2013. június 8., szombat

25. fejezet: Le sem tagadhatnád, hogy brit vagy!


A sötétítőfüggöny résein beszűrődtek a reggeli napfény sugarai és kicsit bántották a szemem, ezért pár percig hunyorítva próbáltam megkeresni a mellettem lévő éjjeliszekrényen fekvő telefonomat, hogy megnézzem az időt. Egy gomb megnyomása után a képernyő felvillant, így megtudtam az időt. Még csak fél 9 volt. Szokatlan tőlem, hogy ilyen „hajnalban” kelljek, de teljesen kipihenten éreztem magam még ezen a „korai” reggelen. Harry még édesen szuszogott mellettem, karjaival védelmezően magához szorított és fejét a vállamon pihentette. Nehezen tudtam kiszabadulni meleg öleléséből és mikor sikerült kikászálódnom az ágyból, Harry hangosan felmordult, egy pillanatig azt is hittem, hogy már felébredt, de ekkor összegömbölyödött, mint egy kisgyerek a takaró alatt. Apró puszit nyomtam az arcára, bocsánatkérésképpen, hogy egyedül hagytam, majd kicsit elhúzva a sötétítőfüggönyt - de csak annyira, hogy az még ne zavarja meg Harryt az alvásban – és kinéztem az ablakon. Az üvegen keresztül egy zsúfolt főutcára kaptam rálátást. Igaz még csak kora délelőtt volt, de New York utcáin már ilyenkor is rengeteg ember nyüzsgött. Egy csomó, a nyári szabadságot élvező fiatal vidáman sétálgatott kint. A lányok nagy bevásárlótáskákkal nézegették a boltok kirakatit, míg a fiúk kiélvezték a meleg idővel járó rövidnadrágok előnyeit és az út széléről vagy a padokon ülve figyelték a lányok csupasz lábait. Ebben a pillanatban kettőt rezgett a telefonom az éjjeliszekrényen sms-t jelezve. Harry szerencsére nem ébredt föl a hangra, csak átfordult a másik oldalára és tovább szuszogott. Pár apró érintés után a telefonom képernyőjén megnyitottam a levelet. Danielle-től jött. Azt írta, hogy tegyük át a délelőtti vásárlást délutánra, mert tegnap bulizni voltak Liammel és teljesen kivannak, valószínűleg délig aludni fognak. Kikerestem pár ruhát a szekrényből, majd a fürdőbe mentem, ahol átöltöztem, fogat mostam és elkészülődtem, majd a szobai vezetékes telefonnal felhívtam a recepciót és rendeltem magunknak egy bőséges reggelit. Nem tudtam mit csinálni, ezért ruhában lefeküdtem Harry mellé az ágyra és egy darabig csak figyeltem. Szememet egy darabig jól kidolgozott felsőtestén legeltettem, majd tekintetem feljebb csúszott tökéletes arcára. Haja kócosan omlott a homlokába, hosszú sötét szempillái pedig az arcán pihentek. Tökéletes ajkai enyhén szétnyíltak és hirtelen nagyon nagy késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam. Nem akartam felébreszteni, de mikor álmában elmosolyodott az olyan édes volt, hogy az akaraterőm rögtön összeomlott és ajkaimat már az övéire is nyomtam. Lassan és lágyan csókoltam és nem sok idő múlva Harry is visszacsókolt. Mikor szétváltunk egy vidám smaragdzöld szempárral néztem farkasszemet.
- Sajnálom, hogy felébresztettelek – suttogtam, mialatt egy-két kósza hajtincset simítottam ki homlokából. Harry mélyen morgott egyet, jelezve, hogy egyáltalán nem bánja az ébresztőt, miközben mosolyogva arcával a mellkasomhoz bújt, én pedig ujjaimmal göndör fürtjeibe szántottam.
Már azt hittem, hogy visszaaludt, mikor keze megmozdult és ujjait végighúzta az oldalamon, mire én hangosan felnevettem, mert világ életemben csikis voltam, persze ezt Harry nagyon jól tudta. Hirtelen nagyon felélénkült és fölém tornázta magát, majd heves csókot nyomott a számra. Egyre lejjebb haladva a nyakamat árasztotta el nedves puszikkal. Lehunytam a szeme, zihálva vettem a levegőt és hirtelen nagyon melegnek éreztem a szobát. Ekkor figyeltem fel, hogy az ajtón kopogtat valaki, mire nagy csalódásomra Harry legurult rólam, de még mindig vágyakozva nézett rám, mibe teljesen belepirultam.
- Ez biztosan a reggeli lesz – suttogtam még mindig szaporán véve a levegőt. Vérvörös fejjel kipattantam az ágyból és az ajtóhoz mentem. Elképesztő, hogy ez a fiú milyen érzelmeket és reakciókat képes kiváltani belőlem. 
Egy „Köszönöm.” kíséretében átvettem a nagy tálca ételt, majd ügyesen a lábammal berúgtam az ajtót, bementem a szobába és letelepedtem Harryvel szemben, törökülésben az ágyra.
- Tündér vagy. - Adott egy cuppanós puszit az arcomra és nekilátott a reggelinek.

