és határozatlan, de minden idegesség és szorongás ellenére tudtam, hogy most mit akarok. Őt.
- Biztos vagy benne? – kérdezte Harry még egyszer, megerősítést várva. Egy aprót bólintottam és újra megcsókoltam őt. Tovább folytattam az inge kigombolását, de most már nem állított le. Nemsokára felsője a földön landolt. Ekkor egy kis időre átvettem az irányítást és fordítottam egyet a helyzetünkön, így én kerültem felülre. Harry egy halk nevetéssel díjazta cselekedetemet. Valahogy lehúzta rólam a blúzomat és a földre hajította. Hasához hajolva a köldökétől indulva, felfelé haladva hosszú, nedves puszikkal hintettem be puha bőrét. Harry lehunyva szemeit, akadozva fújta ki a levegőt. Élvezte a dolgot. Most én irányítottam és ez tetszett. Számmal sokkal óvatosabban bántam, mikor ahhoz a lilás sebhez értem, amit Noel okozott neki. Kicsit elidőztem ott és megsokszoroztam a puszik számát, még jobban kényeztetve az érzékeny részt. Majd megint fölfelé haladtam, csókokkal hitettem be a nyakát, az állát, majd tökéletes száját, de Harry egy apró puszit szenvedélyes csókká formált. Szinte észre sem vettem, mikor visszafordított minket eredeti helyzetünkbe, újra átvéve az irányítást. Meztelen testeink összeértek, egymásba fonódtunk, de ez nem volt elég, a lehető legközelebb akartam lenni hozzá. És többé már nem féltem. Szívem hevesen zakatolt, de már nem az idegességtől, hanem attól a megszámlálhatatlan szenvedélyes érzelemtől, amit Harry éreztetett velem. Tudtam, hogy vele biztonságban vagyok, hogy ő sosem tudna ártani nekem, ezt már számtalanszor bebizonyította. Bíztam benne és tudtam, hogy már ő is bízik bennem. Nem érdekelt, hogy holnap apa megtudja, hogy újra együtt vagyunk, és megint gyanúsítgatni kezd mindkettőnket, mert tudtam, hogy már soha nem lesz képes arra, hogy szétválasszon minket. Szerettem Harryt és ő is szeretett engem és ez számomra mindennél többet jelentett. Ő volt a minden. 

29 megjegyzés:

  1. áááááááááááááááá ez kikúrt jó lett alig várom a kövi!!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Édeeesisteeeeneeeeem *-*♥ Fantasztikus lett! :) Olyan jó hogy újra együtt vannak!:D Várom már nagyon a folytatást! :)♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ennyire tetszett az, hogy újra együtt vannak! :) Ígérem, nagyon sietek a következő résszel! :)))

      Törlés
  3. Navégremáááár *___* úgy örülök, hogy összejöttek :) Siess a következővel! :)

    VálaszTörlés
  4. Naa végreeeeeee *-* Ezt vártam már :D Fantasztikus lett *-* :)
    Siess a kövivel :))

    VálaszTörlés
  5. Annyira fantasztikus lett! (megint)Már nagyon várom a következő részt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira köszönöm, hogy így gondolod! <3 Ígérem, sietek! :)))

      Törlés
  6. Az előző kommentnél azt mondtam nem tudok mit szólni, akkor most azt mondom hogy meghaltam. Egyszerűen imádom!<3 Ahogy le tudod írni az érzelmeket. Olyan, hogy bármikor el tudom képzelni magam előtt a jelenetet. Mintha én lennék ott a 9. személy, aki persze láthatatlan, vagy nem is tudom.:D
    Az eleje nem volt a megszokott happy, de nem vártam volna mást, hisz Ash még mindig azt hitte, hogy Harry haragszik rá. Meglepődtem volna, hogyha nem veszik rá maradásra! De Ash okos kislány volt (:D), és megértette mit akart mondani Niall, aki ebben a részben is olyan cuki, és kedves volt, amit már megszoktunk tőle.*-*
    És a vége....na ott tényleg meghaltam! *O* Harry!<333 Szólni nem tudok, nem hogy írni.:DD
    ***** (<--- az ott csúnya szó) rész lett, imádtam, nagyon siess majd a következővel! <333 ~Bya~ Xx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira köszönöm, el sem tudod hinni, mennyire hálás vagyok neked, a kommentekért, meg minden szép szóért! <3 Habár egy nap késéssel, de nemsokára fenn lesz a következő rész! :))
      xx, Csakegylány