- Mi a mai program? – kérdezte Harry mosolyogva miután elpusztítottuk az egész tálca tartalmát.
- Én délután elmegyek a lányokkal nézelődni – válaszoltam.
- Rendben, én meg délután csinálok valamit Louisszal, ha már így összehoztatok minket tegnap. Ami azt jelenti, hogy miénk az egész délelőtt – tűrt a fülem mögé egy kósza tincset.
- Mondjuk, elmehetnénk fürdeni. Kettesben – nyomtam egy puszit a szájára.
- És megtaníthatnálak végre úszni, nehogy még egyszer előforduljon a múltkori eset – csóválta meg a fejét rosszallóan visszagondolva a majdnem vízbefulladásomra. Nagyon aranyos volt, hogy így aggódott értem, igazán imponált nekem ezzel, habár ő erről nem tudhatott.

Fél óra múlva már egy-egy törölközővel, fürdőruhában és ujjainkat összekulcsolva hangosan slattyogtunk végig strandpapucsainkban a csöndes folyosó márványpadlóján. Már most tetszett nekem ez a fürdés dolog, mert Harry igazán szexi látványt nyújtott egy sima fekete fürdőnadrágban.
Nevetve léptünk be a hotel wellness részlegébe, de arcomról rögtön lefagyott a mosoly mikor megpillantottam egy jól ismert arcot, amihez csak rossz emlékek kötnek engem. Persze Harry rögtön észrevettem zavartságomat, mire kissé elkomolyodott.
- Baj van? – kérdezte aggódva.
- Itt van… Itt van Noel… - suttogtam. Harry arca megkeményedett és szemével keresni kezdte az említett személyt. Mikor megtalálta, dühös, összeszorított ököllel felé indult. Nem akartam, hogy bármit is csináljon, főleg nem, hogy verekedjen. Habár Noel megérdemelt volna egy jó alapos verést, de féltettem Harryt és nem akartam, hogy bármi baja essen.
- Ne! Várj! – fogtam meg a kezét, megállítva, nehogy valami hülyeséget csináljon. – Kérlek, ne menj oda! Noel nem érdemli meg, még azt sem, hogy feldühítsük magunkat rajta! Az erőszak nem megoldás a problémákra! Kérlek! – simítottam meg az arcát és egy apró puszit leheltem szájára.
- Gyerünk, menjünk ki innen! – fogta meg a kezem és a kinti medencékhez húzott. Már majdnem kiléptünk az ajtón, mikor egy kellemetlen hangot hallottam meg a hátam mögül, mire megfordultam.
- Áh, Ashlyn! Örülök, hogy viszont láthatlak! – fonta össze kigyúrt mellkasa előtt két karját és olyan mosolyt villantott rám, mitől kirázott a hideg. – Gyorsan sikerült pótlást szerezned! – biccentett a mögöttem álló Harry felé. – De csak úgy megjegyezném, bár már biztosan a tapasztaltad, hogy nálam jobbat sosem fogsz találni. Csalódtam benned - csóválta meg a fejét. - Ha színvonalat nem is tudtad megtartani, de arra számítottam, hogy legalább nem egy ilyen töketlennel állsz össze utánam!
- Valójában mit akarsz tőle, Noel? – kérdeztem nyugodtságot színlelve, de belül fortyogtam a dühtől. Azt még le tudom nyelni, ha engem kritizálnak, de azt már nem viselem el, ha Harryt -, aki jelen pillanatban a világon a legjobban szeretek – bántják.
- Tudod, nem szeretem a félbehagyott dolgokat, ezért arra gondoltam, hogy befejezhetnénk, amit pár napja elkezdtünk – nyalta meg az ajkát. Éreztem, ahogy Harry megfeszül mögöttem, de kicsit megszorítottam összekulcsolt ujjainkat jelezve, hogy nincs semmi baj és maradjon nyugton, majd elengedtem a kezét és Noel felé léptem egy-két lépést.
- És mégis milyen programra gondolsz? – kérdeztem megjátszott kacérsággal, hogy megtévesszem őt.
- Na látod, cica! Sokkal egyszerűbb lesz így, ha együttműködsz! – kacsintott rám. Lassan a vállára helyeztem két kezemet, majd egy jól irányzott jobbos rúgással megcéloztam az ágyékát. Noel kétrét görnyedt és a jól eltalált helyhez kapta a kezét. Sosem voltam híve az erőszaknak, de annyira jól esett, hogy legalább egy töredékét viszonozhattam annak, amit velem tett, Harry pedig hangosan felnevetett mögöttem. – Ezt nagyon megbánod te ribanc! Te is és a meleg haverod is! – szűrte ki dühösen a fogai között.
- Igazán? – hajoltam le hozzá és kezemmel megtámaszkodtam a vállán. – Nem hinném, hogy te bármit is tehetnél, vagy ha mégis? Semmi gond, de akkor egy érdekes videó a rendőrségen fog landolni! – mosolyodtam el gonoszul. Láttam rajta, hogy nem tudja, hogy miről beszélek, mert értetlenül meredt rám. – Ja, nem is tudod! Nálam van a videó! Gondolom a memóriakártyát nem ellenőrizted a kamerában, igaz? Milyen kár érte, nem? Próbáld meg alaposan átgondolni azzal a záptojás agyaddal, hogy mit csinálsz, mert ha Harrynek – aki hozzátenném nálad fényévekkel tökösebb – vagy bármelyik szerettemnek baja esik, első utam a rendőrségre fog vezetni! – fenyegettem meg és hangom tele volt dühvel. Sok minden történt az utóbbi pár napban és szinte már teljesen elfelejtettem, hogy el kéne mennem a rendőrségre Noel miatt, de ha még egyszer árt nekem, vagy a családomnak, komolyan feljelenteném.
Ellöktem magam tőle és elégedett mosollyal az arcomon mentem vissza Harryhez, aki hitetlenkedve felnevetett.
- Mi volt azzal a dologgal, hogy az erőszak nem megoldás a problémákra? – vonta fel a szemöldökét.
- Noel egy barom. Megérdemelte – vontam meg a vállam és összekulcsolva ujjainkat kihúztam a kinti medencék felé.
Ahogy sejtettem is a „megtanítjuk Ashlynt úszni” programból nem sok minden lett, mert az úszásnál sokkal érdekesebbnek találtam Harry száját. Egy kis idő után ő is feladta, hogy engem tanítson és csak egymással fogalakozva jól éreztük magunkat. Sajnos a délelőtt gyorsan, túl gyorsan eltelt én pedig megígértem, hogy elmegyek délután vásárolgatni a lányokkal és ugyebár az ígéret szép szó… Dél körül lassan felöltöztünk és elkészülődtünk, majd fel sem mentünk a szobánkba és mivel már több mint 2 óra letelt az a „gyenge” reggeli óta, amit lefogyasztottunk, korgó gyomorral elmentünk ebédelni. Miután végigkóstoltuk a svédasztal összes fogását, elégedetten visszamentünk a hotelszobánkba. Nevetve nyitottam be az ajtón, de majdnem elsírtam magam, mikor bementem. Az egész fel volt forgatva, a szekrények teljesen üresen tárva-nyitva álltak és mindenhol ruhák hevertek a földön. Hirtelen nem éreztem biztosnak a magam a lábaimon állva, eltántorogtam az ágyig lerogytam rá és arcomat kezeim közé temettem. Sejtettem, hogy ki tette, sőt biztos voltam benne. Noel. Senki más nem lehetett csak Noel.