      Törlés
  7. imádom,imáádom,iiimááádooom :DD
    Nagyon jól írsz :DD
    És ez a rész rohadt jó lett.
    Gyorsan kövit :D ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon nagyon köszönöm! Annyira örülök, hogy tetszett! :) Ja, és nagyon sietek! :)

      Törlés
  8. na de jó hogy újra együtt vannak :D
    de vártam ezt
    siess a kkövivel :P

    VálaszTörlés
  9. véééééééééééééééégreeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee nagyonügyesvagy :3 <3333

    VálaszTörlés
  10. IMÁDOM ♥
    EZ A RÉSZ ROHADT JÓ LETT :)

    VálaszTörlés
  11. Nagyon jóó hozd a kövit minél hamarabb

    VálaszTörlés
  12. fantasztikus rész lett, és olyan jó, hogy újra együtt vannak ^^ a végét is tökéletesen megírtad és áhh.. úgyis tudod, hogy csak dicsérni tudlak :DD siess a kövivel <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira aranyos vagy! <33 Nagyon köszönöm! <33 Remélem, a következő résszel sem okozok majd csalódást! :)))

      Törlés
  13. Szia! A kezdetektől nyomon követem a blogodat, de még csak most kommentelek először, mert most éreztem úgy, hogy ki kell fejeznem, amit gondolok. Sok blogot olvastam már, és lehet, hogy sablonszövegnek tűnik, de ez a legjobb közülük. Tetszik a fogalmazásmódod, az, hogy az intim jelenetek nem közönségesek, nem abból állnak, hogy "leszoptam Harryt", hanem tényleg az érzelmekre épülnek. Ez nagyon nagy pluszpont számomra. És ez az egyetlen blog, amiben rettentően megfogott Danielle és Eleanor karaktere, nagyon jól írtad le őket, nagyon szimpatizálok velük. És ami még pozitívum, hogy Taylort sem egy gonosz boszorkánynak állítottad be, hanem pontosan olyannak, ahogy én is elképzelném. Tetszik, hogy nem építesz a sztereotípiákra Taylorról. Louis és Liam is nagyon tetszik, valahogy így képzelem el én is őket, ahogy Niallt is. Zaynt és Perrie-t is szeretném jobban megismerni a te szemszögedből! :))
    Tehát így összességében kiváló ez a blog, bár néhány helyen vannak helyesírási hibák, és néha kihagysz egy-egy betűt, amiből nem tudom hirtelen, hogy ki is a mondat alanya, de ez semmi a többi bloghoz képest. A történet nem kezdődött tündérmeseként, és Ash élete sem tökéletes, hanem a valóságot tükrözi. Nagyon nagy tiszteletem, és csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) Nagyon örülök hogy ilyen jó véleménnyel van a blogról! <3
      Mikor Taylor karakterét írtam, úgy gondoltam, hogy mi nem ismerhetjük őt, vagy a kapcsolatukat Harryvel és nem tudhatjuk, hogy mi is volt köztük igazából. Ezen okoknál fogva nem akartam Taylort befeketíteni, mondjuk angyalkát sem akartam belőle csinálni, de szerintem sikerült megtalálnom az arany középutat. :) Zayn és Perrie karakteréről pedig azért nem írtam még sokat, mert velük gondban vagyok és még nem nagyon van elképzelésem arról, hogy milyen emberként írjam le őket, de már rajta vagyok az ügyön. :) Nem szeretek szabadkozni, de azért az egy-egy betűért csak a fáradtság felelős. Sajnos általában csak esténként jut időm írni a fejezeteket és ezért mikor átolvasom a kész szöveget, (mert mindig átolvasom és javítgatom) néha összefolynak a betűk és már koncentrálni sem tudok annyira.
      Nagyon szépen köszönöm ezeket a szép, dicsérő szavakat! <3 Ígérem, hogy az elkövetkezendő időben még jobban igyekezni fogok, megpróbálom kijavítani a hibákat, hogy ezek után se okozzak csalódást! :))

      Törlés
  14. http://werygooog.blogspot.hu/p/dijam.html Csak így tovább :D

    VálaszTörlés
  15. Nagyon szépen köszönöm! Amint időm engedi ki is rakom! <3

    VálaszTörlés
  16. Megint egy fantasztikus rész, és mondhatsz bármit, és a blog elejét is éppen annyira imádom, mint ahogy MINDEN EZUTÁN LÉVŐ RÉSZT IS FOGOK. <3
    Te van a best. Vagy még ennél is jobb. :D

    Sam

    VálaszTörlés