Harry még mindig tátott szájjal állt az ajtóban a rendetlenséget figyelve.
- Ez én hibám. Elmondtam neki, hogy nálam van a videó – suttogtam. Ekkor jutott hirtelen eszembe a memóriakártya. Ha azt megtalálta, akkor már semmim sincs ellene és akármit megtehet vele. Szívverésem felgyorsult, ahogy a fürdőszobába siettem, de ennek oka nem a rohanás, hanem az idegesség volt. Ott is minden fel volt forgatva, bár nem annyira, mint a hálóban vagy az előszobában. A mosdóhoz siettem és kinyitottam az alatta lévő szekrényt, amiben a csaphoz vezető csövek tekeredtek. Őrült tempóban tapogattam a szekrény tetejét és nagyot felsóhajtva kissé megnyugodtam, mikor kezem megakadt egy kis lapos tárgyban. Még aznap, mikor a felvétel készült, rögzítettem a kis kártyát egy cellux darabban a csap alá. Megkönnyebbülve csúsztam le a hideg csempén kezemben görcsösen szorítva a Noel elleni bizonyítékot.
- Ügyes! – szólalt meg Harry elismerően, az ajtófélfának támaszkodva. Eddig észre sem vettem, hogy utánam jött.
- Most mi legyen? - kérdeztem kétségbeesetten, megoldásra várva.
- Hívnunk kéne a rendőrséget. Már az elején ezt kellett volna tennünk – nyújtotta felém a kezét, amit én rögtön el is fogadtam és óvatosan felhúzott a földről. Szorosan hozzábújtam és reméltem, hogy nemsokára vége lesz ennek a rémálomnak.
Harry felhívta a rendőrséget, mert annyi gyűlöletet éreztem, Noellal szemben, hogy én nem lettem volna képes hidegvérrel elmondani, hogy mi is történt pontosan. Nemsokára meg is érkezett két rendőrtiszt, akik kikérdeztek minket. A legtöbbet én beszéltem, de Harry végig hűségesen mellettem állt és támogatott, amiért nagyon hálás voltam neki. A rendőrök körbenéztek az egész hotelszobát, hátha találnak valami nyomot vagy bizonyítékot. Noel nem hagyott magam után semmit, de én biztos voltam benne, hogy ő a tettes. Habár a betörést nem is lehetett rábizonyítani, megmutattuk a rendőröknek a felvételt, amiben Noel beismerte, hogy több lányt is megerőszakolt már itt a hotelban. Teljes szívemből megvetettem azt az embert és azt akartam, hogy börtönbe kerüljön. Miután a rendőrök felvették a jegyzőkönyvet, megígérték, hogy nem hagyják Noelt szabadon futni, majd az ellene tanúskodó videóval el is hagyták a hotelt. Nagyot sóhajtva huppantam le az ágyra, miután Harryvel készen lettünk a pakolással és eredeti állapotába visszaállítottuk a szobát. A telefonom rezegni kezdett a zsebemben sms-t jelezve. Pár pillanat múlva megnyitottam a rövid kis üzenetet.

Fél óra múlva találkozzunk a recepciónál! xox, Danielle

- Dan írt, hogy fél óra múlva indulunk nézelődni, de őszintén bevallom, hogy semmi kedvem sincs ezek után az ilyen programhoz – panaszkodtam és arcomat Harry pólójába temettem.
- Szerintem viszont el kéne menned. Addig kikapcsolódnál és legalább egy időre elfelejtenéd a történteket – puszilt bele a hajamba és a finoman a hátamat simogatta.
- Rendben. Igazad van – adtam meg magam egy nagyot sóhajtva. Nagy nehezen felálltam és a fürdőszoba felé igyekeztem, hogy átöltözzek.
- Csak, mint mindig! – kacsintott rám Harry kacéran, mitől egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra és máris sokkal jobb kedve derültem.
- Le sem tagadhatnád, hogy brit vagy! – jelentette ki nevetve Harry, mikor kiléptem a fürdőből és végignézett rajtam. A ruha összeállítás egy farmer anyagú rövidnadrágból, egy fehér, mintás pólóból, egy Converse cipőből és hozzá illő táskából és kiegészítőkből. Harry reakcióját az váltotta ki, hogy mindene egyes ruhadarabon volt egy angol zászlós minta. - Azért vigyázz az utcán, nehogy valaki leüssön nemzetgyalázás címszó alatt!
- De most mért? Csak tudatom mindenkivel, hogy büszke vagyok az angol származásomra! – jelentettem ki.
- Megszólalsz és az akcentusodról már is rájöttek, hogy nem vagy idevalósi. De azzal ugye tisztában vagy, hogy Amerikában vagyunk, nem? – gúnyolódott.
- Hát persze, hogy tudom! Pont ezért vettem fel ezeket! – mondtam magától értetődőnek véve a dolgot.
- Eszméletlen vagy! – jegyezte meg, miközben felállt az ágyról és felém közeledett, majd egy heves, de mégis gyengéd csókot nyomott a számra búcsúzásképpen.
Miután sikerült elszakadnunk egymástól, én elsiettem a elsiettem, mert már így is késésben voltam. A hotel recepciójánál már El és Dani vártak rám. Egy-egy öleléssel és két-két puszival köszöntöttem őket, majd miután ők is kiörömködték magukat a ruhaválasztásomon, el is indultunk vásárolgatni. Jól esett az otthon ritkán előforduló napsütés és a nagy kánikula, amit délelőtt a vízből nem is vettem észre. A ruhámra kaptam néhány helyitől egy-egy szúrós pillantást, de nem zavart, sőt még mulattam is a reakciójukon. Az utcák tele voltak nyüzsgő emberekkel és elég nehéz feladatnak bizonyult elérni a párszáz méterre lévő plázába, mert Dant és Elt sokan felismerték és egy kép, aláírás, vagy csupán egy mosoly reményében leszólították őket. Az mi kapcsolatunk Harryvel még nem tudódott ki, ezért csak nyugodtan tűrtem és vártam, míg két barátnőm próbát tett kielégíteni a túlbuzgó rajongók kívánságait. Én mélyen a gondolataimba temetkezve ültem egy padon. Folyamatosan Noelon és a délelőtt történteken rágódtam. Féltem, hogy a rendőrök még mindig nem tudták elkapni és akármelyik pillanatban megjelenhet bosszút követelve, mert nem olyannak ismertem meg őt, aki annyiban hagyná azt, hogy nem ő nyert. Úgy 10 perc múlva sikerült a lányoknak elszabadulniuk az őrült rajongóktól és miközben felém tartottak, összesúgtak, de nem adtam ennek nagy jelentőséget, túl sok megoldatlan problémám volt még ahhoz, hogy ilyen dolgokkal foglalkozzak. Felhúztak a padról és továbbindultunk a nagy bevásárlóközpont felé, de hirtelen behúztak egy kisebb kávézóba és lenyomtak egy eldugottabb asztalnál levő székre.
- Most mi van? Nem úgy volt, hogy vásárolni megyünk? – kérdeztem értetlenül, mialatt ők is helyet foglaltak a két oldalamon, egy-egy széken.
- De, úgy volt, - bólintott Dani – viszont nem hagyhatjuk, hogy ilyen világfájdalommal az arcodon gyere. Szóval mesélj, drágám, mi a probléma?
- Semmi – ráztam meg a fejem. – Komolyan. Csak menjünk már! – álltam fel, de azzal a lendülettel a vállamnál fogva visszanyomtak a székemre.
- Hajaj, – sóhajtott fel El - nagyon úgy tűnik, hogy ismersz minket eléggé. Ha nem beszélsz, előbb-utóbb, de inkább előbb kiszedjük belőled. Szóval neked is sokkal jobb lesz, ha mesélni kezded és elmondod, hogy mi az a dolog, ami ennyire nyomaszt! – parancsolt rám, én pedig nem tehettem semmit és megnyíltam nekik.
- Rendben – adtam meg magam nekik. – Az egész ott kezdődött, hogy… - És elmondtam mindent, ami belül bántott engem és megnyugodtam. Megkönnyebbültem, hogy valakinek, egy kívülállónak kitárhattam a szívem. Dani és El nagyon kedvesen végighallgattak és mikor nálam eltörött a mécses, ők is velem együtt sírtak és támogattak engem. Persze a vásárlásból ezek után nem lett semmi és 8 óra körül visszasétáltunk a hotelbe, nekem pedig olyan könnyű voltam a szívem, mint egy tollpihe. Már a hotelben a liftből kiszállva a fiúkkal és apával találtuk szembe magunkat. Mind a hatan nagyon nevettek valamin. Ahogy El és Dan, úgy én is odamentem Harryhez és egy visszafogottabb csókkal köszöntöttem, mert mégis csak társaságban vagyunk, sőt az apám előtt. Mosolyogva néztem föl, de mosolyom rögtön eltűnt az arcomról, mikor megláttam apu liluló fejét. Attól félten, hogy a végén még agyvérzést kap. Ekkor villant az agyamba egy emlékkocka, mikor apa megígértette vele, hogy nem fogok soha az egyik fiúval sem barátságnál szorosabb kapcsolatba bonyolódni. Ez a dolog teljesen kiment a fejemből. Talán kicsit másképp kellett volna tudatni vele, hogy egy párt alkotunk. 
- Harry, Ashlyn, gyertek be egy kicsit a szobámba! – szűrte apa a fogai között. Harry összekulcsolta az ujjainkat, minek láttán apa szeme villámokat szórt és behúzott minket a pár ajtóval arrébb lévő szobába.
- Ti akkor most együtt vagytok? – nyögte ki nehezen apa ezt az egyszerű kérdést.
- Igen – bólintottam nagyot nyelve. – Pár napja. Londonban jöttünk össze.
- Ashlyn, nem megbeszéltük, hogy egyikükkel sem fogsz komolyabb kapcsolatba keveredni?! – emelte fel apa a hangját. – Erre ment ki az egész, igaz? Arra, hogy engem felbosszants, nemde? Nem foglalkoztam veled eleget az elmúlt két évben és most viszonozni akartad, igaz? – kiabáld. – Nem szereted őt, neked nem az ilyen fiúk tetszenek, mint Harry! Csak kihasználod őt! – vágta a fejemhez és minden egyes szóval egy kis sebet égetett a szívembe.
- Nem is ismered az érzéseimet! Mi van akkor, ha tényleg érzek valamit Harry iránt, ha? 18 vagyok! El tudom dönteni, hogy mit érzek a segítséged nélkül is! – kiabáltam.
- Öhm – köhintett egyet Harry mögöttem. – Azt hiszem, hogy semmi keresnivalóm itt, ez a kettőtök dolga - mondta és érzelemmentes arccal kiment a szobából.
- Be fog csapni – figyelmeztetett apa halkabban. - Csak egy trófea leszel neki, semmi más. - Hát persze, eddig én voltam a rossz, most pedig Harry. Mért akarja apa ennyire megakadályozni ezt a kapcsolatot?
- Ismerem őt – válaszoltam. –Tudom, milyen volt régen, de megváltozott. Szeret engem.
- Jó szívű fiú, de nem volt még soha szerelmes. Ő nem képes a szerelemre. Csak össze fogja törni a szívedet – győzködött tovább.
- Boldog vagyok vele. Boldogabb, mint valaha, mióta anya meghalt. Ne rontsd ezt is el nekem, kérlek! – suttogtam, majd kimentem az ajtón. Könnyek kezdték szúrni a szemem, de felfelé pislogtam és nem engedtem utat nekik.
Mért is gondoltam, hogy végre valami simán mehet? Mért hittem, hogy apa lesz a legkisebb problémám? Mért reméltem azt, hogy végre minden feltétel nélkül boldog lehetek? Csak abban bízta, hogy Harry nem hitte el apa egyetlen szavát sem.
Szomorúságomat hirtelen düh váltotta fel. Bementem a Harryvel közös szobánkba és erősen becsaptam magam mögött az ajtót. Harry az ablakpárkányra támaszkodva bámult ki az utcára.
- Harry – szóltam halkan, mire felém kapta a fejét, de tekintetéből semmit sem tudtam kiolvasni. – Kérlek, ne hidd el apa egyetlen szavát sem, csak dühében beszélt ilyeneket – fogtam meg a kezét, de ahelyett, hogy összekulcsolta volna ujjainkat, ahogy szokta, most meg sem mozdította a kezét. – Kérlek, hidd el, hogy semmi sem volt abból igaz, amit mondott! – könyörögtem kétségbeesetten.
- Ki kell szellőztetnem a fejem – jelentette ki és már az ajtónál is volt.
- Harry, kérlek! Beszéljük meg! – szóltam utána, mire visszanézett.
- Majd jövök – suttogta és becsapta maga mögött az ajtót. Végre levette az álarcát és arca tele volt érzelemmel. Szomorú, lemondó és meggyötört volt. Nem hitt nekem. 

21 megjegyzés:

  1. Neeee! Ezt nem teheted! Elképesztően jó lett! Siess a kövivel vagy érted megyek!

    VálaszTörlés
  2. gyorsan hozd a kövit ez valami fantasztikus rész volt. nagyon várom a következményeket.
    siess, mert kíváncsi vagyok :)

    VálaszTörlés
  3. Nemááááááááár ez olyan nagyon jóóóó!!!
    Siess a köviveeel! Pls.
    Wíííí olyan cukiik. meg amikor tökön rúgja Noelt hát ott besírtam.xdd
    De Harry nem hitt Ashlyn-nek:((((((((
    remélem nem lesz semmiii baj a kapcsolatukkal:(=(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nemsokára minden kiderül, ígérem! :D Nagyon nagyon sietek! :)

      Törlés
  4. a rész eleje annyira jó volt, de a végére kibuktam :(( bár igazából gondolhattam volna, hogy még megcsavarod a sztorit egy hasonló dologgal..:'D
    nagyon várom a kövit<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, hogy nem tetszett a vége, de kell "néha" egy kis bonyodalom, nem? ;)

      Törlés
  5. áá ezt nee :(( uhh nagyon jó lett ez a csavar a végére gyorsan a kövit mert nem hiszem hogy sokat tudok várni :Dxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sietek, de sajnos most kicsivel később tudom csak hozni a részt! :(

      Törlés
  6. Ahogy mondtad, nem lesz minden felhőtlen, de ezt - sajnos-, én is gondoltam. Egyik megoldott probléma után jön, a másik még megoldatlan. Nem hittem volna, hogy a Noellel való komplikáció után jöhet még egy, de jött, ami még bonyolultabbá teszi Ash lelki állapotát, és a kapcsolatát Harryvel. Ha eddig olyan volt a szíve, mint a tollpihe, most egy újabb kő nehezedett rá, Paul miatt. Hogy miért nincs nyugtuk? Már nekem lenne elegem, pl. kívülállóként.:DD
    Gonodlom már leszűrted, hogy mint mindig, most is imádtam a részt, nagyon izgalmasra, bonyolultra, aranyosra sikeredett. Imádtam!
    Remélem minél előbb jön egy minden happy rész. Siess majd a következővel, kérlek!
    U.i.: Visszatérve az elejére, Harry és Ashlyn nagyon cukik, összeillenek, nem látom okát annak, hogy szétmenjenek, Paul ne szóljon bele!:DD <333 ~Bya~ Xx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy minden alkalommal kapom tőled a szép hosszú kommenteket! <333 Ígérem, nagyon sietek a következővel, bár osztálykirándulás miatt most egy pár napot késni fog! :)
      Amúgy meg, nagyon várom már a te blogodon a következő fejezetet, mert nagyon régen volt rész és már lassan elvonási tüneteim vannak! Bocsi, hogy ennyit nyaggatlak vele, de már nagyon KELL! :DD

      Törlés
  7. Nagyon jó!:) Siess a kövivel!!:DD Pontosabban mikor hozod?O.o

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :) Ki van írva, körülbelül vasárnap-hétfőn fenn lesz! :))

      Törlés
  8. Nagyon jó lett!! nagyon tetszik a blogod! :D

    VálaszTörlés
  9. Szia!

    Sajnálom, hogy csak most jövök, de elég húzósak a napjaim, nem volt időm olvasni, sem pedig írni.

    Most igyekszem pótolni.

    Nem is tudom hol kezdjem, egyetlen részben annyi minden történt, hogy át kell gondolnom mit is szeretnék írni.

    Ash és Harry édesek együtt, jó ezt olvasni, szerelmes fiatalok, mindenki ilyen érzésről álmodozik és ezt meg tudják adni egymásnak. Ez annyira szép.

    Noel egy igazi barom, egy beképzelt tuskó, aki féregként viselkedik, nem pedig férfiként. Ilyet tenni lányokkal, és még mondhatni büszke is erre, teljesen felháborít. Sajnálom, hogy Ash is részesült ebben a szörnyűségben, még ha konkrétan nem is történt meg a dolog. Akkor is lelkileg megterhelő ez számára és biztosan nehéz neki viszont látni őt.
    Az hogy Ash agressziót alkalmazott Noel-en, kifejezetten tetszett, megérdemelte.

    A hideg zuhany viszont a szobában, ledöbbentett. Azt hittem feladja a srác, ellenben bedurvult és randalírozott csakhogy megtalálja a memóriakártyát. Remélem a rendőrség elkapja és börtönbe zárja. Az való neki.

    És hát, hogy ne legyen teljes a boldogság, jön Paul és mindent összekuszál. Sajnálom, hogy nem érti meg a lányát, s bár joggal félti Harry-től, hiszen figyelte az életét, a nőügyeit és nem akarja, hogy megbántsa a lányát. Viszont ahhoz nem volt joga, hogy a saját elképzelését a lánya érzéseiről így hangoztassa és ezzel megkavarja a kapcsolatukat.

    Viszont Harry-t nem értem meg, szerintem Ashlyn bizonyítja, hogy mennyire szereti őt, alapvető, hogy bízzon benne és nem kellene kételkedni a lányban Paul miatt.

    Nos, röviden ennyit tudtam összeszedni. :) Megint olyan izgalmas lett, kíváncsian várom, mivel lepsz meg minket.

    puszillak, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! <3 Nem tudok mit mondani! Imádlak! <333

      Törlés
  10. Imádom! <3 Mást nem nagyon tudok mondani, egyszerűen lenyűgöző vagy Te is és a történeted is. <3

    Imádlak, Csakegylány, Justagirl, meg minden egyéb <3

    :* :* :*

    VálaszTörlés